Helyzetjelentés Paraguayból: Kimaradt jelenetek és KÉPEK (1.-2. nap)

Az első ebéd.

A legelső dolog, amit itthon ettem (nagyon fura, hogy már két helyet nevezek otthonomnak) csirke volt, burgonyával, rizzsel és gombás-paradicsomos salátával. Nagyon finom volt, bár a krumpli elég keményre sikeredett (legalábbis a hazai szájbanszétmenőshöz képest :D ), de így is finom volt. Nyugodtan szedtem a salátából, és nem értettem, hogy miért vizsgálják annyira az arckifejezésemet. Ekkor vettem észre, hogy gomba és paradicsom van benne. Viszont nagyon barátságos mennyiségben, és a lehető legkisebb méretben, úgyhogy nem volt vele probléma.:)

Időeltolódás.
Egyébként a vacsorát az első két napon kihagytam, mert amikor hazaérünk, akkor uzsonnázunk, utána meg már 7 előtt ágyban vagyok, mert még nem állt át a belső órám az ittenire. Pláne, amikor az otthoniakkal beszélgetek, és 6-kor szinte mindenki megy aludni.:D De mondjuk ez az időeltolódás csak a javamra válik, már most látom, hiszen így nem fogok a telefonon csüngeni állandóan.:P És ennek én örülök a legjobban.:))

Buszok.
Az első nagy különbség amit azonnal kiszúrtam, azok a buszok. Magasabbak, és kb olyan állapotúak, mint az otthoni öregebb buszok, de nagyon jól néznek ki, mert mindegyik különböző mintájú, és mindenféle színűek! Először azt hittem, hogy iskolabuszok, de aztán ahogy egyre többel találkoztunk a városban, rájöttem hogy mégsem.:D Nagyon tetszenek, aranyosak.:D
Ilyenekkel szívesebben járnék iskolába odahaza. (Itt autóval visznek minket.:) )

Rendszámok.
Erről csak annyi lenne a fontos, hogy ugyanolyan, mint a magyar.:D 3 betű, aztán 3 szám. Annyi, hogy a legtöbb rendszám piros, és a tetejére van írva, hogy Paraguay.:D
Nekem ez is elég hihetetlen.. Hogy pont ebben az országban tapasztalom ezt.:)

Víz.
Mikor zuhanyozok, akkor is érzem. Mikor iszok, akkor is érzem. Esküszöm, hogy itt még a víznek is más illata, és íze van, mint otthon. (Miközben elvileg szagtalan és íztelen folyadék.. Én mindig is mondtam, hogy víz-íze van.:D És az itteninek tényleg más.:) )

Bevásárlókocsik.
Amikor a mamámmal elmentünk a szupermarketbe főleg én toltam a kocsit. Egy kicsit megszenvedtem vele, mert itt csak az első két kerék fordul, a hátsó kettő rögzítve van.:D Egészen más a dinamikája.. Vicces látvány lehetett, hogy még azt a szerencsétlen bevásárlókocsit se tudtam rendesen tolni..:D

Fák.
A legtöbb utcában, ahol 4 sáv van, nincs választó-vonal a földön sehol. Az út közepén, ahol a két-két sávot kellene elválasztani, két járdaszegély között föld és fű van, abból pedig fák nyújtózkodnak az ég felé. Beszéltem erről Juannal (az apukámmal) egyik reggel, hogy nekem ez is fura, mert nálunk (általában) maximum az út két oldalán nőnek fák. Aztán mondta, hogy az itteniek nagyon szeretik a fákat, főleg emiatt a meleg idő miatt.:)
Ez a mondat nagyon tetszett. „We love trees!” :)

Testvériség.
Iparkodok hozzászokni, hogy ez az új családom, maminak, papinak hívni a szüleimet, és testvéreknek a tesóimat. Írásban már mennek ezek a dolgok, meg ha a suliban beszélünk, akkor azt mondom, hogy „az anyukám, apukám”, de még nem szólítottam őket így. A testvéreimmel körülbelül ugyanígy vagyok. Kivéve Zara-val.
Amikor az első iskolanapon a csapatommal voltam (oh igen, sárgák-zöldek-kékek általában külön, és Zara, Daniel sárga, mi meg Stefanoval zöldek), egyszer odajött Zara. Pont a kékek játszottak a sárgák ellen, szóval ez nekünk nem oszt, nem szoroz. Tapsoltam mikor a sárgák lőttek gólt, hiszen mégiscsak a tesóim tartoznak a csapatba. (Nagyon sajnálom, de nem tudom a nevüket :( ) egy osztálytársammal és egy sráccal voltam (akivel egyik délután fociztam) és rögtön mondták, hogy nem tapsolunk a sárgáknak, mert zöldek vagyunk, nézzem a pólómat stb stb.:D Zara-nak is mondtak, hogy ne tapsoljon, én meg mondtam, hogy márpedig igenis, mert a testvérem. :D Mondták neki, hogy menjen a csapatához szurkolni, meg hogy mi lettünk az elsők, ők meg csak harmadikok.. ezután Zara lehajtott fejjel ott akart hagyni minket (de ebből semmi sem volt komoly, mindenki bír mindenkit), én meg visszahúztam és megöleltem.:))
Tehát ez volt az első, amikor a jelenlétében szólítottam valakit a családtagomnak, ráadásul ki is álltam mellette, mert hozzám tartozik. :)

Tessék, itt van néhány kép a 2. napról.