Május- amikor végre érezni az őszt

Kedves Mindenki!

Örömmel tudatom veletek, hogy négy napja hideg van!:D Mármint tényleg hideg-hideg és nem csak az eső miatt. (Na jó, hívjuk inkább hűvösnek.) Hétfő reggel 13 fok volt és pulcsiban mentünk suliba, juhuu.*-* És még úgy is érezni lehetett, hogy hűvös van, hát egyszerűen imádom. Most is fázok egy kicsit, és nem győzöm elégszer mondani, hogy mennyire jó.:D Már rettenetesen hiányzott ez a fajta időjárás. Azért az egész éves nyárból is megárt a sok, higgyétek el nekem..

Nem tudom, hogy meséltem-e nektek az allergiámról.. De nem is fontos, az a lényeg, hogy valamire allergiás vagyok, mert van, hogy este amikor aludni megyek, vagy csak befekszek az ágyba, bevörösödik a szemem, meg náthás tünetek jelentkeznek, persze mindez anélkül hogy igazából beteg volnék.. Amit ezzel kapcsolatban mondani szerettem volna, az az, hogy néhány hónapig semmi ilyesmi nem volt, de most megint előjött, és még mindig fogalmam sincs, hogy mitől,  vagy hogy mit tudok kezdeni vele.. De néha éjszaka már annyira kiakadok tőle, hogy kínomban már csak hazakívánom magamat, ahol semmi efféle bajom nem volt. : | :P

Arra sem emlékszem, hogy mennyit írtam a barátságokról. Valószínűleg már megtettem, de most megteszem megint. Ezt sosem lehet elégszer kihangsúlyozni, vagy megemlíteni. Már a kiutazásom előtt tudtam, hogy a távolság és az idő szépen kiszelektálja a barátokat, és csak az igaziak fognak megmaradni. Ezt minden cserediák tudja. De tudni valamiről úgy, hogy mások mondták, vagy tudni valamiről azért, mert átélted, az egészen más. Azt hittem fel lehet készülni a meglepetésekre, de lehetetlen mindegyikre, hiszen pont ez a lényege. Hogy van, amelyekre egyáltalán nem számítasz.
Induljunk ki abból, hogy mindenki változik. És 1 év (vagy majdnem 1 év) alatt rengeteget változik az ember, akár elutazik egy másik országba, akár nem.
Egy kis szünet után beszélgettem egy barátommal, (vagy csak hírt hallottam róla? már nem is tudom) és kellett néhány perc amíg felfogtam, hogy mennyit változott.. nem feltétlenül a legjobb irányba.. Persze nem változott ő olyan rengeteget, nem fordult ki magából meg semmi ilyesmi, csak már én is más szemmel látom a dolgokat.
De bőven, jó bőven érnek kellemes meglepetések is. Az egyik barátommal például olyan szinten megerősödött a kapcsolatunk, hogy már nincs olyan téma, amiről nem beszéltünk volna. Tényleg mindent elmondhatok neki. Aztán vannak olyanok, akikkel előtte nem nagyon, vagy egyáltalán nem beszélgettem, de a nyárra már meg is van beszélve a találkozó.:D A többi magyar cserediákról nem is beszélve. Már rééééééges rééééégóta tervezem, hogy felkeresem néhányukat, és ez a napokban sikerült is. Egyáltalán nem volt rossz ötlet..^^ :)
A múlt hétvégén pedig meglátogattam Janice-t, a német barátnőmet. Paraguayi zászlót akartunk venni, és sikeresen meg is oldottuk a dolgot. Buszoztunk, lejártuk a lábunkat meg minden ilyesmi, és természetesen magammal vittem a gitáromat, és énekeltünk náluk néhány dalt. (Ez volt az egyik kedvenc részem, haha.:D)
A zászlóra való írással kicsit megszenvedtünk, mert túl vastag volt a toll, meg összefolyt stb stb, és ráadásul én írtam az övére először úgyhogy huu. Közel sem tudtam leírni mindazt, amit szerettem volna, így azzal zártam a soraimat, hogy "utálom ezt a tollat, úgyhogy írni fogok neked egy egész levelet".:D
Janice viszont finomabban tudta használni a tollat, meg mondtam neki, hogy olyan nagy betűkkel írjon, amilyennel csak gondolja (meg ő a fehérre írt, nem a kék részre, mint én), és neki ezért szebben sikeredett. Többek között azt is írta, hogy én vagyok a legjobb cserediák-barátnője.. Ezt muszáj volt újra és újra, lassan elolvasnom, mert talán az egész eddigi csereévem alatt ez volt a leghihetetlenebb dolog. Nem mintha sosem lettek volna, vagy nem lennének legjobb barátaim, de cserediákként úgy éreztem, hogy nem sikerült senkihez sem úgy igaz-igazán közel kerülnöm. Persze nekem sokan sokat jelentenek, jóópár ember van, akiket a nagyon jó barátaim között tartok számon, de az már másik kérdés, hogy ők hányadán állnak velem. (Vagy már nem is tudom, hogy ezt hogyan lehet normálisan megfogalmazni magyarul.:D) A lényeg a lényeg, hogy meglepett, de nagyon jól esett. Igen, néha csak egy ilyen látszólag semmiségekre van szüksége az embernek. Lehet az akár egy ilyen rövid búcsú-iromány a zászlón, egy véletlenül megtalált hasonló bejegyzés a naplóban az itteni unokatesótól (aki egyben nem is akármilyen barátnő), vagy csak egy egyszerű "hiányzol" üzenet az otthoniaktól.:) ❤

Jut eszembe, kedden végre valahára eljutottunk orvoshoz. Előtte jól rám hozták a frászt, hogy majd mennyire fájdalmas lesz, meg az érzéstelenítő így-úgy, aztán pedig semmi sem volt. Nem is tudtam, hogy hogyan álljak hozzá, még sosem kaptam injekciót a bokámba, pont abba a pontba ahol fájt.. de tényleg csak egy tűszúrás volt.:D
Mivel a gyógyszer elkezdett hatni, ezért másnapra jobban fájt a lábam, de azóta mintha egyre jobb lenne. Aj, már nagyon remélem, hogy nem tart sokáig, alig várom hogy újra futhassak, focizhassak meg minden.:)

Cserediákként, az ezernyi másik dolog mellett, megérteni is megtanul az ember. Eleve meg kell értenie egy másik nép nyelvét, ezt a nyelvet beszélő embereket és még sorolhatnám. A hasonló tapasztalatok miatt pedig tökéletesen meg fogja érteni a többi cserediákot is. Több mindent tudunk meg a minket körülvevő világból, és ezáltal többet is értünk meg belőle. De nekem mégis az a kedvencem ebben az egészben, hogy még azokat is megtanuljuk megérteni, akik nem értenek meg minket. Ha piszkálnak a nyelvi hibák miatt, és észre sem veszik hogy esetleg megbántanak, vagy hogy neadjisten ez volt az utolsó csepp, akkor is megpróbálod megérteni. Hiszen ő sosem volt olyan helyzetben, mint te, sosem volt a helyedben, ezáltal fogalma sincs róla, hogy milyen lehet neked. Aztán rájössz, hogy egyáltalán nem is akart téged bántani.:) Az effajta megértés néha a legnehezebb, de ha erre képesek vagyunk, az nagy előnyünkké tud válni.
Néha -sőt, elég gyakran- úgy érzem, hogy az életről sokkal többet tanultam, mint mondjuk a nyelvből. Ilyenkor van, hogy elkezd hatalmába keríteni egyfajta aggódás, hogy mi lesz így a középfokú nyelvvizsgával meg hasonlók, de hát pont ezért fogok még belehúzni a nyelvtanba így a maradék időben..
Hát senki sem mondta, hogy sétagalopp lesz, vagy hogy olyan könnyű cserediáknak lenni. Csak azt, hogy teljes mértékben, 200+%-osan megéri.

Már megint abban a helyzetben vagyok, hogy rengeteg mondani valóm lenne, de nem tudom őket megfogalmazni. Az eddig elhangzottakat is még jobban ki szerettem volna fejteni, de mivel csak így esténként van időm blogot írni, egyáltalán nem fog úgy az agyam, mint szeretném.

Nemsokára újra jelentkezem! Puszilok mindenkit,

Dorka