Templom, unokatesók és szavak (5. nap)

20/09/2014

Még mindig nem álltam át a belső órám az itteni időre.. Este 8 körül már szinte teljesen kifáradok, reggel meg 6-kor kelek. Remek.:D
Ma megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e velük templomba menni. Természetesen igent mondtam. Nem lehet olyan vészes, bár semmit se fogok érteni belőle, de menjünk.
Mondták, hogy hosszú lesz.. de álmomban sem gondoltam volna, hogy egész délelőtt (3-4 óra hosszát) ott leszünk! :D De nem volt vele semmi baj, egy kicsit hosszú volt, de mint mondtam: nem volt vészes. :)
Fekete-fehéret vettem fel, eleinte egy kicsit soknak éreztem, de mikor láttam, hogy az öcséimen is fehér ing, fekete nadrág, akkor megnyugodtam. :D
Az a templom ahova bementünk, egyáltalán nem hasonlított a mi templomainkra. Inkább egy művelődési házhoz hasonlítanám, ami még magában foglal egy templom-szerű részt. Ahol széksorok voltak, és emelvény (?) ahonnan beszédeket mondtak, ahova felmentünk énekelni.
De legelőször nem ide mentünk. Felmentünk az emeletre, egy kisebb terembe. Itt a 12-18 év közötti lányok voltak, és 2 felnőtt (köztük az anyukám is). Imát mondtunk, a Bibliából olvastak ésatöbbi.
Amikor körülbelül 1-2 óra múlva végeztünk, fellélegeztem, mert azt hittem ennyi volt és mehetünk haza. Tévedtem. Ezután mentünk le az imént említett terembe (a széksoros nagy terembe). Énekpróba (kb 1 óra), aztán pedig a mise részleg (azt hiszem).
Ohh, különben Stefano elképesztően tehetségesen fest! A templom pont amellett az emlékmű mellett van, amit lefestett. Egyébként is fantasztikus lett, amit alkotott, de elmondhatatlanul valósághű is! Stefano 10 éves.. Mostmár elfelejthetem ezt a mondatot: igen, tudok rajzolni.. xd
Hát *szeretek* rajzolni, így helyes. :D Stefano viszont tud is. Nem is akárhogy!

Miután hazaérve megebédeltünk (már arra is nehéz volt visszagondolni, hogy mit ettünk), mindenki lepihent. Mi Zara-val még aludtunk is egyet. :D
Aztán 6-kor megjöttek az unokatestvérek. Ők is nagyon aranyosak, Melissa-val egy suliba járunk. Neki van egy bátyja, Fernando, és van egy húguk, Kimi.
A vacsora után vicces videókat néztünk. Büszke voltam, amikor Stefano azokat a macskás videókat kereste meg, amit én mutattam, vagy együtt néztünk.^^
Mikor elmentek, Melissa még visszafordult: mivel mostmár unokatestvérek vagyunk, bármikor számíthatsz rám! :)) :’)
Nem tudom szavakba önteni, hogy ezek a dolgok mennyit jelentenek nekem. Még alig ismernek, de már számíthatok rájuk, megbízhatok bennük.. Így volt ez Londonban is, az ausztrál sráccal.:D Nem is ismert, csak beszélgettünk egy keveset, és rám merte hagyni a cuccait, támasztottuk egymást a metrón stb.:D :))
Jó, persze, tudom, hogy nem szabad megbíznom mindenkiben, főleg olyan emberekben, akiket alig ismerek, de azt hiszem hogy ebben a környezetben nincs mitől tartanom.:) Pláne a suliban.:D 

Képzeljétek, a torta, a história, és az autó ugyanazt jelentik itt Paraguayban, mint Magyarországon! (Igaz, hogy ékezet nélkül, de szerintem az már nem számít.:D ) Jóó, mondjuk ők mindenféle sütit tortának hívnak, de tortát is esznek sütiként. Huuh, remélem nem voltam elég zavaros.:D
Mikor az egyik osztálytársam hozta felém, és mondta, hogy "ez torta", kikerekedett szemekkel bámultam rá, és kézzel-lábbal kezdtem el magyarázni, hogy ez ugyanaz, mint odahaza.:D
A históriát pedig egy gabonapelyhes dobozon vettem észre, és rögtön rákérdeztem a jelentésére.
Az autót meg hétfőn (21-én) reggel tudtam meg.:D (El vagyok maradva a bloggal..:P )

Ez is ilyen rövidre sikeredett. Igyekszem minél hamarabb leírni a hétfőt.:)

Addig is sok puszi nektek a világ másik feléről,
Dorka