18/09/2014
12 órát aludtam az este, úgyhogy nem volt vészes 6-kor felkelni.:DD Egy kicsit izgultam, mert mégis első nap a suliban. Mindenki a csapatpólóba ment. Ez volt a verseny 2. napja.:)
Tegnap azt hittem, hogy sok emberrel találkoztam. De tévedtem.:D Először Analia-val találkoztam, ha jól emlékszek. Aztán ő, és egy tanár kíséretében szinte minden osztálytermet bejártunk, bemutatkoztam spanyolul, majd mindenki elmondta nevét. Az hagyján, hogy nem tudtam megjegyezni belőle szinte egyet sem, de volt amelyiket ki se tudtam ejteni.:D De nagyon élveztem.
Főleg a kisebb évesekhez mentünk be, mivel a 10., 11. évfolyam az udvaron volt.
Nem tudták, hogy meg lesz-e tartva a mai verseny, mivel még órákig esett az eső. De aztán elállt és ki is sütött a Nap.:)
A csapatversenyekhez és a szurkoláshoz arc- és kézfestés is dukál. Kaptam az arcom egyik oldalára szívet, a másikra pedig csíkokat, a szemem köré pedig egy kört.:D Egy kitömött kört.xd
Egy életre megtanultam, hogy a „verde” spanyolul zöldet jelent.:D Bár végül „green”-t kaptam a karomra.:D
A versenyek közül az alsó osztályos fiúkat emelném ki. Fociztak, de nem akármilyen színvonalon. Ilyen cseleket, bukfenceket, eséseket, összejátszásokat nem sűrűn látni odahaza.:o :))
Az osztályban van egy másik cserediák is, Anna. Ő Olaszországból jött, még augusztusban. Már rendesen beilleszkedett, a spanyolt már tökéletesen érti (legalábbis ahogy kivettem), mondjuk főleg azért, mert nagyon hasonlít az olaszhoz.:D Hát így viszont könnyű..:DD
Az egész osztály nagyon aranyos, mindenki barátságos és segítőkész.:)) Nagyon bírom őket.:) Viccesek, bolondok és nagyon jó fejek.:DD
Még nem tudom mindenkinek a nevét, de nagyon-nagyon igyekszem. A spanyolt is minél hamarabb szeretném megtanulni, hogy megértsem legalább azt, amit nekem szeretnének mondani..:DD
Néhány osztálytársammal, Anna-val meg Analia-val dobáltunk egy kicsit kosárra.:) Hihetetlen, hogy az ember mennyit felejt 4 hónap alatt..xd
Ezután Stefano segített lerendezni az ebédet. Örök hála.:D Nagyon finom volt. Bár vonakodva fogtam hozzá, mert eleinte azt hittem, hogy valamilyen süti, tejes cuccal leöntve, és rendesen megijedtem, amikor mellétették a rizst.xdd De kiderült, hogy csak valami isteni sonkás (vagy nem tudom milyen hús volt benne) kaja. Tényleg nagyon finom volt.:))
Nagyon sok alsós lány jött oda, ölelgettek, nagyon édesek voltak.:) Bár néha elég mulatságosnak találtam, mikor megölelt valaki aztán megkérdezte, hogy „amúgy hogy is hívnak?”..:D
Mondták egy páran, hogy szép vagyok, meg egy-két srác, hogy tetszik nekik a szemem.. úgyhogy ha ez így fog továbbra is haladni, akkor még az önbizalmam is meg fog nőni a végére. :D
Egyszer felmentem a termünkbe egyedül, mert el akartam tenni a vizemet. Tudni kell, hogy az ajtóban nem jó a kilincs (gyakorlatilag egy van benne, az is kivehető), azt pedig Analia hordja magával.:D Úgyhogy vagy ő nyitja az ajtót, vagy késsel, vagy be se zárják. Mikor én mentem épp akkor jött ki egy lány, úgyhogy nyitva hagyta. Aztán bejött a terembe Rodrigo (8-9 éves lehet).:D
Addig szórakozott, amíg be nem csapódott utána az ajtó..:DD Úgyhogy bennragadtunk a teremben.:D Már régen nevettem ennyire a szerencsétlenségemen/szerencsétlenségünkön.:D De amúgy sem volt semmi gáz, mert a folyosó erkélyszerű, tehát lelátni az udvarra és fordítva. Nagyjából 5 perc múlva jött is egy tanár és kiszabadított minket.:D
A csapatom szerette volna, ha beszállok a kézilabdába, de mivel sosem játszottam még, csak nézője voltam, így azt mondtam, hogy inkább nem. :D
Helyette a suli elülső pályáján fociztam néhány fiatalabb fiúval (meg nem tudom kivel, mert elfelejtettem a nevét..xd ), élveztem, mert már régen játszottam, meg mindenki tényleg nagyon aranyos. :))
Nem sokkal ezután jött értünk Gladys, úgyhogy mentünk haza.
Az öcséim azóta is azzal a madárral játszanak, amit tegnap kaptak tőlem.:D Ilyen kerámiamadár, amibe ha vizet töltünk és belefújunk, csiripelő hangot ad.. Teljesen abban a hitben voltam, hogy a családom madarakat tart.:D Aztán megkérdeztem Zarától, hogy mi ez a hang, és ő mondta: csak az ajándék, amit te hoztál.:D :))
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett nekik.:)
Elvileg holnap én is fogok focizni, meg talán röplabdázni is.:)) Ennyi lettem volna mára.:)
Sok puszi nektek Paraguayból, legyetek jók,
Dorka
12 órát aludtam az este, úgyhogy nem volt vészes 6-kor felkelni.:DD Egy kicsit izgultam, mert mégis első nap a suliban. Mindenki a csapatpólóba ment. Ez volt a verseny 2. napja.:)
Tegnap azt hittem, hogy sok emberrel találkoztam. De tévedtem.:D Először Analia-val találkoztam, ha jól emlékszek. Aztán ő, és egy tanár kíséretében szinte minden osztálytermet bejártunk, bemutatkoztam spanyolul, majd mindenki elmondta nevét. Az hagyján, hogy nem tudtam megjegyezni belőle szinte egyet sem, de volt amelyiket ki se tudtam ejteni.:D De nagyon élveztem.
Főleg a kisebb évesekhez mentünk be, mivel a 10., 11. évfolyam az udvaron volt.
Nem tudták, hogy meg lesz-e tartva a mai verseny, mivel még órákig esett az eső. De aztán elállt és ki is sütött a Nap.:)
A csapatversenyekhez és a szurkoláshoz arc- és kézfestés is dukál. Kaptam az arcom egyik oldalára szívet, a másikra pedig csíkokat, a szemem köré pedig egy kört.:D Egy kitömött kört.xd
Egy életre megtanultam, hogy a „verde” spanyolul zöldet jelent.:D Bár végül „green”-t kaptam a karomra.:D
A versenyek közül az alsó osztályos fiúkat emelném ki. Fociztak, de nem akármilyen színvonalon. Ilyen cseleket, bukfenceket, eséseket, összejátszásokat nem sűrűn látni odahaza.:o :))
Az osztályban van egy másik cserediák is, Anna. Ő Olaszországból jött, még augusztusban. Már rendesen beilleszkedett, a spanyolt már tökéletesen érti (legalábbis ahogy kivettem), mondjuk főleg azért, mert nagyon hasonlít az olaszhoz.:D Hát így viszont könnyű..:DD
Az egész osztály nagyon aranyos, mindenki barátságos és segítőkész.:)) Nagyon bírom őket.:) Viccesek, bolondok és nagyon jó fejek.:DD
Még nem tudom mindenkinek a nevét, de nagyon-nagyon igyekszem. A spanyolt is minél hamarabb szeretném megtanulni, hogy megértsem legalább azt, amit nekem szeretnének mondani..:DD
Néhány osztálytársammal, Anna-val meg Analia-val dobáltunk egy kicsit kosárra.:) Hihetetlen, hogy az ember mennyit felejt 4 hónap alatt..xd
Ezután Stefano segített lerendezni az ebédet. Örök hála.:D Nagyon finom volt. Bár vonakodva fogtam hozzá, mert eleinte azt hittem, hogy valamilyen süti, tejes cuccal leöntve, és rendesen megijedtem, amikor mellétették a rizst.xdd De kiderült, hogy csak valami isteni sonkás (vagy nem tudom milyen hús volt benne) kaja. Tényleg nagyon finom volt.:))
Nagyon sok alsós lány jött oda, ölelgettek, nagyon édesek voltak.:) Bár néha elég mulatságosnak találtam, mikor megölelt valaki aztán megkérdezte, hogy „amúgy hogy is hívnak?”..:D
Mondták egy páran, hogy szép vagyok, meg egy-két srác, hogy tetszik nekik a szemem.. úgyhogy ha ez így fog továbbra is haladni, akkor még az önbizalmam is meg fog nőni a végére. :D
Egyszer felmentem a termünkbe egyedül, mert el akartam tenni a vizemet. Tudni kell, hogy az ajtóban nem jó a kilincs (gyakorlatilag egy van benne, az is kivehető), azt pedig Analia hordja magával.:D Úgyhogy vagy ő nyitja az ajtót, vagy késsel, vagy be se zárják. Mikor én mentem épp akkor jött ki egy lány, úgyhogy nyitva hagyta. Aztán bejött a terembe Rodrigo (8-9 éves lehet).:D
Addig szórakozott, amíg be nem csapódott utána az ajtó..:DD Úgyhogy bennragadtunk a teremben.:D Már régen nevettem ennyire a szerencsétlenségemen/szerencsétlenségünkön.:D De amúgy sem volt semmi gáz, mert a folyosó erkélyszerű, tehát lelátni az udvarra és fordítva. Nagyjából 5 perc múlva jött is egy tanár és kiszabadított minket.:D
A csapatom szerette volna, ha beszállok a kézilabdába, de mivel sosem játszottam még, csak nézője voltam, így azt mondtam, hogy inkább nem. :D
Helyette a suli elülső pályáján fociztam néhány fiatalabb fiúval (meg nem tudom kivel, mert elfelejtettem a nevét..xd ), élveztem, mert már régen játszottam, meg mindenki tényleg nagyon aranyos. :))
Nem sokkal ezután jött értünk Gladys, úgyhogy mentünk haza.
Az öcséim azóta is azzal a madárral játszanak, amit tegnap kaptak tőlem.:D Ilyen kerámiamadár, amibe ha vizet töltünk és belefújunk, csiripelő hangot ad.. Teljesen abban a hitben voltam, hogy a családom madarakat tart.:D Aztán megkérdeztem Zarától, hogy mi ez a hang, és ő mondta: csak az ajándék, amit te hoztál.:D :))
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett nekik.:)
Elvileg holnap én is fogok focizni, meg talán röplabdázni is.:)) Ennyi lettem volna mára.:)
Sok puszi nektek Paraguayból, legyetek jók,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése