Üdv Mindenkinek!:)
Ígéretemhez híven rendszeresebben akartam írni, csak nem tudtam befejezni ezt a részt, csak a túra után. A túráról is nemsokára megkapjátok az élménybeszámolót.:)
Ez a második hónapom vége itt. November 17.-ét elhagyva megkezdődik a 3. hónapom.
15/11/2014
Szombat
Már vártam az estét, úgy terveztük, hogy AFS-es cserediákok által szervezett buliba megyünk.
De aztán délután Zara szólt, hogy mami hív.. "Kérlek, csak ne a bulival kapcsolatban, kérlek, csak ne a bulival kapcsolatban, kérlek, csak azt ne, kérlek, kérlek, kérlek!.."- körülbelül így mentem ki.:D
Éreztem, hogy valami baj lesz.. A megérzésem most sem csalt.
Judith (az ifjúsági felelős a Rotaryban) írt a szülőknek a bulival kapcsolatban, és azt mondta, hogy ne engedjenek el minket. Ezen kívül még mondott sok minden mást is, a cserediákos találkozásokkal kapcsolatban, például, hogy nem akarja, hogy más cserediákokkal találkozzunk, különösen nem AFS-esekkel, hanem inkább a paraguayiakkal, hogy tanuljuk a nyelvet és a kultúrát. Ehhez annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy eddig 1-2 kivételtől eltekintve, sehova sem hívtak paraguayiak a két hónap alatt. Most meg ráadásul vizsgáik vannak, úgyhogy egyáltalán nem érnek rá. A nyelvtanulásról meg annyit, hogy a suliban szinte semmit, vagy csak nagyon keveset tanulok a nyelvből. Természetesen olvasni, meg hallás után írni itt tanultam, meg itt tanulok meg jól, de tényleg egész nap a spanyolt hallgatom magam körül, és nem az történik, amit mindenki mond, hogy "előbb-utóbb érteni fogom", hanem már lassan hozzászokik az ember, hogy semmit sem ért. Ha beszélnek hozzám, akkor vagy angolul, vagy spanyolul. Vagy ez vagy az. Ritka az az alkalom, mikor spanyolul és angolul is elmondják, hogy tanuljak is belőle.. De a cserediákoktól sokkal többet tanultam. Ráadásul van az osztályomban egy cserediák, Anna Olaszországból, és ő is sokat segít nekem, ő viszont AFS-es.. Tehát nem tudom, hogy mit vár tőlem Judith ezzel kapcsolatban, de majd megoldjuk a helyzetet biztosan.:) Legalábbis bizonyára ebben a kérdésben nem ő, hanem a mamám fog dönteni.;)
A buliba végül nem mentem el, mert mami mondta, hogy veszélyes stb, úgyhogy végülis ez így kimaradt, de elmentünk helyette görkorizni, és jött Mika is!:) Úgyhogy legalább tudtam találkozni és beszélgetni vele.:))
Ugyanolyan volt a hely, mint odahaza Sátoraljaújhelyen a jégkorcsolyapálya, csak itt nem jég volt. De tényleg ugyanúgy rengeteg ember, és még zene is volt. Annyi szól Paraguay javára, hogy itt még ilyen-olyan hangulatfokozó fények is voltak, meg a pálya körül pizzázó volt, meg egy-két bolt, úgyhogy itt aztán el lehet tölteni az egész napot korizással, és lehetetlen, hogy szétfagyjon az ember.:DD
16/11/2014
Vasárnap
Mamit tegnap este megkértem, hogy legyen szíves és keltsen fel hamarabb, hogy hajat tudjak mosni még azelőtt, hogy elmegyünk a templomba.
Most mintha nem tartott volna olyan sokáig. Lehet hogy edződök és jobban bírom?.. Nem tudom. Az is lehet, hogy most túlságosan sok gondolkodni valóm volt, és ezért nem tűnt annyira hosszúnak.
Utána siettünk haza, mert hivatalos voltam Maurinak a születésnapjára. De mikor megérkeztünk még csak Nico volt ott rajtam kívül, mint vendég, úgyhogy semmiről sem maradtam le.:D
Nem kellett sokat várnunk, sorra érkeztek meg az emberek. Aracely és Analia, Anna, Rubén és Luis, majd mikor már elkezdtünk enni César is befutott.:)
Barbeque-party volt, vagy valami ahhoz hasonló, de nagyon finom volt.:) A torta karamellás volt. LEGFINOMABB, amit életem során ettem. :3
Később társasoztak, de én inkább figyeltem. Aztán viszont fürödtünk a medencében.(y) Engem ruhástul bedobtak, nem bírtak még várni 5 percet amíg felkészülök lelkileg, és leveszem a rendes ruhát a bikini felől..:DD
Marcopolot játszottunk. Aki nem ismerné, annak röviden elmagyarázom. Ezt igazából csak kisebb medencében jó játszani, mindjárt megértitek, hogy miért. Kiválasztunk egy kezdő embert. Le kell merülnie a víz alá, el kell számolnia tízig, addig a többiek "elbújnak". Utána csukott szemmel kell megkeresnie a többieket, pontosabban elkapnia valakit, majd kitalálni a nevét. Ha eltalálta, akkor az elkapott lesz az új hunyó, de ha téves, akkor megint az lesz, aki az előbb volt. A hunyó mondhatja azt, hogy marco-, ilyenkor a többieknek válaszolniuk kell, hogy -polo. Így könnyít valamennyit a játékon.:D És nem fog szerencsétlen még órákon át keresgélni, ha már a többiek poénból rég ott hagyták..:D Nagyon vicces játék, főleg ha többen vagyunk.:DD Mondjuk igaz, hogy egyszer olyan gyorsan menekültem ki a medencéből, hogy belilult a tenyerem meg hasonlók, de tényleg élveztem.:D
Ezek után már mindannyian tökéletesen elfáradtunk, úgyhogy semmi különösebbet nem csináltunk. Miután elmentem, ők még nekiültek tanulni.Szegényeknek még vizsgák vannak.
17/11/2014
Hétfő
A suliban mondtam, hogy ne szeretném megírni a dolgozatot. Mert egyáltalán semmi értelme, hogy felírom a nevemet a lapra, ülök felette egy órán keresztül, aztán beadom az első emberrel együtt.
Úgyhogy kimentem a folyosóra gitározni. Igen, már egy hónapja csinálom. Szinte minden nap viszem magammal iskolába, bár a gitár Zaraé, de ő nem nagyon használta.
Amíg ők vizsgáztak, addig én gitároztam. Mikor végeztek egynéhányan akkor sem jöttek oda, úgyhogy nem sokkal később letettem a gitárt, és csatlakoztam hozzájuk. Mint ahogy mondták, hogy tegyem. Nem lesz meglepő, amit mondani fogok, de nem értem vele semmit. Odaültem melléjük, és semmi. Mintha ugyanúgy egyedül ültem volna a folyosón. Mintha ott se lettem volna. Utána kézilabdáztunk egy keveset, majd mentünk haza.
Már ekkor biztos voltam benne, hogy másnap nem fogok iskolába menni.
Rotary megbeszélés.
18/11/2014
Kedd
No school.
Este még elmentünk a család egy barátjának a születésnapjára. De nem volt semmi különös. Rengeteg pizzát ettünk és mivel egy kisebb templomi közösség gyűlt össze, énekeltünk és imádkoztunk is. Majd rövidebb-hosszabb beszélgetések után mentünk haza.
19/11/2014
Szerda
Mami nem keltett fel, úgyhogy ma sem mentem suliba.
Ma volt Jill (egy kanadai lány) és Stefano születésnapja. Úgy volt hogy Stefano-é után Jill kis születésnapi "meglepetésbulijára" megyek, és utána Jass-hez megyek, mert mamiék csak este tudnak értem jönni. Írtam Jass-nek, de az ő anyukája azt mondta, hogy az eső miatt ne nagyon menjen el otthonról. Bárki mehet hozzájuk, de ő most nem mehet el. Mondta, hogy egyedül van. Én meg visszaírtam neki, hogy nem sokáig.. mert érkezem.:)
Úgyhogy Jass-hez mentem, vele és az egyik osztálytársával Dulce-vel töltöttem a délutánt.
20/11/2014
Csütörtök
Ma már mentem suliba. De nem voltak sem órák, sem vizsgák. Ha Magyarországon lennék, és már hideg lenne, meg karácsonyi hangulat egy kicsit, akkor azt mondanám, hogy egy kisebb karácsonyi vásár volt helyette, ahol az alsóbb évesek a saját készítésű díszeket, sütiket és hasonló dolgokat árulták.:) Tehát ez ilyen pihenős, lustulós iskolai nap volt.
Ma volt az utolsó spanyol óránk. És Mika utolsó napja ennél a családjánál. Veszekedtek a mamájával és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mika mondta hogy el akar menni, és a mamája is azt mondta, hogy ő nem akadályozza meg: ő is azt akarja hogy elmenjen.
Óra után segítettünk összepakolni Mikaela összes cuccát. Maholnap hagyja el a házat.
21/11/2014
Péntek
Nem mentem suliba, mert a túrával kapcsolatos dolgaimat kellett intézni. Elmentünk mamival pénzt váltani, meg venni egy új halat Stefanonak, mert az amit születésnapjára kapott, ma délelőtt feldobta az uszonyát (tudni illik, hogy a halacskáknak nincs talpuk).
Izgalmas volt a kis akváriumot tartani a kocsiban, ezen az asuncióni rázós úton, ahol néhol szinte láthatatlan fekvőrendőrök lassítják a forgalmat..:D De nem telt bele sok idő és rájöttem, hogy az az egyetlen megoldás, ha megpróbálom a lengést csillapítani. Most értettem meg, hogy mire is jó ez.:D
Zara-val, Stefano-val és a húgom néhány barátnőjével moziba mentünk. Megnéztük az "Éhezők Viadala" első részét angolul spanyol felirattal. Csak a nap végén jutott eszembe a címe magyarul.:D
Skypoltam végre Matta Bogival, meg a családdal is.:3 Jó volt újra látni őket és beszélgetni egy keveset.:)
Azért hiányoznak. <3
23/11/2014
Vasárnap
Ha vasárnap, akkor reggel kelés és templomba menés. Most csodák csodájára, csak 3 óra volt 4 helyett, mert fél órával később kezdtünk, és fél órával hamarabb végeztünk. Így könnyebb volt egy kicsit.:)
Kaptam egy pólót a papától, mert volt Argentínában, aztán hozott nekem is valamit.:)
Ma elmentem Kay-hoz (holland cserediák), és ott töltöttem a délutánt Magnus-szal (Dániából csere) egyetemben. Nem csináltunk semmi különöset, beszélgettünk, ettünk, hallgattunk magyar, holland és dán zenéket, ennyiben ki is merült az egész.:D
2014. december 14., vasárnap
2014. november 14., péntek
Többmintegyhónap-pótló (okt. 11- nov. 14.)
Üdv Mindenkinek!
Megint prímán elmaradtam a blogírással. Fáradt is vagyok, meg az időm sem engedi
úgy már. De tényleg nagyon igyekszem bepótolni, és rendszeresen írni.
11/10/2014
Szombat
A szombatok nagy része általában a hétköznapok kipihenéséről szól. De ritkán fordul elő, hogy egyáltalán nem megyünk sehova. Ma délután például Zara egyik osztálytársához (azt hiszem igen, osztálytársa), utána pedig elmentünk a suliba. Elpróbálták a táncukat. Még ott voltak a pályán a Családi napos padok és székek. Fura volt így, világosban látni őket. A hely, ami emberekkel volt tele, a színpad, ami előtt annyi gyerek kiabálta a nevemet, most mind üres volt. Csak Zaraék voltak a színpadon, és 4-5 kisebb gyerek focizott az egyik kapunál. Néztem egy ideig ahogy táncolnak. Köcsöggel a fejükön táncoltak, azt hiszem az itteni néptáncot, ha jól vettem ki abból, amit hallottam róla.
Aztán magamhoz hűen beálltam focizni a kisebbekhez.:D
Nem tudom meddig voltunk itt, de ez elfoglalta az egész délutánunkat. Fontosabb momentumra meg nem emlékszek erről a napról.
12/10/2014
Vasárnap
Fél 4-kor arra keltem, hogy zúg a telefonom.:D Nem némítottam le, és a párnám alatt tartom. Mivel mi már visszaállítottuk az órát egy ideje, így csak 5 óra a különbség. Felkeltem, visszaírtam nekik, aztán visszafeküdtem.
A délelőtti program megint a templomba menetel volt. Végtelenül hosszúnak tűnik, és ráadásul majd' megfagyok, mire véget ér. Tudom, hogy "fel kellene öltözni rendesen", de odakinn meg 40 fok van.:D És így is megsülök.:D
14/10/2014
Kedd
Suli után Melissa-ékhoz mentem, úgyhogy velük tartottam az iskolabusszal. Elég rozoga kis busz, de minden elismerésem az asunción-i buszsofőröknek. Ebben a városban, ebben a forgalomban tényleg észnél kell lenni. Az eredeti terv szerint később Cielo is átjött volna, de aztán végülis nem találkoztunk.
Viszont így se unatkoztunk, sőt.:) Beszélgettünk, fagyiztunk, és nálam volt a prezentációm Magyarországról, úgyhogy később bemutattam nekik, és a végén énekeltem is egy magyar népdalt, a "Hallod-e te szelidecske" kezdetűt. Fantasztikus érzés volt, mikor végre kiereszthettem a hangomat. Hiányzik az otthoni szabadság.
Megint visszamentünk a szobába beszélgetni. Van egy csomó kispárnájuk, mondták, hogy válasszak egyet. A fehéret választottam, és mondtam, hogy írják alá. Mindketten 1-1 kisregényt írtak rá, és én is írtam az övékre.:') Erre a napra mindig emlékezni fogok innentől kezdve.:))
A következő program filmnézés volt, pizzával.:3 Nagyoon finom pizzát rendeltek, az itteni Pizza Hut-ból. Az errefelé nagyon híres pizzéria..:D Papám még meg is kérdezte egyszer, hogy van-e Magyarországon Pizza Hut konkrétan.:D
A film végül a "Csillagainkban a hiba" lett és Ferre (Melissa bátyja) töltött le hozzá magyar feliratot, úgyhogy nagyon aranyosak voltak.:))
Nem tudtuk befejezni, mert mami jött értem, de Melissa kölcsönadta a spanyol könyvet, úgyhogy így elég motivációm van arra, hogy végigrágjam magam rajta. A legjobb résznél hagytuk abba, és szeretném megtudni, hogy mi lesz vége. Mire azt elolvasom tökéletes lesz a spanyolom.:D
Nagyon jól éreztem magamat velük, imádom őket!^^ :))
Amúgy suliban majdnem eltörtem a kezemet, mert az egyik szünetben Mauricio rúgott nekem kapura, én meg kézzel védtem, de nem feszítettem rá és azt hittem, hogy úgy marad.:D
Még este is rendesen fájt, ha kinyújtottam a kezemet.
14/11/2014
Péntek
Naaaaaagggggyyyyyooooonnn nehéz volt megint felkelni. De egy kis erőt öntött belém, hogy ez már csak péntek.
Az első egy óránk üres volt. Megcsináltam a spanyol órás házi feladatot, úgy éreztem, hogy egész hamar végeztem vele. Ráadásul sikerült besűrítenem 2 oldalba..:D
Az osztály etikából írt. Mondtam, hogy nem szeretném megírni. Semmi értelme, hogy beadjam üresen a lapot. Nem értek belőle semmit, meg bele se néztem.
Amíg ők a dolgozatot írták, én kinn ültem a folyosón Paulinával ("Pí"vel). Az első osztályba jár, Jimena húga. Annyira aranyos, nagyon szeretem.:)) ^^
Miután mennie kellett és egyedül maradtam, megint eluralkodtak rajtam ezek a fránya gondolatok.. Minek jöttem iskolába? Itt nem tanulok semmit, mert nem beszélnek velem, nem tanítanak.. Annyi, hogy amit spanyolon veszünk, azt itt tanulom, de ezt otthon is tudnám csinálni.
Nem sokkal később Mauri végzett a vizsgával és beállt focizni a 9.-esekhez. Végül rávettem magamat, és én is lementem. Bár hirtelen játszani se volt kedvem.. De összeszedtem magamat és mosolyogva lementem, hogy játszani szeretnék. És mi történt? Leküldtek a pályáról.:) Nem magyarázták el, hogy miért, de pont egyenlően voltak elosztva és csak fiúk voltak pályán, úgyhogy valószínűleg valamelyikért, vagy mindkettőért.:'D
De akkor sem esett jól. Egyáltalán. Máskor lehet, hogy nem is érdekelt volna, de most ez odaütött..
Mikor megint a folyosón ültem egyedül, kérdezgették néhányan (tanárok is), hogy mi van velem, de mindre azt feleltem, hogy semmi. Végül Cesarral beszélgettem, de nem tudtam pontosan elmagyarázni, hogy mi a bajom. Annyi lett a vége, hogy meg kell próbálnom csatlakozni hozzájuk, velük lenni, odamenni stb.. Mintha nem próbáltam volna egyszer sem! De hiába vagyok ott, ha egyszerűen semmit sem értek, és nem is beszélnek hozzám, csak egymással..
Mindegy. Az lett a vége, hogy ez is az én hibám.:'D Nem baj..
Később Annával is beszéltem, neki jobban el tudtam magyarázni (meg ő jobban meg is értette, mivel ő is cserediák, és tudja milyen), és akkor már tényleg jobb volt..:))
Utána vele voltam, meg tényleg még jobban igyekeztem, még inkább próbáltam velük lenni, bekapcsolódni.
Ami egyenlőre menthetetlennek tűnik az az, hogy elment a kedvem a suliban való focizástól.:') :'D
De az is lehet, hogy 1-2 nap és kiheverem, vagy a legközelebbi alkalommal mindenféle sérelmemet legyőzi a hiperaktivitásom..:D
Ma ebédre tükörtojást csináltam, de ritka rosszul sült el, egy kicsit odaégettem az alját. Pont annyira, hogy ehetetlen legyen.:DD Szerencse, hogy külön csináltam 2-2-t. :'D Nem tudom mi volt ez.:D
Ez volt az 6. vagy a 7. alkalom, hogy itt csináltam tükörtojást, és eddig mindig sikerült. (Formára nem mindig hasonlított, de ízre jók voltak.:D )
YEEEEEEY!! Ezaz!! Befejeztem!:DD
LESZNEK KÉPEK. LESZNEK KÉPEK. VANNAK KÉÉPEK. FEL FOGOM TENNI ŐKET.
TUDOM, HOGY HIÁNYOZNAK. DE VANNAK KÉPEK, ÉS LESZNEK IS!
Puszilok mindenkit! :*
Dorka
Megint prímán elmaradtam a blogírással. Fáradt is vagyok, meg az időm sem engedi
úgy már. De tényleg nagyon igyekszem bepótolni, és rendszeresen írni.
11/10/2014
Szombat
A szombatok nagy része általában a hétköznapok kipihenéséről szól. De ritkán fordul elő, hogy egyáltalán nem megyünk sehova. Ma délután például Zara egyik osztálytársához (azt hiszem igen, osztálytársa), utána pedig elmentünk a suliba. Elpróbálták a táncukat. Még ott voltak a pályán a Családi napos padok és székek. Fura volt így, világosban látni őket. A hely, ami emberekkel volt tele, a színpad, ami előtt annyi gyerek kiabálta a nevemet, most mind üres volt. Csak Zaraék voltak a színpadon, és 4-5 kisebb gyerek focizott az egyik kapunál. Néztem egy ideig ahogy táncolnak. Köcsöggel a fejükön táncoltak, azt hiszem az itteni néptáncot, ha jól vettem ki abból, amit hallottam róla.
Aztán magamhoz hűen beálltam focizni a kisebbekhez.:D
Nem tudom meddig voltunk itt, de ez elfoglalta az egész délutánunkat. Fontosabb momentumra meg nem emlékszek erről a napról.
12/10/2014
Vasárnap
Fél 4-kor arra keltem, hogy zúg a telefonom.:D Nem némítottam le, és a párnám alatt tartom. Mivel mi már visszaállítottuk az órát egy ideje, így csak 5 óra a különbség. Felkeltem, visszaírtam nekik, aztán visszafeküdtem.
A délelőtti program megint a templomba menetel volt. Végtelenül hosszúnak tűnik, és ráadásul majd' megfagyok, mire véget ér. Tudom, hogy "fel kellene öltözni rendesen", de odakinn meg 40 fok van.:D És így is megsülök.:D
14/10/2014
Kedd
Suli után Melissa-ékhoz mentem, úgyhogy velük tartottam az iskolabusszal. Elég rozoga kis busz, de minden elismerésem az asunción-i buszsofőröknek. Ebben a városban, ebben a forgalomban tényleg észnél kell lenni. Az eredeti terv szerint később Cielo is átjött volna, de aztán végülis nem találkoztunk.
Viszont így se unatkoztunk, sőt.:) Beszélgettünk, fagyiztunk, és nálam volt a prezentációm Magyarországról, úgyhogy később bemutattam nekik, és a végén énekeltem is egy magyar népdalt, a "Hallod-e te szelidecske" kezdetűt. Fantasztikus érzés volt, mikor végre kiereszthettem a hangomat. Hiányzik az otthoni szabadság.
Megint visszamentünk a szobába beszélgetni. Van egy csomó kispárnájuk, mondták, hogy válasszak egyet. A fehéret választottam, és mondtam, hogy írják alá. Mindketten 1-1 kisregényt írtak rá, és én is írtam az övékre.:') Erre a napra mindig emlékezni fogok innentől kezdve.:))
A következő program filmnézés volt, pizzával.:3 Nagyoon finom pizzát rendeltek, az itteni Pizza Hut-ból. Az errefelé nagyon híres pizzéria..:D Papám még meg is kérdezte egyszer, hogy van-e Magyarországon Pizza Hut konkrétan.:D
A film végül a "Csillagainkban a hiba" lett és Ferre (Melissa bátyja) töltött le hozzá magyar feliratot, úgyhogy nagyon aranyosak voltak.:))
Nem tudtuk befejezni, mert mami jött értem, de Melissa kölcsönadta a spanyol könyvet, úgyhogy így elég motivációm van arra, hogy végigrágjam magam rajta. A legjobb résznél hagytuk abba, és szeretném megtudni, hogy mi lesz vége. Mire azt elolvasom tökéletes lesz a spanyolom.:D
Nagyon jól éreztem magamat velük, imádom őket!^^ :))
Amúgy suliban majdnem eltörtem a kezemet, mert az egyik szünetben Mauricio rúgott nekem kapura, én meg kézzel védtem, de nem feszítettem rá és azt hittem, hogy úgy marad.:D
Még este is rendesen fájt, ha kinyújtottam a kezemet.
18/10/2014
Szombat
Eljöttem Mikáékhoz, itt fogok aludni. Rengeteg fotót
csináltunk.:DD Estére úgy terveztük, hogy bowlingozni megyünk néhány
cserediákkal. Már jóval előtte kiválasztottuk, hogy mit fogunk viselni. Egymás
ruháit is felpróbáltuk, és végül nemcsak hogy egymás cuccában megyünk, de ki is
cseréltük őket.^^
Az esti programból majdnem semmi sem lett, mert Mika szülei egyrészt templomban voltak, másrészt azt mondta a mamája, hogy ő nem sofőr hogy mindenhova cipelje, de gyalog nem mehetünk, mert veszélyes, se busszal, se taxival, mert ezek szintén azok.. De aztán Jass végül megmentett minket.:3 Az apukája elvitt minket, Dantet (Jass bátyját), Rurit és Naot (japán cserék). Igen, heten ültünk egy kocsiban..:DD
Ahhoz képest, hogy életemben nem bowlingoztam még, egész jól ment. A többiek nem hittek nekem, mikor mondtam, hogy első alkalmam..:’D Nagyon jól éreztem magam, nagyon bírom őket.:33
A Burger Kingben ettünk valamit, aztán végülis taxival mentünk vissza, mert nem volt más. Kalandos volt.:D Mika meg én mentünk Dantéval, a többiek külön taxival. Megmondták a taxisofőrnek, hogy kövessen minket, de aztán elvesztettek minket, mert megelőztek.. De aztán minden rendben volt, mindenki sikeresen megérkezett.:))
Az esti programból majdnem semmi sem lett, mert Mika szülei egyrészt templomban voltak, másrészt azt mondta a mamája, hogy ő nem sofőr hogy mindenhova cipelje, de gyalog nem mehetünk, mert veszélyes, se busszal, se taxival, mert ezek szintén azok.. De aztán Jass végül megmentett minket.:3 Az apukája elvitt minket, Dantet (Jass bátyját), Rurit és Naot (japán cserék). Igen, heten ültünk egy kocsiban..:DD
Ahhoz képest, hogy életemben nem bowlingoztam még, egész jól ment. A többiek nem hittek nekem, mikor mondtam, hogy első alkalmam..:’D Nagyon jól éreztem magam, nagyon bírom őket.:33
A Burger Kingben ettünk valamit, aztán végülis taxival mentünk vissza, mert nem volt más. Kalandos volt.:D Mika meg én mentünk Dantéval, a többiek külön taxival. Megmondták a taxisofőrnek, hogy kövessen minket, de aztán elvesztettek minket, mert megelőztek.. De aztán minden rendben volt, mindenki sikeresen megérkezett.:))
19/10/2014
Vasárnap
Délelőtt elmentünk a supermarketbe, ebéd után pedig
csináltunk Mikával narancslevet.^^ :))
Ma már nem mentünk máshova, de kiröpiztem magamat.:’DD
Nagyon szeretek Mikával lenni. <3 :3
Ma már nem mentünk máshova, de kiröpiztem magamat.:’DD
Nagyon szeretek Mikával lenni. <3 :3
20/10/2014
Hétfő
Mindenhol kerestem a fülesemet. Azt hittem, hogy Mikáéknál
hagytam. De mikor hazamentem, akkor még a szívem is megállt egy pillanatra: a
frissen mosott farmerem zsebéből vettem ki.:oo De semmi baja, túlélte.:DD
Ennyire nem örültem még fülesnek soha.:D
Különben ma óriási honvágyam volt.. Három napja nem alszok
rendesen, mert mikor lefekszek, akkor még meleg van és alig bírok elaludni,
reggelre meg szétfagy a lábam a légkondi miatt.. Reggelente folyik az orrom,
nem tudom meddig fogja bírni a szervezetem.:D Megfázás szélén állok úgy érzem..
A töltőmet pénteken kölcsönadtam Aracelinek a suliban, és azóta sincs meg.. A fülesemet se találtam se reggel, se a suliban, a szemüvegemet se vittem, úgyhogy annyi volt a mázlim, hogy ma nem írtunk a táblára. De valahogy most nem bírtam.. és így minden rámjött.. Hogy például nem tudom megtanulni a nyelvet, mindent elhagyok stb stb..
De már rendben vagyok.:DD
A töltőmet pénteken kölcsönadtam Aracelinek a suliban, és azóta sincs meg.. A fülesemet se találtam se reggel, se a suliban, a szemüvegemet se vittem, úgyhogy annyi volt a mázlim, hogy ma nem írtunk a táblára. De valahogy most nem bírtam.. és így minden rámjött.. Hogy például nem tudom megtanulni a nyelvet, mindent elhagyok stb stb..
De már rendben vagyok.:DD
Suliban gyakoroltuk a előadásunkat a tejről, szünetben és az
óra első 5 percében megtanultam 6 sort úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy mit
jelent, és egyes szavak kiejtésével eléggé meggyűlt a bajom.:D De végülis
felmondtam úgy ahogy..:D
21/10/2014
Kedd
Angolon plakátot kellett csinálni valamilyen témában. A
tanárnő hozott be egy csomó újságot, és mindenki annyi képet vághatott ki
belőle, amennyire csak szüksége volt. Az volt a lényeg, hogy angol felirat is
legyen rajta. Hát a miénken egy mondat volt, túlságosan sok szép képet
találtunk..:’D
Nagyon élveztem, végre kiélhettem a kreativitásomat, és amikor ilyen feladat van, az órákra képes lekötni.^^
Nagyon élveztem, végre kiélhettem a kreativitásomat, és amikor ilyen feladat van, az órákra képes lekötni.^^
A spanyol most egy órával hamarabb fejeződött be, mert Mika
mamájának mennie kellett valahova. Úgyhogy megkönnyebbülés volt ez nekem
rendesen. Elképesztően elszívja az energiáimat a suli.:/
Elmentünk a közeli kisboltba Jass-szel és Mikával, de csak ők vettek maguknak valami kaját, nem volt semmi érdekes. Mikor jöttünk kifele, akkor odajött hozzánk egy ember. Azt hittem Mika ismeri vagy valami, de utólag kiderült, hogy eddig nem nagyon, annyi hogy a szomszédban lakik. Mikor mondtam neki spanyolul, hogy Magyarországról jöttem, még akkor sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák.. :| Lenne hozzáfűzni valóm, de most inkább nem.:DD
Elmentünk a közeli kisboltba Jass-szel és Mikával, de csak ők vettek maguknak valami kaját, nem volt semmi érdekes. Mikor jöttünk kifele, akkor odajött hozzánk egy ember. Azt hittem Mika ismeri vagy valami, de utólag kiderült, hogy eddig nem nagyon, annyi hogy a szomszédban lakik. Mikor mondtam neki spanyolul, hogy Magyarországról jöttem, még akkor sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák.. :| Lenne hozzáfűzni valóm, de most inkább nem.:DD
Estefelé megint elkísértem Zarat balettre. Nagyon erősen
gondolkozok rajta, hogy nekem is meg kellene tanulnom, nem csak néznem..
Segítene a tartásomon, visszahozná a hajlékonyságomat, edzésben is lennék és
megerősödne a lábam. Csak annyi, hogy a lábfejemen kidudorodik egy csont és
néha fáj. Néha minden különösebb ok nélkül. A nagyapám (Robi) még azt mondta a
nyáron, hogy ez nagyon gáz, mert lehet hogy majd műteni kell, vagy hasonló, de
nem tudom, hogy csak poénkodott-e.:DD Hát majd meglátjuk, hogy a tánc majd
megerőlteti, vagy megerősíti..
22/10/2014
Szerda
Érdekesebb talán annyi történt a suliban, hogy Nico mondani
szeretett volna nekem valamit, és mivel egy kicsit hosszabb volt, egyből a
telefonján írta be a Google-fordítóba. Néztem a magyar szöveget, de sehogy sem
értettem.:D Mondtam, hogy mutassa a spanyolt, és abból megértettem!:D
Este zumbázni mentünk a templomba (ne úgy képzeljétek el,
mint otthon, ezt lehet, hogy többször fogom elmondani :DD ), de végül fociztunk
az épülettel szemben lévő pályán. Két srác összeszólalkozott. Csak annyit
láttam, hogy repül egy telefon és szétesik a földön. Nem tudom, hogy véletlen
volt-e vagy sem, de utána megint váltottak néhány szót és a telefonos srác
nekiesett a másiknak. A másik nem ütött vissza, csak védekezett. Aztán
távolodtak, de megint egy-két szóváltás és puff, a telefonos srác teli erőből,
ököllel fejbe verte a másikat. Az pedig szépen lassan leguggolt, letérdelt,
majd összekuporodott a földön. A telefon gazdája pedig felvette a drágaságát a
földről, majd összerakta szitkozódás kíséretében, majd tovább nyomkodta. Rá sem
nézett a srácra, aki még mindig a földön volt. Rajtuk kívül még két srác volt
ott, meg Zara és én. Egyikünk sem állt közéjük. Csak néztük. Ledermedten
bámultuk az eseményeket, mintha csak egy filmet néztünk volna. Csak ezek után
ment oda az egyik srác, és segített neki felállni a földről.. Huuu.. nagyon
rossz volt. Nagyon sokáig gondolkodtam még ezen utána.
Később játszottunk még. Csak kapura rúgtak nekem. Sose védtem még így. Annyi düh volt bennem, annyi akarás.. Aztán egyszer megfogtam a labdát, és éreztem, hogy valami rátapadt a kezemre. Vér volt. A megvert srác vére. Legszívesebben felordítottam volna. Ez teljesen kikészített.
Mikor visszamentünk a templomba, kérdezte néhány lány, hogy mi történt pontosan, de alig tudtam elmondani, nem jutottak eszembe a szavak. Borzalmasan éreztem magamat, hogy meg sem próbáltam segíteni.. Akár tudtam volna, akár nem.
Később játszottunk még. Csak kapura rúgtak nekem. Sose védtem még így. Annyi düh volt bennem, annyi akarás.. Aztán egyszer megfogtam a labdát, és éreztem, hogy valami rátapadt a kezemre. Vér volt. A megvert srác vére. Legszívesebben felordítottam volna. Ez teljesen kikészített.
Mikor visszamentünk a templomba, kérdezte néhány lány, hogy mi történt pontosan, de alig tudtam elmondani, nem jutottak eszembe a szavak. Borzalmasan éreztem magamat, hogy meg sem próbáltam segíteni.. Akár tudtam volna, akár nem.
23/10/2014
Csütörtök
Mivel október 23.-a nemzeti ünnepünk, ezért ma kitettem a
magyar zászlót az osztályban. Természetesen legalább 3-4x kellett elmesélnem,
hogy miért, és hogy mi is történt ezen a napon, de megoldottam.:)
Suli után Jimenához mentünk Telmával. Később Dahiana is
megérkezett és elkezdtük csinálni a plakátot a tejről szóló előadáshoz. Betűket
rajzoltam, vágtam ki, fél méteres, poros mű-bocikat mostam és majd mind a
képeket, mind a betűket felragasztottuk a táblára. Anyukák is segítettek, azt
hiszem 3-an voltak. Még a pláza mellé is elmentünk egyszer, mert diagramokat és
rövidebb szövegeket kellett kinyomtatni. Nagyon sokáig tartott. Talán 8-9 körül
jött értem mami?.. Valahogy úgy.
Odahaza egy ilyet megoldanánk egy powerpoint-bemutatóval, de itt nagyon komolyan veszik az ilyet.
Odahaza egy ilyet megoldanánk egy powerpoint-bemutatóval, de itt nagyon komolyan veszik az ilyet.
24/10/2014
Péntek
Ma kiakadtam a nyelv miatt.. Ebéd közben Mauri tanította,
hogy „hogy kell bemutatkozni”.. Gondoltam, hogy valami genyóság lesz, de mivel
ott volt Ruben is, meg Nico is (bennük meg úgy ahogy megbíztam), így
megtanultam. De mikor odahívták az egyik tanárt (tudni kell róla, hogy Mauritól
2 évvel idősebb csak, ebbe a suliba járt és egy csapatban játszottak) már
gondoltam, hogy valami gáz lesz, úgyhogy halkan mondtam és hadarva, ők viszont
így is nevetésben törtek ki. Ekkor biztos voltam benne, hogy ez megint valami
itteni idióta poén volt, és mivel még mindig nem voltak hajlandóak együttműködni
–mármint elmagyarázni, vagy valami-, ott hagytam őket.
Az udvaron odamentem a többiekhez, majd nem sokkal később ők is jöttek, de ehhez már tényleg nem volt hangulatom, úgyhogy felmentem a terembe. Cesar is jött, kérdezte, hogy mi volt ez, hogy mit mondtak nekem. Elmeséltem neki, hogy mi volt, és mondta, hogy ezt soha többé ne mondjam..:’D Nem mondom el, hogy mit jelent, mert nem éppen idevaló, de csúnya, hogy úgy fogalmazzak, és elég durva, hogy egy tanárnak kellett volna mondanom.. Utána vele beszélgettem még, és kibeszéltem magamat, úgyhogy meg is nyugodtam. Mondta, hogy majd beszél velük, hogy fejezzék be ezeket. Van az a szint, amikor még vicces, de mindennek van határa.
Az udvaron odamentem a többiekhez, majd nem sokkal később ők is jöttek, de ehhez már tényleg nem volt hangulatom, úgyhogy felmentem a terembe. Cesar is jött, kérdezte, hogy mi volt ez, hogy mit mondtak nekem. Elmeséltem neki, hogy mi volt, és mondta, hogy ezt soha többé ne mondjam..:’D Nem mondom el, hogy mit jelent, mert nem éppen idevaló, de csúnya, hogy úgy fogalmazzak, és elég durva, hogy egy tanárnak kellett volna mondanom.. Utána vele beszélgettem még, és kibeszéltem magamat, úgyhogy meg is nyugodtam. Mondta, hogy majd beszél velük, hogy fejezzék be ezeket. Van az a szint, amikor még vicces, de mindennek van határa.
Ma talán ennyi volt érdekesebb.
25/10/2014
Szombat
A ma a pihenésről szólt. Végre már. Hiányzott, hogy
kialudjam magamat.
Este Stefano hegedű-koncertjére mentünk. Hihetetlen milyen színvonal. A színházban megtelt a nézőtér, bár mondjuk csak hozzátartozók jöttek, de akkor is hihetetlen volt látni, hogy ennyi mindenkit érdekel a komolyzene. Vagy csak itt így szokás? Hogy ha fellép az egyik gyerek, akkor jelen van az egész család? Nem tudom.:DD De nekem nagyon tetszett. Jól meg volt csinálva, ahogy egyre több gyerek ment fel a színpadra, és együtt játszottak, nem pedig mindenki egyesével, és fel-le mászkáltak. Amikor már azt hitted, hogy tele van a színpad a vonósokkal, a lépcsőknél felsorakozott még egy sor gyerek, és bevonultak valamelyik két sor közé. A végén filmzenéket is játszottak, mint például az Aladdin-ból, Tarzan-ból vagy a Frozen-ből. Közben pedig a színpad szélén egy diavetítőn ment az aktuális mese. Néha elcsúszott, de így is nagyon ott volt.:D
Tényleg nagyon tetszett, nem győzöm hangoztatni.:D
Este Stefano hegedű-koncertjére mentünk. Hihetetlen milyen színvonal. A színházban megtelt a nézőtér, bár mondjuk csak hozzátartozók jöttek, de akkor is hihetetlen volt látni, hogy ennyi mindenkit érdekel a komolyzene. Vagy csak itt így szokás? Hogy ha fellép az egyik gyerek, akkor jelen van az egész család? Nem tudom.:DD De nekem nagyon tetszett. Jól meg volt csinálva, ahogy egyre több gyerek ment fel a színpadra, és együtt játszottak, nem pedig mindenki egyesével, és fel-le mászkáltak. Amikor már azt hitted, hogy tele van a színpad a vonósokkal, a lépcsőknél felsorakozott még egy sor gyerek, és bevonultak valamelyik két sor közé. A végén filmzenéket is játszottak, mint például az Aladdin-ból, Tarzan-ból vagy a Frozen-ből. Közben pedig a színpad szélén egy diavetítőn ment az aktuális mese. Néha elcsúszott, de így is nagyon ott volt.:D
Tényleg nagyon tetszett, nem győzöm hangoztatni.:D
26/10/2014
Vasárnap
Mint minden vasárnnap délelőttöt, ezt is a templomban töltöttük.
Utána a plakáthoz kellett kivágnom a készítők neveit kicsiben. Borzalmasan
hosszú, és szöszmötölős feladat.
Mikor este elmentünk a suliba, hogy akkor befejezzük a táblát, Jimenához vágtam néhány betűt, mert mutatott egy nyomtatott lapot, amin a készítők nevei voltak.. Akkor miért kellett nekem órákat foglalkoznom vele?! Lett volna sokkal jobb dolgom is, mint órákon keresztül e felett görnyedni.
A poén az volt az egészben, hogy ezután mégiscsak az én betűim kellettek, de nem volt meg mind.. Valahol útközben hagyhattam el, meg amikor Jimenához vágtam 3-at, 4-et.. Nagyon örültem neki. Úgy döntöttünk, hogy majd másnap felragasztjuk őket, mert még hiányzott a „készítők” felirat, meg hogy hány évesek vagyunk.. Valahogy ezeket elfelejtették mondani.. Úgyhogy otthon még vár rám kb. 50 betű+szám összesen.
Még az este folyamán segítettem megrajzolni néhány betűt Telmának a testvérének a plakátjához (amit aztán talán nem is használtak), és mamiék még segítettek befejezni Stefanoét és Zaraét. Ez is ilyen családi projekt.
Mikor este elmentünk a suliba, hogy akkor befejezzük a táblát, Jimenához vágtam néhány betűt, mert mutatott egy nyomtatott lapot, amin a készítők nevei voltak.. Akkor miért kellett nekem órákat foglalkoznom vele?! Lett volna sokkal jobb dolgom is, mint órákon keresztül e felett görnyedni.
A poén az volt az egészben, hogy ezután mégiscsak az én betűim kellettek, de nem volt meg mind.. Valahol útközben hagyhattam el, meg amikor Jimenához vágtam 3-at, 4-et.. Nagyon örültem neki. Úgy döntöttünk, hogy majd másnap felragasztjuk őket, mert még hiányzott a „készítők” felirat, meg hogy hány évesek vagyunk.. Valahogy ezeket elfelejtették mondani.. Úgyhogy otthon még vár rám kb. 50 betű+szám összesen.
Még az este folyamán segítettem megrajzolni néhány betűt Telmának a testvérének a plakátjához (amit aztán talán nem is használtak), és mamiék még segítettek befejezni Stefanoét és Zaraét. Ez is ilyen családi projekt.
Otthon még rengeteget szenvedtem a betűkkel.. Már hulla
fáradt voltam, de még mindig hátra volt egy nagycsomó.. Ilyet soha többet
mégegyszer.
És ráadásul Jimena elvitte a lapokat, úgyhogy tanulni sem tudtam a szöveget.. Nem voltam kiakadva este, nem..:’DD
És ráadásul Jimena elvitte a lapokat, úgyhogy tanulni sem tudtam a szöveget.. Nem voltam kiakadva este, nem..:’DD
27/10/2014
Hétfő
Mivel nem tudtunk keríteni ragasztót, ezért az összes
nyamvadt betűt, számot és pontot gombostűvel, egyesével kellett felragasztani.
Ráadásul egy emberes munka, mert vagy nem férünk oda, vagy elcsúszik stb..
Tegnap este azt hittem, hogy utolsó volt, amikor ezekkel szenvedtem, de
tévedtem..
Ezeket az előadásokat az egész suli komolyan veszi. Minden osztály csoportokra volt bontva, és mindenki megcsinálta a maga plakátját/makettjét/kísérletét vagy Isten tudja.:D Minden, amit egyes témákkal kapcsolatban el lehet képzelni. Nekünk voltak bocijaink, kicsik karámban, nagyok a földön, tej az asztalon, meg minden.:D És mindenki ünneplőben volt. Színvonalas előadások voltak. Látszott, hogy mindenki sokat foglalkozott vele.:))
Ezeket az előadásokat az egész suli komolyan veszi. Minden osztály csoportokra volt bontva, és mindenki megcsinálta a maga plakátját/makettjét/kísérletét vagy Isten tudja.:D Minden, amit egyes témákkal kapcsolatban el lehet képzelni. Nekünk voltak bocijaink, kicsik karámban, nagyok a földön, tej az asztalon, meg minden.:D És mindenki ünneplőben volt. Színvonalas előadások voltak. Látszott, hogy mindenki sokat foglalkozott vele.:))
28/10/2014
Kedd
Ma írtunk egy angol dolgozatot, de 3. osztályos szintű
feladatok voltak benne. Az angolt nem veszik túlságosan komolyan a suliban.
Dolgozat közben simán tudunk segíteni egymásnak, nem ültetnek szét minket, és
először egymásnak javítjuk a dolgozatokat, tehát ha valamit elrontott a másik,
még van lehetősége átírni.:’D Nem igaz, mi van itt.:D Végre egy óra, amikor nem
én másoltam róluk, hanem ők rólam..:DD
Spanyolon (vagy csak itt jött ki) nagyon durván megfáztam. Egész idő alatt folyt az orrom, fogalmam sincs, hogy honnan jött. Pedig rendben voltam egész nap.
Spanyolon (vagy csak itt jött ki) nagyon durván megfáztam. Egész idő alatt folyt az orrom, fogalmam sincs, hogy honnan jött. Pedig rendben voltam egész nap.
29/10/2014
Szerda
Odahaza kérdezték, hogy mit kérek a születésnapomra. De
egyszerűen nem tudtam mit mondani. Semmit. Hiszen vagy mindenem meg van, vagy
pedig nem lehet pénzen megvenni azt, amit szeretnék. Amikor mindenem megvan,
akkor ilyenekre gondolok, hogy rendben van a családom, szeretnek, vannak
barátaim, akik megértenek stb stb.. Nincs is szükségem semmi másra.
Ha bármit kérnék, akkor azt kérném, hogy ne legyek egyedül.. Na ugye?:D Ilyesmiket hiába kérnék.
Ha bármit kérnék, akkor azt kérném, hogy ne legyek egyedül.. Na ugye?:D Ilyesmiket hiába kérnék.
Este Rotary-meeting volt. Ennek a klubnak az összes
cserediákja itt volt. Heten vagyunk összesen: Jass, Mika, Kay, Annie, Jill,
Janice és én. Jól elszórakoztunk egész végig, volt egy kis kitűző-csere is és
képzeljétek, felköszöntöttek minket! Mármint Jass-t és engem.:D Ugyanis
ugyanazon a napon születtünk, csak ő a 18.-at fogja tölteni, én pedig a 17.-et.
Elénekelték nekünk a „Boldog Születésnapot”-t angolul és spanyolul, majd ezután
Jass franciául (ugyanis Kanada francia nyelvű részlegéről jött, vagy nem tudom
hogyan mondjam magyarul :D), én pedig magyarul énekeltem el neki.:D Nagyon
vicces volt. Tortát is kaptunk.:33
Mire túl voltunk a vacsorán, a köszöntésen, minden egyebet megbeszéltünk, megkaptuk a zsebpénzünket és kifizettük az Asunción körüli túrát, már éjfél volt. Éjfél! Egy perccel később, már elkezdődött a 17. évem első napja.:DD Ezek után volt csak ölelkezés és puszi osztás bőven.:D
Nem sokkal később viszont mennünk kellett. Így kezdődött a 30.-a.. :))
Mire túl voltunk a vacsorán, a köszöntésen, minden egyebet megbeszéltünk, megkaptuk a zsebpénzünket és kifizettük az Asunción körüli túrát, már éjfél volt. Éjfél! Egy perccel később, már elkezdődött a 17. évem első napja.:DD Ezek után volt csak ölelkezés és puszi osztás bőven.:D
Nem sokkal később viszont mennünk kellett. Így kezdődött a 30.-a.. :))
30/10/2014
Csütörtök
Pont csütörtökre esett a születésnapom. Pontosan úgy, mint
akkor, amikor megszülettem. Este alig bírtam aludni, annyira izgatott voltam,
hogy mi fog történni ma.:3
A suliban Mauri üdvözölt, nem engedtek be az osztályba
még.:D Uramisten, mondom nem lehet igaz, hogy készülnek..:D Hátulról ketten
ugrottak rám a szomszédos osztályból, szólni nem tudtam úgy szorítottak.:D
Bevittek az ő osztályukba, mindenki sorra végigölelgetett, csakhogy teljen az idő..:DD Még ekkor sem voltak készen, úgyhogy lementünk Jimenával az udvarra és az ebédlőbe.
Mikor végre végeztek, Cesar jött ki a teremből és állított meg az ajtó előtt. Lufikból készített kalapszerűséget kellett elviselnem a fejemen, és egy ugyanilyet felhúznom a lábamra.. Mondom nem igaz.:’D Bent mindenki boldog születésnapot kívánt, megöleltek, csináltunk csoportképet stb.:D A táblán volt egy plakát, amire felírták spanyolul, hogy „Boldog születésnapot Dorka!”, a terem közepén meg össze volt tolva néhány pad, amiken sütik és innivalók voltak. Ezáltal nem is tanultunk délelőtt..:DD Óriási.:D
Ezután mindenki aláírta a plakátot, és írtak hozzá egy-egy sort.^^ Ez hihetetlen volt.:))
Azon kívül, hogy rengetegen köszöntöttek fel a suliban, semmi különösebb nem történt ezután.:)
Bevittek az ő osztályukba, mindenki sorra végigölelgetett, csakhogy teljen az idő..:DD Még ekkor sem voltak készen, úgyhogy lementünk Jimenával az udvarra és az ebédlőbe.
Mikor végre végeztek, Cesar jött ki a teremből és állított meg az ajtó előtt. Lufikból készített kalapszerűséget kellett elviselnem a fejemen, és egy ugyanilyet felhúznom a lábamra.. Mondom nem igaz.:’D Bent mindenki boldog születésnapot kívánt, megöleltek, csináltunk csoportképet stb.:D A táblán volt egy plakát, amire felírták spanyolul, hogy „Boldog születésnapot Dorka!”, a terem közepén meg össze volt tolva néhány pad, amiken sütik és innivalók voltak. Ezáltal nem is tanultunk délelőtt..:DD Óriási.:D
Ezután mindenki aláírta a plakátot, és írtak hozzá egy-egy sort.^^ Ez hihetetlen volt.:))
Azon kívül, hogy rengetegen köszöntöttek fel a suliban, semmi különösebb nem történt ezután.:)
A családtól azt kaptam ajándékba, hogy elvittek lovagolni. Egy
gyönyörűséges fekete ló várt rám egy ház udvarán. Nem volt rajta nyereg, csak
egy vastagabb nyeregalátét, vagy valami hasonló. Nem tudom pontosan, hogy minek
nevezzem, odahaza nem találkoztam ilyennel.. a lóversenyek világában sem vagyok
igazán otthon.:D Papa azt mondta, hogy ugratni és galoppozni szoktak vele. Hogy
mindkettőt versenyszinten-e, az valahogy kimaradt.:D Különben Cubanitonak
hívják.:)
A család nagyon hangoztatta a versenypályát, de nem tudom, hogy képzeltem, hogy bármi közöm lesz hozzá azon kívül, hogy látom..:D A pálya mellett lovagoltattak, mégcsak karámban se voltunk, ahol el mertek volna engedni, hogy egy kicsit menjek egyedül is.. Nem értettem én ezt.
Mielőtt felültem, egy kicsit lovagoltak rajta. Hihetetlen mennyire dinamikus ló. A legkisebb jelzésre is engedelmeskedett, bár látszott rajta, hogy dugig van energiával és vissza kell fogni. De ez normális.:D
Szóval végül fél órán keresztül mentünk oda-vissza, vagy körbe-körbe lépésben. Egyszer megpróbáltunk ügetni, de Cubanito ugrálni kezdett, úgyhogy a srác úgy döntött, hogy maradjon a lépés.
Ennyi lett volna. Mindenképpen vissza kell mennem még. A nyári szünetben szeretnék lovagolni járni. Rendesen. Meglátjuk mi lesz belőle.
A család nagyon hangoztatta a versenypályát, de nem tudom, hogy képzeltem, hogy bármi közöm lesz hozzá azon kívül, hogy látom..:D A pálya mellett lovagoltattak, mégcsak karámban se voltunk, ahol el mertek volna engedni, hogy egy kicsit menjek egyedül is.. Nem értettem én ezt.
Mielőtt felültem, egy kicsit lovagoltak rajta. Hihetetlen mennyire dinamikus ló. A legkisebb jelzésre is engedelmeskedett, bár látszott rajta, hogy dugig van energiával és vissza kell fogni. De ez normális.:D
Szóval végül fél órán keresztül mentünk oda-vissza, vagy körbe-körbe lépésben. Egyszer megpróbáltunk ügetni, de Cubanito ugrálni kezdett, úgyhogy a srác úgy döntött, hogy maradjon a lépés.
Ennyi lett volna. Mindenképpen vissza kell mennem még. A nyári szünetben szeretnék lovagolni járni. Rendesen. Meglátjuk mi lesz belőle.
Mikor azt mondták, hogy elmegyünk megünnepelni a
születésnapomat, nem gondoltam volna, hogy elmegyünk pizzázni. És pont. Mondjuk
tényleg nagyon finom volt. Sőt. El nem tudom mondani mennyire isteni pizzát
ettünk. De ennyi.
Ez lett volna a 17. születésnapom, Paraguayban. Nagyon
értékelem egyébként, hogy a szüleim ennyire szeretnének örömöt szerezni nekem,
hogy lovagolni visznek (miközben pl mami nagyon fél tőlük). :))
De mindenből tanul valamit az ember.:D Minél hamarabb meg kell tanulnom BESZÉLNI és KIMONDANI. Kimondani, amit akarok. Beszélni arról, hogy én hogyan gondoltam, hogyan szeretném. Máskülönben nem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy szeretném. El kell felejtenem azt, hogy csendben tűröm, hogy folyjanak körülöttem az események, én pedig meggyőzöm magamat arról, hogy „ez se rossz”, „nekem ez is elég” vagy megnyugtatom magamat, mivel „lehetne rosszabb is”.:D
Nem. Rengeteg mindent kell még tanulnom. A nyelven, a kultúrán, a táncon és a hasonló dolgokon túlmenően is..
Meg fogom tanulni őket.
De mindenből tanul valamit az ember.:D Minél hamarabb meg kell tanulnom BESZÉLNI és KIMONDANI. Kimondani, amit akarok. Beszélni arról, hogy én hogyan gondoltam, hogyan szeretném. Máskülönben nem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy szeretném. El kell felejtenem azt, hogy csendben tűröm, hogy folyjanak körülöttem az események, én pedig meggyőzöm magamat arról, hogy „ez se rossz”, „nekem ez is elég” vagy megnyugtatom magamat, mivel „lehetne rosszabb is”.:D
Nem. Rengeteg mindent kell még tanulnom. A nyelven, a kultúrán, a táncon és a hasonló dolgokon túlmenően is..
Meg fogom tanulni őket.
31/10/2014
Péntek
A suliban minden ugyanúgy folytatódott tovább, mintha tegnap
mi se történt volna.
Tegnap nem volt megtartva a spanyol a születésnapunkra
tekintettel, ma viszont pótoltuk. Fárasztó nap volt, semmi különösebb
eseménnyel.
1/11/2014
Szombat
Tegnap este hatalmas vihar volt. Így keltem fel, hogy „ez
meg mi a …?!”. Ugyanis víz csöpögött a lábamra. Igen, a ház több helyen beázik.
Felkeltem, ki akartam menni a konyhába hozni valami poharat, tálat vagy
valamit, nehogy már úszkáljak itt éjszaka.:DD
Odafele menet több helyen találkoztam kisebb vödrökkel, edényekkel, de így is kétszer majdnem eltaknyoltam (említettem már, hogy mindenhol csempe van?.. nos, az vizesen csúszik rendesen). Végül szereztem egy nagyobb poharat, de az meg hangos volt, úgyhogy fogtam, és a nagyobbik tócsánál feláldoztam a törölközőmet. A kisebb az ágyamon volt, mostmár nem tűnt olyan vészesnek (a többihez képest, amikkel találkoztam), úgyhogy csak odébb húztam az ágyamat.
A tetőn úgy kopogtak az esőcseppek, mintha valaki folyamatosan azt a buborékos zacskót pukkasztgatná. :D Esküszöm. :D
Még mindig dörgött, villámlott és hatalmas szél volt, én pedig imádom a viharokat, könnyebben alszok el. Nem tudom miért.:D Tehát kiköltöztem, amúgy is fáztam, mert a szobában hűvös volt a légkondi miatt, meg mégiscsak vizes volt az ágyam.
Nem sokkal később arra keltem, hogy valaki van a nappaliban. Rendesen megijedtem, mikor a szüleim nem túl messze tőlem odaállítottak egy ventillátort, hogy ne legyen melegem. „Ne, ne, ne, ne, ne! Köszönöm!”- még sosem tiltakoztam itt ennyire.:DD
Aztán kikapcsolták és jó éjszakát kívántak.
Odafele menet több helyen találkoztam kisebb vödrökkel, edényekkel, de így is kétszer majdnem eltaknyoltam (említettem már, hogy mindenhol csempe van?.. nos, az vizesen csúszik rendesen). Végül szereztem egy nagyobb poharat, de az meg hangos volt, úgyhogy fogtam, és a nagyobbik tócsánál feláldoztam a törölközőmet. A kisebb az ágyamon volt, mostmár nem tűnt olyan vészesnek (a többihez képest, amikkel találkoztam), úgyhogy csak odébb húztam az ágyamat.
A tetőn úgy kopogtak az esőcseppek, mintha valaki folyamatosan azt a buborékos zacskót pukkasztgatná. :D Esküszöm. :D
Még mindig dörgött, villámlott és hatalmas szél volt, én pedig imádom a viharokat, könnyebben alszok el. Nem tudom miért.:D Tehát kiköltöztem, amúgy is fáztam, mert a szobában hűvös volt a légkondi miatt, meg mégiscsak vizes volt az ágyam.
Nem sokkal később arra keltem, hogy valaki van a nappaliban. Rendesen megijedtem, mikor a szüleim nem túl messze tőlem odaállítottak egy ventillátort, hogy ne legyen melegem. „Ne, ne, ne, ne, ne! Köszönöm!”- még sosem tiltakoztam itt ennyire.:DD
Aztán kikapcsolták és jó éjszakát kívántak.
Reggel természetesen korán keltem, mert mozgás volt a
konyhában. Az eső még mindig esett, de én egyáltalán nem bántam, hiszen már
körülbelül egy hónapja nem esett az eső. Esetleg este, mikor nem aludtam, de
nem tartom túlságosan valószínűnek.
Ma megcsináltam a családnak a kedvenc kajámat: a baconos
nokedlit.:3 Elmentünk a szupermarketbe, hogy beszerezzük a hozzávalókat.
Kézzel-lábbal sikerült elmutogatnom, hogy nem kell külön venni tésztát, mert
csak lisztre van szükségem és én fogom megcsinálni.:DD Ugyanennek a
nemzetközileg ismert nyelvnek a segítségével magyaráztam el, hogy bors is kell
még.:D
Egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy otthon se túl sokszor
készítettem el, és az utolsó is legalább 1 hónappal ezelőtt volt.:D Hála
Istennek nem egyszerre pirítottam az összes bacont, mert az elsőt sikeresen túlpirítottam.
Már jóóó ropogós volt, és még nem volt a sütőben..:D Úgyhogy azt megettük
magában. A család először csak nézett rám, hogy ezt komolyan gondolom-e, de
aztán 5 perc nem telt bele és már nem maradt.:D A második sikeres volt, csak a
tészta túl sokra sikeredett és így aránytalanul kevés lett benne a bacon. Nem
tudott érvényesülni.
Természetesen a hagymával bezzeg minden rendben volt.:P (Azt nem annyira szeretem..:D )
Elfelejtettem, hogy mennyi időre kell a sütőbe tenni, úgyhogy a sütő előtt ültem és néztem, hogy mikor lesz már jó. Anya utána mondta, hogy akkor kell, amikor már pirul rajta a sajt, de azt nem vártuk meg, mert már éhesek voltunk.:D
Nagyjából 15 percig tartott, de mindenkinek nagyon ízlett.^^
Jajj, a lényeget meg majdnem kihagytam.. Hát a nokedli szaggatás.. Nem volt itthon szaggató. Na most mi legyen?.. Nem tudtam belevagdosni, nem jutott eszembe semmi, amivel helyettesíteni tudtam volna.. kivéve a sajtreszelő. Azon a nagyobb lyukak tökéletesek. Annyi volt a baj, hogy mindössze két tenyérnyi felületről van szó, tehát 3x annyi ideig tartott, mint kellett volna, a tál túl nagy volt, úgyhogy kétemberes munka volt, ráadásul meg is égettem az ujjamat. Első eset.:D
Természetesen a hagymával bezzeg minden rendben volt.:P (Azt nem annyira szeretem..:D )
Elfelejtettem, hogy mennyi időre kell a sütőbe tenni, úgyhogy a sütő előtt ültem és néztem, hogy mikor lesz már jó. Anya utána mondta, hogy akkor kell, amikor már pirul rajta a sajt, de azt nem vártuk meg, mert már éhesek voltunk.:D
Nagyjából 15 percig tartott, de mindenkinek nagyon ízlett.^^
Jajj, a lényeget meg majdnem kihagytam.. Hát a nokedli szaggatás.. Nem volt itthon szaggató. Na most mi legyen?.. Nem tudtam belevagdosni, nem jutott eszembe semmi, amivel helyettesíteni tudtam volna.. kivéve a sajtreszelő. Azon a nagyobb lyukak tökéletesek. Annyi volt a baj, hogy mindössze két tenyérnyi felületről van szó, tehát 3x annyi ideig tartott, mint kellett volna, a tál túl nagy volt, úgyhogy kétemberes munka volt, ráadásul meg is égettem az ujjamat. Első eset.:D
Este elmentünk Mikával Jasshez. Úgy voltunk vele, hogy akkor
legalább ilyen szűkebb körben csinálnunk kell valamit, ha már egyikünknek sem
volt kimondottan születésnapi bulija..;) :DD
És tényleg egy ilyen szűk körű bulit csináltunk. (y)
És tényleg egy ilyen szűk körű bulit csináltunk. (y)
02/11/2014
Vasárnap
Én naiv azt hittem, hogy most végre sokáig fogok tudni
aludni, és végre kialszom magamat. De tévedtem. Hiszen megint vasárnap volt. És
templomba kellett menni. Az utolsó pillanatig az ágyban maradtam, még néhány
percig reménykedtem is benne, hogy mami majd egyszer csak bejön, és azt mondja,
hogy nekem most nem kell mennem, hanem aludhatok. De természetesen nem történt
ilyen.
Mint egy élőhalott olyan voltam körülbelül, hihetetlenül fáradt voltam. És még mindig nem értettem semmit az egészből.. így megy el az egész délelőtt. Úgyhogy van egy egész délelőttöm, hogy a saját dolgaimon gondolkozzak. Többek között az is eszembe jutott, hogy ha csak feleannyit lovagolnék hetente, mint amennyit templomba járunk, akkor az több lenne, mint tökéletes.:D
Hihetetlen különben, hogy ezt minden vasárnap végigcsinálom egyetlen rossz szó nélkül. Minden vasárnap délelőttöt csak túlélek. Egyenlőre. Bár tényleg szeretném egyszer érteni, hogy miről van szó. Akkor lehet nem lenne ennyire unalmas.
Még ma is esett az eső, a folyosón természetesen megint beáztunk. Miután visszaértünk én visszafeküdtem az ágyba. Megint felerősödött a vihar, úgyhogy majdnem visszaaludtam, csak Zara szólt, hogy ebéd.:D
Ebéd után meg egy jókorát vágódtam a vizes csempén, de semmi bajom nem lett azon kívül, hogy egy kicsit véraláfutásos a térdem és fel van dagadva.:D Egy életre megtanultam, hogy papucs nélkül nem lépek ki a szobámból egy olyan házban, ahol mindenhol csempe van. :DD Ezek után úgy gondoltam, hogy végre blogot kellene írni, úgyhogy neki ültem, de nem sokat haladtam vele már megint.
Mint egy élőhalott olyan voltam körülbelül, hihetetlenül fáradt voltam. És még mindig nem értettem semmit az egészből.. így megy el az egész délelőtt. Úgyhogy van egy egész délelőttöm, hogy a saját dolgaimon gondolkozzak. Többek között az is eszembe jutott, hogy ha csak feleannyit lovagolnék hetente, mint amennyit templomba járunk, akkor az több lenne, mint tökéletes.:D
Hihetetlen különben, hogy ezt minden vasárnap végigcsinálom egyetlen rossz szó nélkül. Minden vasárnap délelőttöt csak túlélek. Egyenlőre. Bár tényleg szeretném egyszer érteni, hogy miről van szó. Akkor lehet nem lenne ennyire unalmas.
Még ma is esett az eső, a folyosón természetesen megint beáztunk. Miután visszaértünk én visszafeküdtem az ágyba. Megint felerősödött a vihar, úgyhogy majdnem visszaaludtam, csak Zara szólt, hogy ebéd.:D
Ebéd után meg egy jókorát vágódtam a vizes csempén, de semmi bajom nem lett azon kívül, hogy egy kicsit véraláfutásos a térdem és fel van dagadva.:D Egy életre megtanultam, hogy papucs nélkül nem lépek ki a szobámból egy olyan házban, ahol mindenhol csempe van. :DD Ezek után úgy gondoltam, hogy végre blogot kellene írni, úgyhogy neki ültem, de nem sokat haladtam vele már megint.
Délután megint átmentem Jasshez. Filmet néztünk, aztán pedig
elmentünk a Club Sajonia-ba Dante-vel, a fogadó tesójával. Ez egy ilyen
sportközpont vagy valami hasonló. Itt is minden van, amit csak akarsz.:D
Ráadásul a parton van, úgyhogy még fürdeni is lehet. Mikor mi mentünk, akkor
este is volt már, meg esős napokat tudhatunk magunk mögött, úgyhogy le is volt
zárva a megáradt folyó miatt.
Felmentünk valami toronyszerűségbe. A felső szinten egy hatalmas ebédlő volt, asztalok nélkül tökéletes bálterem is lehetett volna. Csak a város fénye szűrődött be az ablakon. Valamik az asztalok között rohangáltak, nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az.. Aztán nyávogást is hallottunk, majd 5-6 kisebb-nagyobb macska száguldott le a lépcsőn.:D
Felmentünk valami toronyszerűségbe. A felső szinten egy hatalmas ebédlő volt, asztalok nélkül tökéletes bálterem is lehetett volna. Csak a város fénye szűrődött be az ablakon. Valamik az asztalok között rohangáltak, nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az.. Aztán nyávogást is hallottunk, majd 5-6 kisebb-nagyobb macska száguldott le a lépcsőn.:D
Nem sokkal később átmentünk a klub másik felére, itt a
futóknak, a focistáknak és a röplabdásoknak voltak pályák kialakítva. Egy
köpésre volt tőlünk a folyó, úgyhogy le is tudtunk ülni nemcsak hogy
közvetlenül a folyó mellé, de volt egy ilyen kisebb stég-szerűség, úgyhogy
gyakorlatilag már a víz felett voltunk. Láttunk békákat, óriásiak. Nagyobbak,
mint az öklöm. (Bár szent igaz, hogy nincs túl nagy kezem..:D )
Beszélgettünk, hogy milyen hangulatos lenne ilyenkor horgászni, zenét hallgatni, és csak nézni a vizet. Úgy döntöttünk, hogy meg is valósítjuk. Most. Azonnal.:D
Itt egészen mások az emberek. Ha valami az eszükbe jut, az szinte azonnal megvalósítják, vagy legalábbis amilyen hamar csak lehet. Mert mégis mire várjanak?..
Tehát visszamentünk a házukba, de nem volt meg a horgászfelszerelés, úgyhogy majd legközelebb..:))
Beszélgettünk, hogy milyen hangulatos lenne ilyenkor horgászni, zenét hallgatni, és csak nézni a vizet. Úgy döntöttünk, hogy meg is valósítjuk. Most. Azonnal.:D
Itt egészen mások az emberek. Ha valami az eszükbe jut, az szinte azonnal megvalósítják, vagy legalábbis amilyen hamar csak lehet. Mert mégis mire várjanak?..
Tehát visszamentünk a házukba, de nem volt meg a horgászfelszerelés, úgyhogy majd legközelebb..:))
Nem sokkal később jöttek értem a szüleim, és hazamentünk.
Jass mondta, hogy ott aludhattam volna nála, de nekem még november 25.-ig
iskola van.. Miközben nekik már péntektől nyári szünet.. Nem tudom milyen
rendszerek vannak itt.:D Nem értem ezt.
03/11/2014
Hétfő
Nehezen keltem. Úgy éreztem, hogy kész szenvedés lesz ez az
utolsó egy hónap a suliból. Csak éljem túl. Nem akartam mást.:D
Rögtön első órán tesztet írtunk fizikából. Abban a pillanatban szembesültem vele, semmit sem készültem.:D Pedig a fizika még úgy ahogy megy is.^^ Végül viszont egész jól megbirkóztam a feladattal, ahhoz képest, hogy még mindig csak az adatokat értem a 2-3 soros feladatleírásból.:D
Rögtön első órán tesztet írtunk fizikából. Abban a pillanatban szembesültem vele, semmit sem készültem.:D Pedig a fizika még úgy ahogy megy is.^^ Végül viszont egész jól megbirkóztam a feladattal, ahhoz képest, hogy még mindig csak az adatokat értem a 2-3 soros feladatleírásból.:D
A suli csak 11-ig tart, innentől kezdve minden nap a vizsgák
miatt. Az utolsó vizsgám november 25-én van.. :(( De talán így nem lesz olyan
vészes, hogy csak délelőtt kell bemenni a suliba.
Fél 12-re otthon vagyunk, megebédelünk, és előttünk az egész
délután.. hogy tanuljunk a következő vizsgára.:D
04/11/2014
Kedd
Ma reggel egyáltalán nem volt kedvem felkelni. Bár ma nem
írtunk tesztet semmiből, mégis nagyon fárasztó nap volt így is. Már semmi
energiám a sulihoz. Egyáltalán.
Fáradt vagyok, ki szeretném végre aludni magamat, úgy igazán.. A suliba is tök felesleges bemennem úgy érzem.. A vizsgák úgyse fognak odahaza beleszámítani, ugyanúgy mehetek 11. osztályba, meg nem is tanulok szinte semmit. Órákon max. gyakorlom az írást, mert van, hogy rengeteget kell írnunk, de nem sokat tanulok a nyelvből, mert alig beszélgetnek velem. Vagy ha beszélnek is, nem futja túl hosszú beszélgetésre, mert még sok mindent nem értek, a legtöbb embernek pedig nincs kedve magyarázni, és jó néhányuknak még lefordítani is nehezére esik.. Egy ujjamon meg tudom számolni hány embertől tudok tanulni valamit egy-egy nap, mert ők nem adják fel és addig magyarázzák, amíg meg nem értem, meg nem tanulom.
Nem vagyok egyedül a suliban, mert szinte mindig van velem valaki, de általában mégis egyedül érzem magamat, mert a körülöttem lévők nem velem beszélgetnek, hanem egymással. Sosem éreztem még ilyen nehéznek egyetlen iskolát sem. Már rájöttem, hogy ezért van ilyen honvágyam.. Mert egyedül vagyok.
Fáradt vagyok, ki szeretném végre aludni magamat, úgy igazán.. A suliba is tök felesleges bemennem úgy érzem.. A vizsgák úgyse fognak odahaza beleszámítani, ugyanúgy mehetek 11. osztályba, meg nem is tanulok szinte semmit. Órákon max. gyakorlom az írást, mert van, hogy rengeteget kell írnunk, de nem sokat tanulok a nyelvből, mert alig beszélgetnek velem. Vagy ha beszélnek is, nem futja túl hosszú beszélgetésre, mert még sok mindent nem értek, a legtöbb embernek pedig nincs kedve magyarázni, és jó néhányuknak még lefordítani is nehezére esik.. Egy ujjamon meg tudom számolni hány embertől tudok tanulni valamit egy-egy nap, mert ők nem adják fel és addig magyarázzák, amíg meg nem értem, meg nem tanulom.
Nem vagyok egyedül a suliban, mert szinte mindig van velem valaki, de általában mégis egyedül érzem magamat, mert a körülöttem lévők nem velem beszélgetnek, hanem egymással. Sosem éreztem még ilyen nehéznek egyetlen iskolát sem. Már rájöttem, hogy ezért van ilyen honvágyam.. Mert egyedül vagyok.
Hamarabb mentünk ma spanyolra, mert előtte még elmentünk
vásárolni Mikával és a mamájával. Hát ahhoz képest, hogy még szinte semmit se
vettem itt egy-két üdítőn kívül, nem volt elég pénzem egy felsőre és egy
nadrágra. Én meg csak néztem, hogy hogy van ez?.. Egyáltalán nem értettem.
Pedig Mika mondta is, hogy direkt azért ebbe a kisebb boltba jöttünk, mert itt
olcsóbbak a cuccok, mint a bevásárlóközpontokban.
Spanyolon a házi feladattal kezdtünk. Mivel nem voltak
készen, ezért elkezdtük őket megcsinálni, mindenki a magáét. Míg én az első
feladattal szenvedtem (mondatok voltak megadva, és nekünk át kellett alakítani,
hogy mi mikor/milyen rendszerességgel csináltuk/csináljuk azt), mert nem
értettem a szavak nagy részét, addig a többiek (Jass és Mika) már javában a
másodikat csinálták: levelet írtak, spanyolul. Mindketten írtak egy-egy oldalt,
én meg örültem, hogy le tudtam írni két sort magamtól.
Utána mondták, hogy megint fel van adva házinak, de most haladnunk kell tovább. Valamikor ezután fogyott el az összes türelmem, az összes energiám, és eluralkodott rajtam az elkeseredettség. Ki kellett mennem a mosdóba, hogy lenyugodjak. Abban a pillanatban, hogy egyedül voltam, minden egyszerre tört rám. Egyszerűen semmit sem értettem. Semmit. Se a nyelvet, sem azt hogy mit kérnek tőlem a suliban, se az itteni rendszereket, a pénz értékét itt egyáltalán nem tudom, néha fogalmam sincs, hogy mit várnak tőlem az emberek, hogyan kellene viselkednem, vagy hogyan kell lekezelnem, mikor tréfát űznek belőlem a suliban. Már a földön ültem. Szerintem ez volt a legmélyebb pont az ittlétem alatt. Eszembe jutottak az otthoniak. Hiányzott minden, amit olyan könnyen hagytam magam mögött. A családom és a barátaim, akik megértenek; a magyar nyelv, aminek választékosságával könnyen túl tudtam bonyolítani a legegyszerűbb dolgokat; az iskola, melynek ismerem a rendszerét; a falum, erdőkkel körülölelve, a hegyek között, ahol felnőttem; a szabadság, amit a végtelen erdőségek adtak; hiányzik a kutyám, hiányoznak a lovaim. Még a csillagok is hiányoznak.. innen nem sokat látni belőlük, egyáltalán nem olyan tiszta az ég, mint odahaza.
Úgy éreztem, hogy nincs erőm tovább csinálni. Nem tudtam elképzelni, hogy honnan lesz erőm mindehhez.
De igyekeztem összeszedni magamat. Hiszen én is tudom, hogy ez az érzés nem tart sokáig. Legalábbis csak rajtam múlik. Belegondoltam, hogy mennyire szerencsés is vagyok, hogy itt lehetek. Természetesen nem is erről van szó, hogy nem akarok itt lenni. Csak egyszerűen sok ez így nekem egyszerre, nehéz. Egyedül. De meg tudom csinálni. Júliusban hazarepülök és lehet hogy soha többet nem leszek ilyen távol otthonról. Ezt az időt kihasználnom kellene, nem arra gondolni állandóan, hogy mennyire hiányzik a régi, a jól bevált, a megszokott. Vettem egy mély levegőt, aztán visszamentem.
Újult erővel próbáltam megérteni mindent, amit mondanak nekem. Többet kérdeztem, jobban igyekeztem. Minél hamarabb meg akarom tanulni. És meg tudom tanulni.
Utána mondták, hogy megint fel van adva házinak, de most haladnunk kell tovább. Valamikor ezután fogyott el az összes türelmem, az összes energiám, és eluralkodott rajtam az elkeseredettség. Ki kellett mennem a mosdóba, hogy lenyugodjak. Abban a pillanatban, hogy egyedül voltam, minden egyszerre tört rám. Egyszerűen semmit sem értettem. Semmit. Se a nyelvet, sem azt hogy mit kérnek tőlem a suliban, se az itteni rendszereket, a pénz értékét itt egyáltalán nem tudom, néha fogalmam sincs, hogy mit várnak tőlem az emberek, hogyan kellene viselkednem, vagy hogyan kell lekezelnem, mikor tréfát űznek belőlem a suliban. Már a földön ültem. Szerintem ez volt a legmélyebb pont az ittlétem alatt. Eszembe jutottak az otthoniak. Hiányzott minden, amit olyan könnyen hagytam magam mögött. A családom és a barátaim, akik megértenek; a magyar nyelv, aminek választékosságával könnyen túl tudtam bonyolítani a legegyszerűbb dolgokat; az iskola, melynek ismerem a rendszerét; a falum, erdőkkel körülölelve, a hegyek között, ahol felnőttem; a szabadság, amit a végtelen erdőségek adtak; hiányzik a kutyám, hiányoznak a lovaim. Még a csillagok is hiányoznak.. innen nem sokat látni belőlük, egyáltalán nem olyan tiszta az ég, mint odahaza.
Úgy éreztem, hogy nincs erőm tovább csinálni. Nem tudtam elképzelni, hogy honnan lesz erőm mindehhez.
De igyekeztem összeszedni magamat. Hiszen én is tudom, hogy ez az érzés nem tart sokáig. Legalábbis csak rajtam múlik. Belegondoltam, hogy mennyire szerencsés is vagyok, hogy itt lehetek. Természetesen nem is erről van szó, hogy nem akarok itt lenni. Csak egyszerűen sok ez így nekem egyszerre, nehéz. Egyedül. De meg tudom csinálni. Júliusban hazarepülök és lehet hogy soha többet nem leszek ilyen távol otthonról. Ezt az időt kihasználnom kellene, nem arra gondolni állandóan, hogy mennyire hiányzik a régi, a jól bevált, a megszokott. Vettem egy mély levegőt, aztán visszamentem.
Újult erővel próbáltam megérteni mindent, amit mondanak nekem. Többet kérdeztem, jobban igyekeztem. Minél hamarabb meg akarom tanulni. És meg tudom tanulni.
Óra után mami csak később tudott jönni értem, úgyhogy
elmentünk zumbázni Mikával. Nem voltunk sokáig, de pont a legpörgősebb részre
értünk be, mikor már mindenki bemelegedett, belejött az előző egy óra alatt, mi
meg beestünk, azt se tudtuk hirtelen melyik a jobb meg a bal kezünk, de azért
megoldottuk valahogy.:DD
Mikor mami megérkezett, még sokáig beszélgettünk Mikával, az én mamim pedig az övével. A suliról is, meg Mika elkért péntekre. Úgy tervezte, hogy diszkóba megyünk pénteken, és hogy nála alszok utána.
Sokáig voltunk még náluk. Nagyon fáradt voltam a nap végére és semmi kedvem nem volt másnap suliba menni. Ráadásul anyával is beszélni szerettünk volna a túrákkal kapcsolatban.
Mami végül azt mondta, hogy otthon maradhatok.
Mikor mami megérkezett, még sokáig beszélgettünk Mikával, az én mamim pedig az övével. A suliról is, meg Mika elkért péntekre. Úgy tervezte, hogy diszkóba megyünk pénteken, és hogy nála alszok utána.
Sokáig voltunk még náluk. Nagyon fáradt voltam a nap végére és semmi kedvem nem volt másnap suliba menni. Ráadásul anyával is beszélni szerettünk volna a túrákkal kapcsolatban.
Mami végül azt mondta, hogy otthon maradhatok.
05/11/2014
Szerda
Tehát ma szabadnapom volt. Mondjuk csak két órával aludtam
többet, de ez is rengeteget jelentett. Sokkal jobban éreztem magamat, mint
amikor egész nap totál fáradt vagyok és semmihez semmi kedvem, és csak aludni
szeretnék végre.:D Végül anyával nem tudtunk beszélni, mert dolgozott, ami
persze kiment a fejemből (tényleg véletlenül!), de így is teljesen megérte
itthon maradni. Pótolni tudtam valamilyen szinten az energiaveszteségemet, meg
tudtam segíteni maminak a bevásárlásnál.:)
Délelőtt 11 órára mentünk a tesóimért a suliba.
Természetesen a legtöbb osztálytársam tudni akarta, hogy miért nem voltam ma,
de egyesek ilyen számonkérés jellegűen tették fel a kérdést, Jimena meg gyakorlatilag
rám parancsolt, hogy holnap mennem kell suliba..:D Cesar is megkérdezte, hogy
megyek-e holnap, meg azután meg azután?.. Feleltem, hogy ja, persze.. :/ Magamban
hozzá tettem, hogy bár semmi kedvem, de igen, természetesen.. Már csak azért
is, hogy még egy ilyen vallatástól megkíméljük egymást.^^ :DD
Ma este is elmentünk a templomba zumbázni, pingpongoztunk
egy kicsit, de aztán nem lett a táncból semmi, mert néhány nappal ezelőtt
meghalt valaki, és ma este jönnek majd megnézni a halottat a hozzátartozói..
06/11/2014
Csütörtök
Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyi kedvem volt megint
kikelni az ágyból.
Úgy ahogy megírtam ma a matekot, de megint órán szembesültem a vizsgával, semmit se készültem. Meg tudtam oldani két-három feladatot, de hiába igyekeztem, csak szenvedtem vele, majd úgy döntöttem, hogy feladom és kiviszem. A tanár viszont segített egy kicsit, elindított itt-ott és visszaküldött. Úgyhogy az utolsó 10 percben csináltam meg az egész tesztet kb.:D De egész jó lett..:D
A suliban körülbelül az tartott életben, hogy megint spanyolra megyek, és Mikával megyünk zumbázni megint.
Úgy ahogy megírtam ma a matekot, de megint órán szembesültem a vizsgával, semmit se készültem. Meg tudtam oldani két-három feladatot, de hiába igyekeztem, csak szenvedtem vele, majd úgy döntöttem, hogy feladom és kiviszem. A tanár viszont segített egy kicsit, elindított itt-ott és visszaküldött. Úgyhogy az utolsó 10 percben csináltam meg az egész tesztet kb.:D De egész jó lett..:D
A suliban körülbelül az tartott életben, hogy megint spanyolra megyek, és Mikával megyünk zumbázni megint.
Óra előtt mamival elmentünk a mercado-ba, ez egy utca, és
egy nagyobb fedett tér telis-tele butikokkal, hogy vegyünk valami felsőt péntek
estére. Sikerült is kiválasztani egy farkasosat. Hihetetlen volt megtalálni,
azok után a ruhaköltemények után, amiket láttam..:DD
Megvettük, minden rendben volt. Aztán spanyolon mondják, hogy marhára drága volt, úgyhogy többet ilyen árba ne vegyek ruhát..:DDD Nem lehet jót csinálni..:’D
Bár spanyol után elmaradt a zumba, egy kicsit röpiztünk helyette, de inkább beszélgettünk, és azért ez sem volt rossz.:)) Mika mamája ekkor mondta, hogy nem tud elmenni értünk a diszkóba, úgyhogy ez a terv törölve.
Megvettük, minden rendben volt. Aztán spanyolon mondják, hogy marhára drága volt, úgyhogy többet ilyen árba ne vegyek ruhát..:DDD Nem lehet jót csinálni..:’D
Bár spanyol után elmaradt a zumba, egy kicsit röpiztünk helyette, de inkább beszélgettünk, és azért ez sem volt rossz.:)) Mika mamája ekkor mondta, hogy nem tud elmenni értünk a diszkóba, úgyhogy ez a terv törölve.
Mikor megjött az én mamim, akkor beszélgettünk róla, és mi
születésnapi partira megyünk majd, és szombat este fogok Mikáéknál aludni.
Szerintem tökéletes.^^
07/11/2014
Péntek
Reggel hatalmas vihar volt, simán vissza tudtam volna
aludni. Zara kérdezte, hogy akarok-e suliba menni. Mert ha nem akarok, akkor
maradhatok itthon.
Nem találjátok ki, hogy mit feleltem.. Azt feleltem, hogy nem akarok.. de menni fogok!
Menni fogok, mert nem akarok mégegyszer magyarázkodni az osztálytársaimnak.. Meg ez amúgy is péntek, túlélem valahogy.
Úgyhogy elmentem. Pedig maradhattam volna. És bár megszenvedtem megint a filozófiával, és egy másik napon újra írom, de megérte elmenni. Beszélgettem Annával (cserediák osztálytársam Olaszországból) és elmeséltem neki is, hogy mi a bajom. Azt mondta, hogy segíteni fog, és bármi van csak szóljak neki, tudja hogy mit érzek. Úgyhogy minden a legnagyobb rendben lesz.:)
Nem találjátok ki, hogy mit feleltem.. Azt feleltem, hogy nem akarok.. de menni fogok!
Menni fogok, mert nem akarok mégegyszer magyarázkodni az osztálytársaimnak.. Meg ez amúgy is péntek, túlélem valahogy.
Úgyhogy elmentem. Pedig maradhattam volna. És bár megszenvedtem megint a filozófiával, és egy másik napon újra írom, de megérte elmenni. Beszélgettem Annával (cserediák osztálytársam Olaszországból) és elmeséltem neki is, hogy mi a bajom. Azt mondta, hogy segíteni fog, és bármi van csak szóljak neki, tudja hogy mit érzek. Úgyhogy minden a legnagyobb rendben lesz.:)
A családdal a születésnapra indultunk. Azt a farkasos felsőt
vettem fel, amit tegnap vettünk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen
helyre megyünk. Nekem a partiról teljesen más fogalmaim vannak.. Gyakorlatilag
babazsúrra mentünk..:DD Az unokatesójuk a 3. évét töltötte be. Hercegnő ruhában
volt a barátnőivel együtt. Különben ez az egész egy pláza mögött volt, egy
külön erre tervezett helyen, egy nagyobb épületben. Mindenhol sárga, lila és
természetesen rózsaszín lufik, természetesen hercegnők voltak a falakon
díszletként. Minden második székre héliumos lufi volt kötve stb.:D
Én meg elmentem ebben a fekete felsőben..:D Úgy éreztem magam, mint a mesében a gonosz farkas.:DD
Eleinte unatkoztunk, aztán kimentünk az „udvarra”. Csak 2 hatalmas ugráló-vár volt végülis többek között odakinn.:D
Mivel ez kisebbeknek való volt, Zaraval szinte ugyanúgy unatkoztunk. Egy kicsit fociztunk Daniel-lel, aztán megérkeztek Melissáék.^^ Utána velük voltunk, Melissával és Ferrével a bátyjával. Pingpongoztunk, Melissával szemben erősebbnek bizonyultam, Ferre csak vonakodva állt ki ellenem, de aztán ahogy kitapasztalt egy kissé, és hogy látta, hogy mennyit rontok ha nem koncentrálok, mondta Melissának, hogy számolhatja is. A 15. pontig játszottunk. Neki 14 pontja volt, nekem pedig 6. Igen, hihetetlenül szétestem.:D De felhoztam 14-14-re, az utolsó pontot viszont ő kapta, úgyhogy végülis ő nyert.. De egyáltalán nem sokkal.:DD
A vacsora (ami nevezetesen hotdog volt) és a köszöntés után átmentünk a plázába. Sétára volt szükségem, távolabb az óvodásoknak való zenétől. Semmi bajom velük különben, csak órákon keresztül megunja az ember.
Nem csináltunk semmi különöset, de jól éreztem magam velük.^^
Én meg elmentem ebben a fekete felsőben..:D Úgy éreztem magam, mint a mesében a gonosz farkas.:DD
Eleinte unatkoztunk, aztán kimentünk az „udvarra”. Csak 2 hatalmas ugráló-vár volt végülis többek között odakinn.:D
Mivel ez kisebbeknek való volt, Zaraval szinte ugyanúgy unatkoztunk. Egy kicsit fociztunk Daniel-lel, aztán megérkeztek Melissáék.^^ Utána velük voltunk, Melissával és Ferrével a bátyjával. Pingpongoztunk, Melissával szemben erősebbnek bizonyultam, Ferre csak vonakodva állt ki ellenem, de aztán ahogy kitapasztalt egy kissé, és hogy látta, hogy mennyit rontok ha nem koncentrálok, mondta Melissának, hogy számolhatja is. A 15. pontig játszottunk. Neki 14 pontja volt, nekem pedig 6. Igen, hihetetlenül szétestem.:D De felhoztam 14-14-re, az utolsó pontot viszont ő kapta, úgyhogy végülis ő nyert.. De egyáltalán nem sokkal.:DD
A vacsora (ami nevezetesen hotdog volt) és a köszöntés után átmentünk a plázába. Sétára volt szükségem, távolabb az óvodásoknak való zenétől. Semmi bajom velük különben, csak órákon keresztül megunja az ember.
Nem csináltunk semmi különöset, de jól éreztem magam velük.^^
Ezután már nem mentünk sehova, csak haza. Nem értettem miért
hagytuk ki a halloween partit..:|
08/11/2014
Szombat
Ma egy kicsit tovább aludtam, de nem éreztem teljesen
kipihentnek magam.:D Délelőtt vitt el mami Mikáékhoz.
A húga a 13. születésnapját ünnepelte a barátaival, de a buli csak délután kezdődött el. Én viszont a délutánból 4-5 órát skype-oltam. Nálunk éppen a szokásos „nagycsaládos” összejövetel volt, amikor eljönnek hozzánk egri és mátrafüredi barátaink és nálunk töltenek 2-3 napot.^^ A három családból összesen 7-en vagyunk gyerekek, esténként pedig a fiúk gitároznak, hol szólóban, hol pedig a lányok énekének kíséretében. Ezek az összejövetelek már hagyományoknak tekinthetőek.:D
Ezen az éven viszont úgy tűnt, hogy kimaradok belőle. De nem így történt. Anya mondta, hogy csinálhatnánk egy közös skype-olást, és meg is csináltuk! Beszélgettünk, és a végén még egy miniatűr koncertet is megcsináltunk. Most egészen szét volt hullva a csapat, mert hiányzott 3 nővér.. Az énekben különben is Ági és Eszter viszik a főszólamot.. meg úgy majdnem az egészet.:D Tehát nélkülük egyáltalán nem ugyanolyan. Viszont így is hihetetlen volt.:’)
Bence kezdett egy dél-amerikai számmal, utána Zsiga vezényletével játszották és énekelték el az Ocho Macho-tól a „Jó nekem” című számát. Alig volt aktuális..:’) Ez nagyon el lett találva.
Utána beszélgettem egy kicsikét Bencével spanyolul, ez nagyon tetszett. Érdekes volt egy otthonival az itteni nyelven beszélni.:)) Kérdeztem –szintén spanyolul-, hogy játszanak-e más zenét.
Nem tudtam hirtelen milyen zenét mondani, de végül (már elfelejtettem, hogy ki mondta) a Földvár felé félúton-nál maradtunk.. Nos, miután elénekeltük, ez véglegesen beadta a kulcsot.:’) Annyira elmondhatatlanul sokat jelentett ez nekem. Csak annyit tudok mondani, hogy mégegyszer köszönöm!! :’) :))
A húga a 13. születésnapját ünnepelte a barátaival, de a buli csak délután kezdődött el. Én viszont a délutánból 4-5 órát skype-oltam. Nálunk éppen a szokásos „nagycsaládos” összejövetel volt, amikor eljönnek hozzánk egri és mátrafüredi barátaink és nálunk töltenek 2-3 napot.^^ A három családból összesen 7-en vagyunk gyerekek, esténként pedig a fiúk gitároznak, hol szólóban, hol pedig a lányok énekének kíséretében. Ezek az összejövetelek már hagyományoknak tekinthetőek.:D
Ezen az éven viszont úgy tűnt, hogy kimaradok belőle. De nem így történt. Anya mondta, hogy csinálhatnánk egy közös skype-olást, és meg is csináltuk! Beszélgettünk, és a végén még egy miniatűr koncertet is megcsináltunk. Most egészen szét volt hullva a csapat, mert hiányzott 3 nővér.. Az énekben különben is Ági és Eszter viszik a főszólamot.. meg úgy majdnem az egészet.:D Tehát nélkülük egyáltalán nem ugyanolyan. Viszont így is hihetetlen volt.:’)
Bence kezdett egy dél-amerikai számmal, utána Zsiga vezényletével játszották és énekelték el az Ocho Macho-tól a „Jó nekem” című számát. Alig volt aktuális..:’) Ez nagyon el lett találva.
Utána beszélgettem egy kicsikét Bencével spanyolul, ez nagyon tetszett. Érdekes volt egy otthonival az itteni nyelven beszélni.:)) Kérdeztem –szintén spanyolul-, hogy játszanak-e más zenét.
Nem tudtam hirtelen milyen zenét mondani, de végül (már elfelejtettem, hogy ki mondta) a Földvár felé félúton-nál maradtunk.. Nos, miután elénekeltük, ez véglegesen beadta a kulcsot.:’) Annyira elmondhatatlanul sokat jelentett ez nekem. Csak annyit tudok mondani, hogy mégegyszer köszönöm!! :’) :))
Utána még majdnem 4 órát skype-oltam egy barátommal, de ez
normális.:DD
Miután ő is aludni ment, kimentem a többiekhez, de semmi különös nem történt, nem maradtam le semmiről.:DD Még vacsiztunk, beszélgettünk és Mikával megnéztünk egy filmet. Azt mondta, hogy horrort fogunk nézni. Végül megnéztük a „The Mist” című filmet, ami különben csak thriller (legalábbis Salamon Eszter azt mondta^^), de így is elég borzasztó volt.:D Iszonyatosan rosszul van befejezve a film, és különben is elég beteg az egész. Elég volt megnézni egy életben egyszer.:D
Miután ő is aludni ment, kimentem a többiekhez, de semmi különös nem történt, nem maradtam le semmiről.:DD Még vacsiztunk, beszélgettünk és Mikával megnéztünk egy filmet. Azt mondta, hogy horrort fogunk nézni. Végül megnéztük a „The Mist” című filmet, ami különben csak thriller (legalábbis Salamon Eszter azt mondta^^), de így is elég borzasztó volt.:D Iszonyatosan rosszul van befejezve a film, és különben is elég beteg az egész. Elég volt megnézni egy életben egyszer.:D
09/11/2014
Vasárnap
Még sokáig tudtam volna aludni, de arra keltem, hogy megint
fagy szét a lábam, mert a légkondi gőzerővel nyomatta a hideg levegőt egész
este, én meg paplanhuzat vastagságú takarót kaptam, amibe bár totál
beletekertem magam.. de mindhiába.. :D Kénytelen voltam felkelni, és egy kicsit
mászkálni az étkezőben, ahol sokkal melegebb volt. Már nem volt kedvem visszafeküdni,
úgyhogy elővettem a gépet, és elkezdtem folytatni a blogot.
A mai nap nagy részét le tudom írni 3 szóban: film hátán
film.:DD
Reggeltől délutánig végig filmeket néztünk. Paranormal Activity 2, Scary Movie 2, Easy A, és még talán volt egy, de nem vagyok benne biztos.:DD Közben próbáltam folytatni a blogot, itt egész sokat haladtam vele. Bizony, ez a pótlás is napjaimba telt. Mindennap írtam hozzá hol többet- hol kevesebbet.
Délután, este felé pedig elmentünk a costanera-ra. Ezt valahogy úgy tudnám leírni magyarul, hogy folyóparti sétány.:D Itt sétálgattunk egy keveset, majd Mika hirtelen gondolt egyet, és úgy döntött, hogy ki szeretné próbálni a görkorcsolyát (azt elfelejtettem mondani, hogy napok óta azt hajtogatom, hogy mennyire hiányzik a deszkázás). Végül belementem, bár sokkalta jobban szeretem a longboardozást.. De „ha nincs ló, jó a szamár is”.. legalábbis addig, amíg nem tudok venni egy lovat.:DD
Így esett, hogy görkoriztunk délután. Mikának ez volt az első alkalma, úgyhogy elég vicces volt.:D Próbáltam tanítani, magyarázni, hogy hogyan kell, de ez még magyarul is nehéz, nem hogy angolul.. A spanyolról nem is beszélve.:D Van egy lila folt a karomon, mert volt, hogy húztam magam után, vagy csak simán a karomba kapaszkodott, egy kicsit erősebben. De tökéletesen megértem, ugyanilyen voltam én is. Minden kezdet nehéz.:)) Tökéletesen megértettem.
Láttunk deszkásokat is.:3 Legközelebb biztos, hogy azzal jövök.:DD Muszáj lesz beszereznem egyet. :D
Reggeltől délutánig végig filmeket néztünk. Paranormal Activity 2, Scary Movie 2, Easy A, és még talán volt egy, de nem vagyok benne biztos.:DD Közben próbáltam folytatni a blogot, itt egész sokat haladtam vele. Bizony, ez a pótlás is napjaimba telt. Mindennap írtam hozzá hol többet- hol kevesebbet.
Délután, este felé pedig elmentünk a costanera-ra. Ezt valahogy úgy tudnám leírni magyarul, hogy folyóparti sétány.:D Itt sétálgattunk egy keveset, majd Mika hirtelen gondolt egyet, és úgy döntött, hogy ki szeretné próbálni a görkorcsolyát (azt elfelejtettem mondani, hogy napok óta azt hajtogatom, hogy mennyire hiányzik a deszkázás). Végül belementem, bár sokkalta jobban szeretem a longboardozást.. De „ha nincs ló, jó a szamár is”.. legalábbis addig, amíg nem tudok venni egy lovat.:DD
Így esett, hogy görkoriztunk délután. Mikának ez volt az első alkalma, úgyhogy elég vicces volt.:D Próbáltam tanítani, magyarázni, hogy hogyan kell, de ez még magyarul is nehéz, nem hogy angolul.. A spanyolról nem is beszélve.:D Van egy lila folt a karomon, mert volt, hogy húztam magam után, vagy csak simán a karomba kapaszkodott, egy kicsit erősebben. De tökéletesen megértem, ugyanilyen voltam én is. Minden kezdet nehéz.:)) Tökéletesen megértettem.
Láttunk deszkásokat is.:3 Legközelebb biztos, hogy azzal jövök.:DD Muszáj lesz beszereznem egyet. :D
Este jött értem mami, meg a tesóim. Úgy feküdtem le, hogy
végre kialudhatom magamat, de rájöttem, hogy holnap hétfő, úgyhogy ezt
elfelejthetem..:/
10/11/2014
Hétfő
Ma is fizikát írtam. Nem értem, hogy miért kell 2 tesztet
írni belőle. Mondanom sem kell, hogy nem pótoltam a félév lemaradását, és
örültem, hogy néhány feladatot meg tudtam csinálni..:DD
Ma nem történt semmi különös. Egyenlőre a suliban sincs változás a beszélgetések gyakorisága szintjén.:/
Ma nem történt semmi különös. Egyenlőre a suliban sincs változás a beszélgetések gyakorisága szintjén.:/
Zaraval beszélgettem, hogy mikor fogunk menni végre
táncolni, és mondta, hogy majd fogunk menni. Tényleg.. most veszem észre, hogy
nem is adott konkrét választ a kérdésemre.:D De szerintem már jövő héten magam
mögött tudhatom az első táncpróbákat.:)
Elvileg deszkázni is fogunk menni együtt. Bár az még nem tiszta, hogy akkor Zara is vesz/kap deszkát, vagy korizik, de jön velem.:3
Elvileg deszkázni is fogunk menni együtt. Bár az még nem tiszta, hogy akkor Zara is vesz/kap deszkát, vagy korizik, de jön velem.:3
11/11/2014
Kedd
Ma angolból írtunk tesztet. Soha életemben nem írtam még
ennél könnyebb dolgozatot angolból szerintem.:DD És nem azért, mert olyan
szinten van az angolom (mert mióta a spanyolt belekevertem egyáltalán nem),
hanem azért mert kb. 3. osztályos szintű feladatok voltak. :D Volt egy olyan,
hogy a mondatok voltak megadva, és jövő idejűvé kellett tenni a „will”-lel.. de
még a hely is ki volt hagyva neki, és semmilyen igét nem kellett utána írni,
mert azok mind le voltak írva.
Most vagy tényleg ennyire nevetségesen egyszerű volt, vagy valamit nagyon félre értettem.:DD De szerintem ennyi volt, mert egy másik feladatban az időhatározóknak volt a hely kihagyva a mondatban, és teljesen mindegy volt, hogy soha/mindig/néha/gyakran csak ne írd ugyanazt kétszer..:’D
Telma mondta, hogy holnapra mindenféleképpen meg kell csinálnom töriből a házi dolgozatot. Mindannak ellenére, hogy semmit sem értek belőle.. Mondtam, hogy rendben, majd segítenek a testvéreim.
Ezen és az esőn kívül semmi különös nem volt a suliban.
Most vagy tényleg ennyire nevetségesen egyszerű volt, vagy valamit nagyon félre értettem.:DD De szerintem ennyi volt, mert egy másik feladatban az időhatározóknak volt a hely kihagyva a mondatban, és teljesen mindegy volt, hogy soha/mindig/néha/gyakran csak ne írd ugyanazt kétszer..:’D
Telma mondta, hogy holnapra mindenféleképpen meg kell csinálnom töriből a házi dolgozatot. Mindannak ellenére, hogy semmit sem értek belőle.. Mondtam, hogy rendben, majd segítenek a testvéreim.
Ezen és az esőn kívül semmi különös nem volt a suliban.
Ha kedd, akkor spanyol óra. Egy kicsit később kezdtünk, mert
Natalia (Mika mamája) még javában aludt, mikor megérkeztem, óra előtt pedig
gyorsan csinált egy egyszerű tortát.:D
Szeretem az ilyen órákat. Pontosabban az ilyen óráknak ezt a részét.:’DD
Szeretem az ilyen órákat. Pontosabban az ilyen óráknak ezt a részét.:’DD
Este beszéltem a tesóimmal és mondták, hogy nem muszáj
megcsinálnom a törit. Úgyhogy hozzá se fogtam. De most komolyan..:D Otthon
rendben van, hogy utána nézek, aztán gyakorlatilag 5 oldalas kiselőadást
csinálok belőle, de még 2 hónapja se
vagyok itt, és egyszerűen nem értem még ilyen szinten a nyelvet. És különben sem számít az itteni
eredményem odahaza..
A konyhában fociztunk egy kicsit Danielitoval, majd csatlakozott hozzánk Stefano is. Egyébként az ilyen kis focizgatások javítottak eddig a legtöbbet a labdavezetésemen.:D Sosem gondoltam volna.
A konyhában fociztunk egy kicsit Danielitoval, majd csatlakozott hozzánk Stefano is. Egyébként az ilyen kis focizgatások javítottak eddig a legtöbbet a labdavezetésemen.:D Sosem gondoltam volna.
12/11/2014
Szerda
Rendszerint 5:50-kor keltenek minket, hogy 6 körül felkeljük
és el tudjunk készülni fél 7-re. Nem tudom hogy sikerült, de fél 7-kor keltem
ki úgy, hogy maradhattam volna otthon helyette.. De 7 perc alatt elkészültem.
Igaz, hogy a kocsiba úgy szálltam be, hogy a kezemben volt a tízórai, a fésűm
meg egy szelet kenyér, hogy reggelizzek is valamit, de 7 perc volt.:D
Ma volt a történelem vizsga. Ez is annyiból állt, hogy
felírtam a nevemet a lapra, aztán addig ültem felette, amíg be nem adta az első
ember.:DD De a tanár is csak nevetett rajta, hogy rendben van, hogy még nem
értek semmit.:)
Késő délután még visszamentünk a suliba. Az alsóbb évesek
gyakorlatokat mutattak be tesiből, a 7., 8., 9. osztály pedig táncoltak
gimnasztikai elemeket is bőven beletéve. Ez is a vizsgák része, vagy valami
ilyesmi.
Utána egymás ellen játszottak meccseket, de mi már nem vártuk meg a végét. Elég unalmasan indult, de itt volt Ferre is (mivel ugyebár itt tanulnak a tesói, és erre jön az egész család), úgyhogy aztán vele beszélgettem és máris elviselhetőbb volt. 10 óra körül jöttünk el..:D
Utána egymás ellen játszottak meccseket, de mi már nem vártuk meg a végét. Elég unalmasan indult, de itt volt Ferre is (mivel ugyebár itt tanulnak a tesói, és erre jön az egész család), úgyhogy aztán vele beszélgettem és máris elviselhetőbb volt. 10 óra körül jöttünk el..:D
13/11/2014
Csütörtök
Ezennel tényleg nem bírtam felkelni. Mondtam, hogy ma nem
akarok menni, mert nagyon fáradt vagyok. És itthon maradhattam. Nyugodtan
reggelizhettem, pihenhettem, intézhettem a dolgaimat és írhattam a blogot!
Igen, most tudtam befejezni! Már ezért megérte itthon maradni.:DD
Innentől igyekszek majd gyakrabban írni. Mert ezt utólag nagyon kemény pótolni, de egyszerűen tényleg semmi időm. Lenne mit csinálnom helyette..:DD
Innentől igyekszek majd gyakrabban írni. Mert ezt utólag nagyon kemény pótolni, de egyszerűen tényleg semmi időm. Lenne mit csinálnom helyette..:DD
Ma spanyol volt, és kisegítettem Mikát. Hétvégén találkozója lesz, és nem volt mit felvennie. Kérte, hogy segítsek rajta, adjak neki kölcsön valamit. Úgyhogy spanyolra a füzetek mellé ruhákat is tuszkoltam. Nagyon örült neki, aranyos volt.:D Azt mondta, hogy életmentő vagyok. Haha. Ez semmi, totál természetes.:)
Elvittem neki az amerikás rövidnadrágomat.. Na az nagyon tetszett neki.:D Úgyhogy azt, meg egy szoknyát nála hagytam, majd eldönti, hogy melyiket szeretné végül.:)
Elvittem neki az amerikás rövidnadrágomat.. Na az nagyon tetszett neki.:D Úgyhogy azt, meg egy szoknyát nála hagytam, majd eldönti, hogy melyiket szeretné végül.:)
Palomának (Mika húgának) pedig vittem egy kis egyszerű rajzot, mert már ő is nem egyszer adott nekem. Annyira aranyos.:3 Gondoltam biztosan örülne neki. Így is történt.:)) Imádom.^^
Elég nehéznek bizonyult ma az óra, de ezennel nem csak nekem. Alig értettünk valamit. Ma sok házit kaptunk, hogy ezzel is gyakoroljunk. (Legalábbis Jass később lefotózta, hogy 4 oldalba került neki elragozni 30 valahány szót, vagy nem tudom mennyit.:D )
14/11/2014
Péntek
Naaaaaagggggyyyyyooooonnn nehéz volt megint felkelni. De egy kis erőt öntött belém, hogy ez már csak péntek.
Az első egy óránk üres volt. Megcsináltam a spanyol órás házi feladatot, úgy éreztem, hogy egész hamar végeztem vele. Ráadásul sikerült besűrítenem 2 oldalba..:D
Az osztály etikából írt. Mondtam, hogy nem szeretném megírni. Semmi értelme, hogy beadjam üresen a lapot. Nem értek belőle semmit, meg bele se néztem.
Amíg ők a dolgozatot írták, én kinn ültem a folyosón Paulinával ("Pí"vel). Az első osztályba jár, Jimena húga. Annyira aranyos, nagyon szeretem.:)) ^^
Miután mennie kellett és egyedül maradtam, megint eluralkodtak rajtam ezek a fránya gondolatok.. Minek jöttem iskolába? Itt nem tanulok semmit, mert nem beszélnek velem, nem tanítanak.. Annyi, hogy amit spanyolon veszünk, azt itt tanulom, de ezt otthon is tudnám csinálni.
Nem sokkal később Mauri végzett a vizsgával és beállt focizni a 9.-esekhez. Végül rávettem magamat, és én is lementem. Bár hirtelen játszani se volt kedvem.. De összeszedtem magamat és mosolyogva lementem, hogy játszani szeretnék. És mi történt? Leküldtek a pályáról.:) Nem magyarázták el, hogy miért, de pont egyenlően voltak elosztva és csak fiúk voltak pályán, úgyhogy valószínűleg valamelyikért, vagy mindkettőért.:'D
De akkor sem esett jól. Egyáltalán. Máskor lehet, hogy nem is érdekelt volna, de most ez odaütött..
Mikor megint a folyosón ültem egyedül, kérdezgették néhányan (tanárok is), hogy mi van velem, de mindre azt feleltem, hogy semmi. Végül Cesarral beszélgettem, de nem tudtam pontosan elmagyarázni, hogy mi a bajom. Annyi lett a vége, hogy meg kell próbálnom csatlakozni hozzájuk, velük lenni, odamenni stb.. Mintha nem próbáltam volna egyszer sem! De hiába vagyok ott, ha egyszerűen semmit sem értek, és nem is beszélnek hozzám, csak egymással..
Mindegy. Az lett a vége, hogy ez is az én hibám.:'D Nem baj..
Később Annával is beszéltem, neki jobban el tudtam magyarázni (meg ő jobban meg is értette, mivel ő is cserediák, és tudja milyen), és akkor már tényleg jobb volt..:))
Utána vele voltam, meg tényleg még jobban igyekeztem, még inkább próbáltam velük lenni, bekapcsolódni.
Ami egyenlőre menthetetlennek tűnik az az, hogy elment a kedvem a suliban való focizástól.:') :'D
De az is lehet, hogy 1-2 nap és kiheverem, vagy a legközelebbi alkalommal mindenféle sérelmemet legyőzi a hiperaktivitásom..:D
Ma ebédre tükörtojást csináltam, de ritka rosszul sült el, egy kicsit odaégettem az alját. Pont annyira, hogy ehetetlen legyen.:DD Szerencse, hogy külön csináltam 2-2-t. :'D Nem tudom mi volt ez.:D
Ez volt az 6. vagy a 7. alkalom, hogy itt csináltam tükörtojást, és eddig mindig sikerült. (Formára nem mindig hasonlított, de ízre jók voltak.:D )
YEEEEEEY!! Ezaz!! Befejeztem!:DD
LESZNEK KÉPEK. LESZNEK KÉPEK. VANNAK KÉÉPEK. FEL FOGOM TENNI ŐKET.
TUDOM, HOGY HIÁNYOZNAK. DE VANNAK KÉPEK, ÉS LESZNEK IS!
Puszilok mindenkit! :*
Dorka
2014. október 12., vasárnap
Kéthetes összefoglaló (szept. 27.- okt. 10.)
Üdv Mindenkinek!:)
Nincs sok időm, meg energiám a blogírásra, így meg pláne nem volt, hogy egyre többel és többel voltam elmaradva. Most viszont összeszedtem magam: elhatároztam, hogy pótolok és hogy megpróbálok rendszeresen írni. Az elmúlt két hét jelentősebb eseményeit említeném meg csak.:)
27/09/2014
Ma a családdal túrázni mentünk. Öt-hat órát utaztunk a Brazil határhoz. Az időt úzközben azzal ütöttük el, mi gyerekek, hogy rengeteg vicces képet csináltunk magunkról.:DD
Útközben egyszer megálltunk enni. Mami csinált kis szendvicseket, nagyon finomak voltak.
Láttunk dombokat, amik közül néhány jelzőoszlopként emelkedik ki a síkságból. Mintha nem is kellene ott lennie. Amikor már elhagytuk ezeket a magányos dombokat, olyan részre értünk, ahol már akár jobbra vagy balra néz az ember, dombokat látni. Jó volt végre nem a nagy házakkal találkozni, és végre változatosságot látni a tengersík vidék után. Mondanom sem kell, egyből eszembe jutottak az otthoni hegyek. Az erdőikkel, a sétákkal, a napfelkeltékkel és -nyugtákkal együtt..
Voltak mocsaras, vizes területek is, itt a legnagyobb meglepetésemre lovak és marhák legeltek. Fogalmam sincs, hogy hogyan bírnak annyit vízben állni.
Mikor megérkeztünk a hotelbe (öömm.. itt egészen más fogalom létezik róluk, például óriáshangyát láttunk a falon stb), Zaraval nem sokkal később ágyba dőltünk, és mindketten el is aludtunk.:’D Már nem először fordult elő, hogy délután pihentünk, telefonoztunk vagy tudom is én, és mindketten elaludtunk.:D Néha mintha tényleg testvérek lennénk.
Ezután vacsorázni mentünk. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy elmentünk a Shopping China-ba, és beültünk a Burger Kingbe. Utána az apukámnak valami dolga, munkája volt, úgyhogy nekünk volt jónéhány óránk, hogy mászkáljunk a gigantikus bevásárlóközpontban. És tényleg csak mászkáltunk, mert minden drága volt.:(
Ha vasárnap, akkor templom. Elmentünk a legközelebbibe, de ezennel nem maradtunk 3-4 órán keresztül.:D
Megebédeltünk, utána tudtam néhány üzenetet váltani Armival (osztálytársam, és egy hihetetlenül jó barátom odahaza), érdekes volt, mikor mondta, hogy mennie kell vacsorázni.:’D
Visszaúton semmi különös nem volt, főleg aludtunk. Hosszú volt az út.
Este születésnapi buliba mentünk. Mondták, hogy nagy dolog errefelé a 15. születésnap. Nem tudom, hogy miért pont a 15., de rendben van.:D
Viszont nem volt semmi különös, mert Zara sem ismert senkit. Csak ültünk az asztalnál és unatkoztunk. Mikor mondták, hogy nagy kaliberű ünneplés lesz, álmomban sem gondoltam volna, hogy felér egy magyar lagzival.:DD Teljesen olyan feeling volt. Még az ünnepelt is fehérben volt, egy étterem-szerűségben volt az egész kóceráj, és a legtöbben elegánsak voltak. Lehet, hogy ezért volt ilyen érzésem.:DD
Unatkoztunk, de legalább tudtam beszélgetni egy kicsit Zara-val.:) Ezért jócskán megérte elmenni.:))
29/09/2014
Nincs sok időm, meg energiám a blogírásra, így meg pláne nem volt, hogy egyre többel és többel voltam elmaradva. Most viszont összeszedtem magam: elhatároztam, hogy pótolok és hogy megpróbálok rendszeresen írni. Az elmúlt két hét jelentősebb eseményeit említeném meg csak.:)
27/09/2014
Szombat
Ma a családdal túrázni mentünk. Öt-hat órát utaztunk a Brazil határhoz. Az időt úzközben azzal ütöttük el, mi gyerekek, hogy rengeteg vicces képet csináltunk magunkról.:DD
Útközben egyszer megálltunk enni. Mami csinált kis szendvicseket, nagyon finomak voltak.
Láttunk dombokat, amik közül néhány jelzőoszlopként emelkedik ki a síkságból. Mintha nem is kellene ott lennie. Amikor már elhagytuk ezeket a magányos dombokat, olyan részre értünk, ahol már akár jobbra vagy balra néz az ember, dombokat látni. Jó volt végre nem a nagy házakkal találkozni, és végre változatosságot látni a tengersík vidék után. Mondanom sem kell, egyből eszembe jutottak az otthoni hegyek. Az erdőikkel, a sétákkal, a napfelkeltékkel és -nyugtákkal együtt..
Voltak mocsaras, vizes területek is, itt a legnagyobb meglepetésemre lovak és marhák legeltek. Fogalmam sincs, hogy hogyan bírnak annyit vízben állni.
Mikor megérkeztünk a hotelbe (öömm.. itt egészen más fogalom létezik róluk, például óriáshangyát láttunk a falon stb), Zaraval nem sokkal később ágyba dőltünk, és mindketten el is aludtunk.:’D Már nem először fordult elő, hogy délután pihentünk, telefonoztunk vagy tudom is én, és mindketten elaludtunk.:D Néha mintha tényleg testvérek lennénk.
Ezután vacsorázni mentünk. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy elmentünk a Shopping China-ba, és beültünk a Burger Kingbe. Utána az apukámnak valami dolga, munkája volt, úgyhogy nekünk volt jónéhány óránk, hogy mászkáljunk a gigantikus bevásárlóközpontban. És tényleg csak mászkáltunk, mert minden drága volt.:(
Ezen a napon nem volt semmi több, még átmentünk a szomszédos
bevásárlóközpontba, de ennyi. Aztán a szállásra mentünk. Itt még mi gyerekek
beszélgettünk, tanítottak spanyolul és játszottunk. Ohh és mazsorett-verseny
ment a tévében, valamilyen nemzetközi vagy nem tudom, de magyarokat is
láttunk!^^
Különben ide is elhoztam a baglyomat, meg a párnát, amit
anya varrt nekem körülbelül 10 éve. (Azóta is azt használom.:3 ) Igaz, hogy
alig fért bele az iskolatáskámba (ami egyébként feleakkorának tűnik, mint az
otthoni, mégis majdnem annyi mindent belegyömöszöltem), de elhoztam.:)) Az
öcséimnek tetszettek.^^
28/09/2014
Vasárnap
Ha vasárnap, akkor templom. Elmentünk a legközelebbibe, de ezennel nem maradtunk 3-4 órán keresztül.:D
Megebédeltünk, utána tudtam néhány üzenetet váltani Armival (osztálytársam, és egy hihetetlenül jó barátom odahaza), érdekes volt, mikor mondta, hogy mennie kell vacsorázni.:’D
Visszaúton semmi különös nem volt, főleg aludtunk. Hosszú volt az út.
Este születésnapi buliba mentünk. Mondták, hogy nagy dolog errefelé a 15. születésnap. Nem tudom, hogy miért pont a 15., de rendben van.:D
Viszont nem volt semmi különös, mert Zara sem ismert senkit. Csak ültünk az asztalnál és unatkoztunk. Mikor mondták, hogy nagy kaliberű ünneplés lesz, álmomban sem gondoltam volna, hogy felér egy magyar lagzival.:DD Teljesen olyan feeling volt. Még az ünnepelt is fehérben volt, egy étterem-szerűségben volt az egész kóceráj, és a legtöbben elegánsak voltak. Lehet, hogy ezért volt ilyen érzésem.:DD
Unatkoztunk, de legalább tudtam beszélgetni egy kicsit Zara-val.:) Ezért jócskán megérte elmenni.:))
29/09/2014
Hétfő
Nekünk a hét első 3 napja szünet volt. Pontosan nem tudom, hogy miért, de szabadnapok voltak.
Reggel azt mondták, hogy át fog jönni egy lány, aztán megyünk a parkba. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mit is fogunk csinálni. Végül egy szabadidő-parkba mentünk. Minden, amit a sporttal kapcsolatban el tud az ember képzelni. Egyedül úszómedencét és baseball-pályát nem láttam, de nem is jártuk be az egész helyet, úgyhogy ki tudja.:D
Először fociztunk egy kicsit. Körülbelül 15 percet, de mivel ez 11 óra körül volt és legalább 37 fok volt, bőven elég volt kezdésnek. De mentünk tovább. Teniszeztünk, és ahhoz képest, hogy nem tudok, szerintem elég tűrhetően megbirkóztam a feladattal. Ebben teljesen kifáradtam, annyit játszottam. Még mindig meg kell tanulnom beosztanom az erőmet. Bár úgy nehéz, ha nem tudjuk, hogy hol van a vége, hogy meddig és mennyit kell még bírnunk.
Mást már képtelen voltam csinálni, felülést vagy hasonlókat. Pihenésre volt szükségem, aztán sétáltunk egyet, és ebédelni mentünk.
Egy közeli bevásárlóközpontba mentünk, volt egy ilyen külön étkező-részleg. A dolog úgy nézett ki, hogy először mindenki tálcát, evőeszközöket és tányérokat vesz magához, mint egy menzán. Ki-ki amit akar. Beljebb pedig rengetegféle előételből, salátából, tésztából, desszertből válogathat az ember. Amelyikből és amennyit, amit csak akar. A végén üdítők, majd a kassza, ahol fel kell tenni a tányérokat egy mérlegre, megnézik hogy mit választottál és hogy mennyi súlyra, majd fizetsz. Aztán Leülsz oda, ahol találsz helyet.:D Mint egy iskolai ebédlőben, csak ez nagyobb kaliberű történet.
A hely félig-meddig nyitott volt, néha madarak repültek el a fejünk felett, vagy szálltak le mellénk a földre, valami lepottyant maradékot keresve.
Ezután már nem mentünk vissza a parkba, mert nagyon fáradtak voltunk.
30/09/2014
Kedd
A nap főpontja az volt, amikor először skypoltam a családommal. Apán kívül mindenkivel tudtam beszélni. Ő sajnos nem volt otthon, mert sokat dolgozik. Még Mao-val, a japán cseretesómmal is beszéltem.^^ Peti még gitározott is nekem a kedvelt filmjeinkből, mint például A Gyűrűk Ura vagy a Karib-tenger kalózai.:3 Bogival hoztuk a formánkat, fejeket vágtunk, és ökölpacsiztunk skypon keresztül.:'D Legjobb volt.<3 Én itt sültem meg, náluk meg égett a kályhában a tűz. Egyébként szeretem nézni, ahogy a lángcsóvák táncolnak, de ezennel látni se bírtam:D
Milyen jól esett hosszabban magyarul beszélni.^^ Mondjuk ha nem értettem valamit, akkor spanyolul kérdeztem, hogy 'mi?', meg 'igen' helyett is azt mondom, hogy 'si', de ez a legkevesebb.:)
02/10/2014
Csütörtök
Végre suli.:3 Már alig vártam. Nagyon szeretek idejárni. Imádok mindenkit.^^
Ma odajött hozzám Jimena, hogy akarok-e királynő lenni. Kérdeztem: micsoda?!
Aztán rájöttem, hogy ez magyarul volt, de a hangsúlyból és az arckifejezésemből kitalálta, hogy miről van szó.:D
Családi nap lesz a suliban, és minden osztályból királynőt választanak. Jegyeket kell eladni, és aki nyer, az az egész iskola királynője lesz.
Még így sem volt tiszta, hogy pontosan mit kérnek tőlem, ekkor odajött Cesar is. Kérdezte: "Nem tudsz királynő lenni, igaz? Mert csúnya vagy. De semmi baj, ez nem számít.:DD"
Nem baj, én is szeretlek.:'D <3
Aztán végül komolyra fordítottuk a szót, és rábeszéltek. Kaptam 2 köteg jegyet.:D
Este még zumbázni mentünk a templomba. Hát ez a kijelentés Magyarországon elég érdekes lenne.:DD
De már mint említettem, itt nem olyanok a templomok, mint odahaza.:)
03/10/2014
Péntek
Reggel a jegyeket a polcomra tettem, hogy meglegyenek a családi napra. Fogalmam sem volt, hogy mikor is kell pontosan árusítani.
Aztán a suliban jött Jimena, hogy hozzam a jegyeket, és menjünk, adjuk el őket. Képzelhetitek, se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban. Nem mondta, hogy minden nap hoznom kell őket magammal. Jó, így visszagondolva már egyértelműnek tűnik, de egy teljesen más országban, ahol egy lélek sem beszéli a nyelvedet, és semmi sem olyan mint odahaza, az ember nehezebben találja meg az összefüggéseket. Hirtelen azt se tudja az ember, hogy mire gondoljon. Vagy hogy egyáltalán mit csináljon, például itthon. Legyen a családdal? Tanulja a nyelvet? Írja a blogot? Beszélgessen az otthoniakkal? Vagy az itteni barátaival/a cserediákokkal? Szimplán pihenjen?
Még ennél is nehezebb gondolkodni, esküszöm. A vízum, a túrák, az itteni kártya, pénzt váltani, a többi cserediák, a suli, a nyelvtanfolyam, a házi feladatok, az otthoniak, az itteniek, a blog, a családi nap, a prezentáció Magyarországról, a jegyek, a királynőség, a ruha stb.. Lehetetlen mindet észben tartani. De próbálok maximálisan megfelelni mindenhol. Nem csoda, hogy hulla fáradt vagyok.
De vissza a suliba, folytassuk az eseménysort.
Teljesen kiakadtam. Rám tört a kétségbeesés. Utolsó csepp volt a pohárban. Már 2 hete vagyok itt, és semmit sem értek, engem sem értenek meg, fogalmam sincs, hogy hogyan mennek errefelé a dolgok, a többi cserediákhoz képest (akik 1-2 hónapja itt vannak) az angolom is rosszabb, sosem fogom megtanulni, egyedül éreztem magam.. A mosdóba kellett mennem, hogy megnyugodjak.
Megmostam az arcomat, mély lélegzetet vettem, és igyekeztem kitisztítani a fejemet, megnyugodni egy kicsit. Sikerült. Összekaptam magam. Van bennem annyi erő, hogy mindezzel szembenézzek, megcsináljam, megtanuljam, megoldjam. Csak néha az embernek szüksége van az összeomlásra, hogy új erődöt építhessen belőle.:)
Végülis nem történt semmi baj, a jegyek eladására van 1 hetem. Tiszta poén lesz.:DD
Itthon beszélgettem Moisessel és adománygyűjtésre hívott. Szombaton lesz, egy szervezet szervezi, mely az állatokon segít. Természetesen szerettem volna elmenni, még sosem vettem ilyenben részt.
Vicces volt, ahogy a szülőktől elkéredzkedtem: Moises spanyol hangfelvételt küldött és mondta, hogy mutassam meg a mamámnak. Megmutattam, utána beszéltünk róla, de nem sokat tudtam erről a projektről, úgyhogy megadtam a papámnak Moises számát és beszéltek telefonon. Szerintem vicces volt.:D Már eleve az, hogy semmit sem értettem belőle.:'D
Zara is jön majd velem. Nagyon jó lesz.:))
04/10/2014
Szombat
Délelőtt 9-re mentünk a Shopping Multi Plaza-hoz, de Moises még sehol sem volt. Tegnap kaptam meg a helyi kártyámat, ideje volt használni. Hát nem volt rajta kredit, úgyhogy egyenlőre semmit sem érek vele.:'D
Még jó, hogy a papám a parkolóban várt minket, hogy mikor végzünk, úgyhogy az övéről fel tudtuk hívni, és (végül) Zara tudott vele beszélni, hogy mikorra várható az érkezése.:D
Mi addig a plázában mászkáltunk.
A gyűjtésre fehér pólót kellett felvenni, a kedvenc tarka lovas pólóm volt rajtam egy amerikás nadrággal. Ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem magyaros színeket viselek..
Mikor bárhova megyünk kocsival, a piros lámpánál szinte mindenhol vannak olyan emberek, akik valamit rád akarnak sózni, vagy lemosni a szélvédőt, vagy gyerekek mutatványokat csinálnak az első autók előtt, avagy már olyanokkal is találkoztam, akik szimplán éheztek és ezért kéregettek.. Hihetetlen milyen szegénység van itt néhol.. Elszomorító.:(
Az meg a másik, hogy veszélyes és koszos "munka" is. Úgy voltam vele, hogy ez lesz az utolsó, amit csinálni fogok.
Aztán megjött végre Moises a testvérével. Megkaptuk a bilétákat és a dobozokat. Ironikus, hogy most pont azt csináltam, amire azt mondtam, hogy soha.:D Az utcán sétáló embereket kértük, hogy adományozzanak, meg amikor kilométeres sor volt a pirosnál, akkor a nyitott ablakú kocsikhoz mentünk oda. De csak az út szélén, én például csak egyszer mentem be a kocsik közé, de elég is volt annyi.:D Félelmetes is. Pláne nekem. Falun nőttem fel, a sulim sincs egy óriási városban, most meg a 3 sávos úttest mentén kértem az embereket, hogy adományozzanak.:D
Ezt az egyet leszámítva nagyon vicces volt, és hamar hozzá lehet szokni. Meg rövid időn belül elfáradni, hiszen meleg van, ugyanazt szajkózza az ember százszor, és van hogy hiába. Ilyenkor könnyen el lehet felejteni mosolyogni. Pedig milyen hálásak az emberek, mikor nem kedvetlenül mész oda, elkenődött képpel, hogy legyenek szívesek adakozzanak már ezeknek az állatoknak, hanem mosolyogva, tényleg kérve.:) A buszokhoz nem mentünk oda sosem, de volt, hogy amikor már indultak, valaki elénk hajított némi aprót.:D Érte ugrottam, hogy nehogy a kocsik alá guruljon, de nagyon vicces látványt nyújtottam.:'D Fel se tudtam állni, úgy nevettem én is magamon.:D
Nagyon élveztem. Minden nap azért nem csinálnám, de mivel a cél is 'nemes' volt, így rendben volt az egész, azt gondolom.:)
2 órán keresztül csináltuk, utána mentünk haza. Ez volt a hétvége legérdekesebb pontja, én úgy gondolom.:))
A családi nap hete (okt. 06.- okt.10.)
Hétfőn és kedden Cesarral jártuk be a sulit osztályról osztályra, és kértem többi gyereket/tanárokat, hogy vegyenek jegyet. Egy kicsit hasonlított a hétvégi gyűjtésre, csak ezt nem éreztem erre érdemes célnak. Nem szerettem annyira csinálni. Pláne amikor az alsóbb évesekhez mentünk be. Mintha csak a lehúzásukról szólt volna.
Egész sokat adtunk el, gyorsan haladtunk. Hát mit tesz a népszerűség..;) Ahahah, csak viccelek.:D
Tényleg előny ilyen szempontból, hogy cserediák vagyok.:) De annyira édesek, mindenhol vannak akik felkiáltanak mikor belépek, hogy "Dorkaaa!", van ahol legalább a fél osztály.:D
Természetesen az ált. iskola felső tagozatára ez már nem érvényes, pláne hogy ugyebár minden osztályban van egy királynő..:D De így is voltak nagyon rendes emberek.:3 Nem győzöm elégszer mondani, hogy imádom őket.
Kedden suli után átjött Stefano-hoz néhány osztálytársa. Nagyon bírom őket, aranyosak, viccesek, kis bolondok. Mindegyik nagyon fél, de azért horror videókat néznek.:'D Fociztunk is az udvarban, és 10 éves létükre.. hmm azért értenek a labdához, és a csapatjátékhoz.:))
Szerdán Rotary-gyűléssel kezdődött a nap, ahol utoljára találkoztam Annával, mielőtt Argentínába megy. Nem tudtam egészen megismerni, de megkedveltem a tanfolyamos órák és a plázás találka alatt.:)
Ma nem volt Cesar, Jimena meg azt mondta, hogy menjek egyedül.. úgyhogy csakazértis egyedül mentem. Meg akartam mutatni, hogy képes vagyok egyedül is megcsinálni. És tényleg! Annyi, hogy a nyelvvel néha meggyűlt a bajom, de a mutogatás hála Istennek nemzetközi..:'D
Csütörtökön megint Cesarral mentem, ez a nap nem volt annyira eredményes, mint az eddigiek, de azért megérte felkelni.^^
Ma is volt spanyol óra, utána mondták, hogy próbáljam fel Mika ruháját, ha jó lesz, akkor az lesz rajtam pénteken. Tele volt flitterekkel, és egyszerűen elmagyarázni nem lehet, hogy hogy nézett ki. Már mielőtt felpróbáltam tudtam, hogy ez nagyon nem fog tetszeni, hát még amikor viseltem.. Két pillanat a tükör előtt elég is volt, ráadásul mindenhol szúrtak a flitterek. Mondom ez biztos, hogy nem.:'D
Mika egyébként nagyon jófej csaj, nagyon szeretem.:)) Sokat segít nekem a nyelvekkel kapcsolatban is például.:) Ő az USA-ból jött.:)
Tegnap előtt felpróbáltam 2 ruhát itthon, de mindkettő tele volt flitterekkel, ezek jobban néztek ki, de nem szeretem a flittereket.:(
Mikor hazaértünk, két ruhát kaptam próbálni, de mindkettőnek nagy volt a kivágása, és nem tetszett a mintájuk, úgyhogy már nem szórakoztam az öltözködéssel, felvettem a saját ruhámat, amit otthonról hoztam magammal. Az a kedvencem. Barackszínű, kis egyszerű. Megmutattam maminak, neki is tetszett, úgyhogy tökéletes volt.
Pénteken még először iskola volt. Mauricio-val és Analia-val jártuk be a sulit, de csak az alsó tagozatosokhoz mentünk be. Úgy volt, hogy később folytatjuk, de már nem kerítettünk rá sort, viszont így is 2 köteg jegyet nulláztunk le.:)
A mai elég laza nap volt, sokat voltunk az udvaron, meg különben is csak délelőtt voltak óráink. A többiek még ipi-apacsot is játszottak, én csak néztem, mert nem szeretem, de így volt a legviccesebb.:'D Nagyon kreatívak tudnak lenni, ha akarnak.:DD
Itthon már csak rápihentem az estére, beszélgettem néhány otthonival.:))
Nem tudtam, hogy pontosan mitől is, de féltem. Izgultam az este miatt.
Luis volt a párom, ő kísért, mikor a színpadon kellett végigsétálnunk. Minden pár szépen sorban, osztályonként. A mi évfolyamunk volt az utolsó. Mielőtt egy lépést is tettem volna, már az összes színpadnál összegyűlt gyerek (és néhány felnőtt) a nevemet kántálta "Dorka- Dorka- Dorka". Még sosem volt ilyenben részem. Könnybe lábadt a szemem.:') Annyira hihetetlenül aranyosak. Előttem a barátaik, az iskolatársaik is jártak a színpadon, nem értettem miért pont én érdemeltem ki ezt..:') Óriási élmény volt.
Az este azzal telt, hogy jegyeket árultunk még, még és még, vacsoráztunk, és az osztályok fellépéseit néztük meg. Hihetetlen koreográfiák voltak.*-* (Szereztem néhány ötletet a hazai aerobikhoz.:DD )
Főleg Bianca-val voltam, hihetetlenül édes lány. Olyan 8 éves lehet. De ezt hallgassátok:
- Mikor fogsz visszamenni?- kérdezte.
- Júliusban.
- Jövőre?
- Igen.
- Olyan hamar? Nem akarom, hogy elmenj! Annyira szép lány vagy.. és úgy szeretlek.- még most is meghatódok tőle.:') Megöleltem.
Aztán később kérte, hogy mondjak valamit magyarul.
- "Szeretlek!"
- "Sze-ret-lek." "Szeretlek." Ez mit jelent?
- Ez a magyar "i love you".
- Ohh.. Szeretlek!- majd megölelt. - Amíg itt leszel, minden egyes nap itt leszek veled, és állandóan ezt fogom mondani: szeretlek, szeretlek, szeretlek.- ehhez, nem tudtam mit hozzáfűzni.:') Most sem tudok mit mondani. Ez egyszerűen felfoghatatlan a számomra.
A versenyt nem én nyertem, 5. helyen végeztem, de már annyira nem érdekelt a versenyzés. Az este folyamán rájöttem, hogy arról szól az egész, hogy 'apucinak meg az ismerőseinek mennyi pénze van'.. Az iskola királynője egy elsős kislány lett.. Ehhez nem akarok mást hozzászólni.:D
Különben az elején nagyon furcsán éreztem magamat, mert én voltam az egyetlen, akin semmi smink nem volt, a kicsik meg báli ruhában, fodrásznál volt mind, fejükön korona. Én meg csak nézem magamat a tükörben, és megkérdezem: ezt komolyan gondoltam?:D
De aztán végül megbékéltem magammal és büszke voltam, hiszen ez voltam én. Pont így, természetesen.:) Máshogy nem is érzem igazán jól magam.
A finálé után mondták, hogy átöltözhetek, de már olyan volt mint halottnak a csók, mert utána mentünk is haza.:D
Hát sebaj.:)
Ennyi lenne a lényeg, még vannak a fejemben kimaradt jelenetek, majd megkapjátok őket a képekkel együtt.^^
Minden jót, és ne haragudjatok, hogy így elmaradtam.:/
Sok puszi mindenkinek,
Dorka
KIMARADT JELENETEK ÉS KÉPEK
Ezek lesznek a dátum nélküli események, mert teljesen elfelejtettem, hogy pontosan mikor történtek, de szerintem nem is annyira lényeges, hogy pontosan hanyadikán.:D
Rotary-gyűlés
Egyik sulis nap után gyűlésre mentünk. Itt volt Mika (USA), Jass (Kanada), Jill (szintén Kanada), Kay (Hollandia), Anna (Ausztria), egy másik Ann az USA-ból és ha jól emlékszek Lisa, de elfelejtettem, hogy honnan jött.
A klub és annak a szabályainak az ismertetéséről szólt a megbeszélés. A szabályoknál megakadtunk. Gyakorlatilag ez tette ki az időnk 90%-át.
Paraguayban 5D van:
-No Drink
-No Drugs
-No Daiting
-No Drive
-No Discoplace
Tehát nem mehetünk nyilvános szórakozóhelyekre (beleértve a koncerteket is), kivéve családdal. A más városba vagy országba való utazáshoz mind a két országbeli szüleid beleegyezése is kell, Ez különben rendben is van, ez odahaza is így működik. De hogy minden pillanatban tudni akarják, hogy hol vagyunk. És közben meg azt mondják, hogy "megbízunk bennetek".. Erről többet nem is nagyon szeretnék mondani, azon dolgoztunk, hogy kiskapukat találjunk, vagy enyhítsünk a szabályokon. Pontosabban a többiek, én nem nagyon akartam beleszólni, elég sok erős jellem van a csapatban és a legtöbbjüknek anyanyelve az angol, úgyhogy hagytam, hogy ők beszéljenek mindannyiunk érdekében.
Végül 2 órás beszélgetés után sem jutott dűlőre a csapat, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy majd máskor folytatjuk,
Utána még Kay-jal, Mika-val és Ann-nel mászkáltunk egy kicsit az épületben. Nagyon jó fejek, bírom őket.:D
Mikaela Rose Seaman (USA)
Vasárnap mami átvitt Mika-ékhoz. Azt mondták templomba megyünk, úgyhogy szoknyát és topánkát vettem.
Mikor 9-kor megérkeztem Mika még javában aludt. Templomba végülis nem mentünk, néhány óra múlva pedig kezdődött a grill-party. Ez minden vasárnap így szokott menni náluk: a templom után itt vacsoráznak a barátok. Beszélgetések, röplabda és miegymás.
Nem hoztam másik ruhát, úgyhogy Mika adott kölcsön.:) Kiröpiztem magam azt hiszem.:D Egyszer a labda fenn akadt a fán. Nem volt túl nagy fa, vékony törzse volt, nem is tudtunk volna rá felmászni.. ha nem lett volna pont odatámasztva a létra.:D A felnőttek csak a létrára mentek fel, nem szokás errefelé a fára mászás, ha jól vettem észre..:D Úgyhogy fogtam és felmásztam én. Végre egy kicsit úgy éreztem magam, mint odahaza.:)
Végül valahogy lepiszkálták, vagy leráztuk már nem tudom, de leesett a labda, úgyhogy folytathattuk. Mika mondta, hogy ő biztosan nem merte volna, mert tériszonya van.
Én meg mondtam, hogy ez odahaza természetes.:))
A nők egymás között adták el a ruháikat. Mi is felpróbáltunk néhányat Mika-val, nagyon vicces volt.:D Meg is vettem kettőt közülük. Az első alkalom, amikor én vettem valamit.:DD
Apróságok
Egyik iskolai nap úgy voltam a tízóraival, hogy végigmegyek vele az osztályban. Mivel az mégis mennyire jó érzés, mikor megoszthatod másokkal azt, amid van. Még akkor is, ha neked éppen hogy marad.. vagy ha egyáltalán nem.:) Igen, így jártam egyik nap. Másokat ilyenkor magam elé helyezek. Egy darab maradt és Cesar következett. Mondta, hogy ez az utolsó. Legyintettem, és azt feleltem, hogy semmi gond.
- De te ettél?
- Persze.
- Biztos vagy benne?
- Biztos.:D - és valahogy ez sokkal jobban esett, mintha egyet is ettem volna belőle.:)
Jó, azért nem játszom ezt el minden nap, különben sem hozok mindig osztogathatós kaját.:D
Csak gondoltam elmesélem, hogy volt egy ilyen is.:) Ez az érzés így megmaradt.:)
Egy másik napon, egy csütörtökön, a tesink belefolyt a szünetbe. Végül néhány alsóbb évest tanítottam kosárra dobni. Nagyon ügyesek voltak, némelyikük alig bírta megfogni azt a hatalmas labdát, de próbálkoztak. És ez a fontos.:)
Közben néhány fiú elkezdett focizni, és a labda keményen eltalálta az egyik kislány lábát. Hirtelen semmit sem szólt, tudtam, hogy ez nagyon fájt. Mély levegőket vett, próbált megnyugodni, hiszen meg is ijedt egy kicsit. Felénk fordult, azt hittem rendben lesz és kibírja. De aztán végül mégis eleredtek a könnyei és a pad felé indult. Megfogtam a kezét és vele tartottam, akárcsak néhány társa. Annyira azért nem volt vészes, de az ijedség is rá tett gondolom egy lapáttal, vagy én nem tudom. Engem alsóban kosárlabdával hasba rúgtak. Lehettem olyan 2.- vagy 3.-os. Az sem volt annyira vészes, de meg is ijedtem, meg azért mégiscsak megrúgtak stb.. van ebben egy kis "jólesiksírniegykicsit" dolog is.;)
Próbáltam megnyugtatni, de mivel angolul amúgy se jutott eszembe semmi, spanyolul meg pláne nem, az meg a másik hogy angolul különben sem értette volna, így csak simogattam a fejét, a lábát, majd az ölembe vettem és megpusziltam neki ott, ahol fájtatta. Erre már ő is elmosolyodott, megölelt és megköszönte. Onnantól kezdve minden rendben volt.:)
Egy kis törődés, kedvesség, odafigyelés. Az ilyenekhez szerencsére szavak sem kellenek, mégis hihetetlenül jól tudnak esni.:) Néha csak pont ennyi hiányzik az embereknek.
Ezeket szerettem volna mindenképpen elmondani.
Képek!:))
Hangyaboly és 40 fok.(y)
Mikor Mika-nál voltam vasárnap. Ez az ő ruhája, amit a röpizéshez adott kölcsön. Szoknyában mégsem lett volna az igazi.:D Az ő blézere van a háttérben, majd egyszer az enyém is így fog kinézni.:3
Luis családjával.:))
Reggel azt mondták, hogy át fog jönni egy lány, aztán megyünk a parkba. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mit is fogunk csinálni. Végül egy szabadidő-parkba mentünk. Minden, amit a sporttal kapcsolatban el tud az ember képzelni. Egyedül úszómedencét és baseball-pályát nem láttam, de nem is jártuk be az egész helyet, úgyhogy ki tudja.:D
Először fociztunk egy kicsit. Körülbelül 15 percet, de mivel ez 11 óra körül volt és legalább 37 fok volt, bőven elég volt kezdésnek. De mentünk tovább. Teniszeztünk, és ahhoz képest, hogy nem tudok, szerintem elég tűrhetően megbirkóztam a feladattal. Ebben teljesen kifáradtam, annyit játszottam. Még mindig meg kell tanulnom beosztanom az erőmet. Bár úgy nehéz, ha nem tudjuk, hogy hol van a vége, hogy meddig és mennyit kell még bírnunk.
Mást már képtelen voltam csinálni, felülést vagy hasonlókat. Pihenésre volt szükségem, aztán sétáltunk egyet, és ebédelni mentünk.
Egy közeli bevásárlóközpontba mentünk, volt egy ilyen külön étkező-részleg. A dolog úgy nézett ki, hogy először mindenki tálcát, evőeszközöket és tányérokat vesz magához, mint egy menzán. Ki-ki amit akar. Beljebb pedig rengetegféle előételből, salátából, tésztából, desszertből válogathat az ember. Amelyikből és amennyit, amit csak akar. A végén üdítők, majd a kassza, ahol fel kell tenni a tányérokat egy mérlegre, megnézik hogy mit választottál és hogy mennyi súlyra, majd fizetsz. Aztán Leülsz oda, ahol találsz helyet.:D Mint egy iskolai ebédlőben, csak ez nagyobb kaliberű történet.
A hely félig-meddig nyitott volt, néha madarak repültek el a fejünk felett, vagy szálltak le mellénk a földre, valami lepottyant maradékot keresve.
Ezután már nem mentünk vissza a parkba, mert nagyon fáradtak voltunk.
30/09/2014
Kedd
A nap főpontja az volt, amikor először skypoltam a családommal. Apán kívül mindenkivel tudtam beszélni. Ő sajnos nem volt otthon, mert sokat dolgozik. Még Mao-val, a japán cseretesómmal is beszéltem.^^ Peti még gitározott is nekem a kedvelt filmjeinkből, mint például A Gyűrűk Ura vagy a Karib-tenger kalózai.:3 Bogival hoztuk a formánkat, fejeket vágtunk, és ökölpacsiztunk skypon keresztül.:'D Legjobb volt.<3 Én itt sültem meg, náluk meg égett a kályhában a tűz. Egyébként szeretem nézni, ahogy a lángcsóvák táncolnak, de ezennel látni se bírtam:D
Milyen jól esett hosszabban magyarul beszélni.^^ Mondjuk ha nem értettem valamit, akkor spanyolul kérdeztem, hogy 'mi?', meg 'igen' helyett is azt mondom, hogy 'si', de ez a legkevesebb.:)
02/10/2014
Csütörtök
Végre suli.:3 Már alig vártam. Nagyon szeretek idejárni. Imádok mindenkit.^^
Ma odajött hozzám Jimena, hogy akarok-e királynő lenni. Kérdeztem: micsoda?!
Aztán rájöttem, hogy ez magyarul volt, de a hangsúlyból és az arckifejezésemből kitalálta, hogy miről van szó.:D
Családi nap lesz a suliban, és minden osztályból királynőt választanak. Jegyeket kell eladni, és aki nyer, az az egész iskola királynője lesz.
Még így sem volt tiszta, hogy pontosan mit kérnek tőlem, ekkor odajött Cesar is. Kérdezte: "Nem tudsz királynő lenni, igaz? Mert csúnya vagy. De semmi baj, ez nem számít.:DD"
Nem baj, én is szeretlek.:'D <3
Aztán végül komolyra fordítottuk a szót, és rábeszéltek. Kaptam 2 köteg jegyet.:D
Este még zumbázni mentünk a templomba. Hát ez a kijelentés Magyarországon elég érdekes lenne.:DD
De már mint említettem, itt nem olyanok a templomok, mint odahaza.:)
03/10/2014
Péntek
Reggel a jegyeket a polcomra tettem, hogy meglegyenek a családi napra. Fogalmam sem volt, hogy mikor is kell pontosan árusítani.
Aztán a suliban jött Jimena, hogy hozzam a jegyeket, és menjünk, adjuk el őket. Képzelhetitek, se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban. Nem mondta, hogy minden nap hoznom kell őket magammal. Jó, így visszagondolva már egyértelműnek tűnik, de egy teljesen más országban, ahol egy lélek sem beszéli a nyelvedet, és semmi sem olyan mint odahaza, az ember nehezebben találja meg az összefüggéseket. Hirtelen azt se tudja az ember, hogy mire gondoljon. Vagy hogy egyáltalán mit csináljon, például itthon. Legyen a családdal? Tanulja a nyelvet? Írja a blogot? Beszélgessen az otthoniakkal? Vagy az itteni barátaival/a cserediákokkal? Szimplán pihenjen?
Még ennél is nehezebb gondolkodni, esküszöm. A vízum, a túrák, az itteni kártya, pénzt váltani, a többi cserediák, a suli, a nyelvtanfolyam, a házi feladatok, az otthoniak, az itteniek, a blog, a családi nap, a prezentáció Magyarországról, a jegyek, a királynőség, a ruha stb.. Lehetetlen mindet észben tartani. De próbálok maximálisan megfelelni mindenhol. Nem csoda, hogy hulla fáradt vagyok.
De vissza a suliba, folytassuk az eseménysort.
Teljesen kiakadtam. Rám tört a kétségbeesés. Utolsó csepp volt a pohárban. Már 2 hete vagyok itt, és semmit sem értek, engem sem értenek meg, fogalmam sincs, hogy hogyan mennek errefelé a dolgok, a többi cserediákhoz képest (akik 1-2 hónapja itt vannak) az angolom is rosszabb, sosem fogom megtanulni, egyedül éreztem magam.. A mosdóba kellett mennem, hogy megnyugodjak.
Megmostam az arcomat, mély lélegzetet vettem, és igyekeztem kitisztítani a fejemet, megnyugodni egy kicsit. Sikerült. Összekaptam magam. Van bennem annyi erő, hogy mindezzel szembenézzek, megcsináljam, megtanuljam, megoldjam. Csak néha az embernek szüksége van az összeomlásra, hogy új erődöt építhessen belőle.:)
Végülis nem történt semmi baj, a jegyek eladására van 1 hetem. Tiszta poén lesz.:DD
Itthon beszélgettem Moisessel és adománygyűjtésre hívott. Szombaton lesz, egy szervezet szervezi, mely az állatokon segít. Természetesen szerettem volna elmenni, még sosem vettem ilyenben részt.
Vicces volt, ahogy a szülőktől elkéredzkedtem: Moises spanyol hangfelvételt küldött és mondta, hogy mutassam meg a mamámnak. Megmutattam, utána beszéltünk róla, de nem sokat tudtam erről a projektről, úgyhogy megadtam a papámnak Moises számát és beszéltek telefonon. Szerintem vicces volt.:D Már eleve az, hogy semmit sem értettem belőle.:'D
Zara is jön majd velem. Nagyon jó lesz.:))
04/10/2014
Szombat
Délelőtt 9-re mentünk a Shopping Multi Plaza-hoz, de Moises még sehol sem volt. Tegnap kaptam meg a helyi kártyámat, ideje volt használni. Hát nem volt rajta kredit, úgyhogy egyenlőre semmit sem érek vele.:'D
Még jó, hogy a papám a parkolóban várt minket, hogy mikor végzünk, úgyhogy az övéről fel tudtuk hívni, és (végül) Zara tudott vele beszélni, hogy mikorra várható az érkezése.:D
Mi addig a plázában mászkáltunk.
A gyűjtésre fehér pólót kellett felvenni, a kedvenc tarka lovas pólóm volt rajtam egy amerikás nadrággal. Ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem magyaros színeket viselek..
Mikor bárhova megyünk kocsival, a piros lámpánál szinte mindenhol vannak olyan emberek, akik valamit rád akarnak sózni, vagy lemosni a szélvédőt, vagy gyerekek mutatványokat csinálnak az első autók előtt, avagy már olyanokkal is találkoztam, akik szimplán éheztek és ezért kéregettek.. Hihetetlen milyen szegénység van itt néhol.. Elszomorító.:(
Az meg a másik, hogy veszélyes és koszos "munka" is. Úgy voltam vele, hogy ez lesz az utolsó, amit csinálni fogok.
Aztán megjött végre Moises a testvérével. Megkaptuk a bilétákat és a dobozokat. Ironikus, hogy most pont azt csináltam, amire azt mondtam, hogy soha.:D Az utcán sétáló embereket kértük, hogy adományozzanak, meg amikor kilométeres sor volt a pirosnál, akkor a nyitott ablakú kocsikhoz mentünk oda. De csak az út szélén, én például csak egyszer mentem be a kocsik közé, de elég is volt annyi.:D Félelmetes is. Pláne nekem. Falun nőttem fel, a sulim sincs egy óriási városban, most meg a 3 sávos úttest mentén kértem az embereket, hogy adományozzanak.:D
Ezt az egyet leszámítva nagyon vicces volt, és hamar hozzá lehet szokni. Meg rövid időn belül elfáradni, hiszen meleg van, ugyanazt szajkózza az ember százszor, és van hogy hiába. Ilyenkor könnyen el lehet felejteni mosolyogni. Pedig milyen hálásak az emberek, mikor nem kedvetlenül mész oda, elkenődött képpel, hogy legyenek szívesek adakozzanak már ezeknek az állatoknak, hanem mosolyogva, tényleg kérve.:) A buszokhoz nem mentünk oda sosem, de volt, hogy amikor már indultak, valaki elénk hajított némi aprót.:D Érte ugrottam, hogy nehogy a kocsik alá guruljon, de nagyon vicces látványt nyújtottam.:'D Fel se tudtam állni, úgy nevettem én is magamon.:D
Nagyon élveztem. Minden nap azért nem csinálnám, de mivel a cél is 'nemes' volt, így rendben volt az egész, azt gondolom.:)
2 órán keresztül csináltuk, utána mentünk haza. Ez volt a hétvége legérdekesebb pontja, én úgy gondolom.:))
A családi nap hete (okt. 06.- okt.10.)
Hétfőn és kedden Cesarral jártuk be a sulit osztályról osztályra, és kértem többi gyereket/tanárokat, hogy vegyenek jegyet. Egy kicsit hasonlított a hétvégi gyűjtésre, csak ezt nem éreztem erre érdemes célnak. Nem szerettem annyira csinálni. Pláne amikor az alsóbb évesekhez mentünk be. Mintha csak a lehúzásukról szólt volna.
Egész sokat adtunk el, gyorsan haladtunk. Hát mit tesz a népszerűség..;) Ahahah, csak viccelek.:D
Tényleg előny ilyen szempontból, hogy cserediák vagyok.:) De annyira édesek, mindenhol vannak akik felkiáltanak mikor belépek, hogy "Dorkaaa!", van ahol legalább a fél osztály.:D
Természetesen az ált. iskola felső tagozatára ez már nem érvényes, pláne hogy ugyebár minden osztályban van egy királynő..:D De így is voltak nagyon rendes emberek.:3 Nem győzöm elégszer mondani, hogy imádom őket.
Kedden suli után átjött Stefano-hoz néhány osztálytársa. Nagyon bírom őket, aranyosak, viccesek, kis bolondok. Mindegyik nagyon fél, de azért horror videókat néznek.:'D Fociztunk is az udvarban, és 10 éves létükre.. hmm azért értenek a labdához, és a csapatjátékhoz.:))
Szerdán Rotary-gyűléssel kezdődött a nap, ahol utoljára találkoztam Annával, mielőtt Argentínába megy. Nem tudtam egészen megismerni, de megkedveltem a tanfolyamos órák és a plázás találka alatt.:)
Ma nem volt Cesar, Jimena meg azt mondta, hogy menjek egyedül.. úgyhogy csakazértis egyedül mentem. Meg akartam mutatni, hogy képes vagyok egyedül is megcsinálni. És tényleg! Annyi, hogy a nyelvvel néha meggyűlt a bajom, de a mutogatás hála Istennek nemzetközi..:'D
Csütörtökön megint Cesarral mentem, ez a nap nem volt annyira eredményes, mint az eddigiek, de azért megérte felkelni.^^
Ma is volt spanyol óra, utána mondták, hogy próbáljam fel Mika ruháját, ha jó lesz, akkor az lesz rajtam pénteken. Tele volt flitterekkel, és egyszerűen elmagyarázni nem lehet, hogy hogy nézett ki. Már mielőtt felpróbáltam tudtam, hogy ez nagyon nem fog tetszeni, hát még amikor viseltem.. Két pillanat a tükör előtt elég is volt, ráadásul mindenhol szúrtak a flitterek. Mondom ez biztos, hogy nem.:'D
Mika egyébként nagyon jófej csaj, nagyon szeretem.:)) Sokat segít nekem a nyelvekkel kapcsolatban is például.:) Ő az USA-ból jött.:)
Tegnap előtt felpróbáltam 2 ruhát itthon, de mindkettő tele volt flitterekkel, ezek jobban néztek ki, de nem szeretem a flittereket.:(
Mikor hazaértünk, két ruhát kaptam próbálni, de mindkettőnek nagy volt a kivágása, és nem tetszett a mintájuk, úgyhogy már nem szórakoztam az öltözködéssel, felvettem a saját ruhámat, amit otthonról hoztam magammal. Az a kedvencem. Barackszínű, kis egyszerű. Megmutattam maminak, neki is tetszett, úgyhogy tökéletes volt.
Pénteken még először iskola volt. Mauricio-val és Analia-val jártuk be a sulit, de csak az alsó tagozatosokhoz mentünk be. Úgy volt, hogy később folytatjuk, de már nem kerítettünk rá sort, viszont így is 2 köteg jegyet nulláztunk le.:)
A mai elég laza nap volt, sokat voltunk az udvaron, meg különben is csak délelőtt voltak óráink. A többiek még ipi-apacsot is játszottak, én csak néztem, mert nem szeretem, de így volt a legviccesebb.:'D Nagyon kreatívak tudnak lenni, ha akarnak.:DD
Itthon már csak rápihentem az estére, beszélgettem néhány otthonival.:))
Nem tudtam, hogy pontosan mitől is, de féltem. Izgultam az este miatt.
Luis volt a párom, ő kísért, mikor a színpadon kellett végigsétálnunk. Minden pár szépen sorban, osztályonként. A mi évfolyamunk volt az utolsó. Mielőtt egy lépést is tettem volna, már az összes színpadnál összegyűlt gyerek (és néhány felnőtt) a nevemet kántálta "Dorka- Dorka- Dorka". Még sosem volt ilyenben részem. Könnybe lábadt a szemem.:') Annyira hihetetlenül aranyosak. Előttem a barátaik, az iskolatársaik is jártak a színpadon, nem értettem miért pont én érdemeltem ki ezt..:') Óriási élmény volt.
Az este azzal telt, hogy jegyeket árultunk még, még és még, vacsoráztunk, és az osztályok fellépéseit néztük meg. Hihetetlen koreográfiák voltak.*-* (Szereztem néhány ötletet a hazai aerobikhoz.:DD )
Főleg Bianca-val voltam, hihetetlenül édes lány. Olyan 8 éves lehet. De ezt hallgassátok:
- Mikor fogsz visszamenni?- kérdezte.
- Júliusban.
- Jövőre?
- Igen.
- Olyan hamar? Nem akarom, hogy elmenj! Annyira szép lány vagy.. és úgy szeretlek.- még most is meghatódok tőle.:') Megöleltem.
Aztán később kérte, hogy mondjak valamit magyarul.
- "Szeretlek!"
- "Sze-ret-lek." "Szeretlek." Ez mit jelent?
- Ez a magyar "i love you".
- Ohh.. Szeretlek!- majd megölelt. - Amíg itt leszel, minden egyes nap itt leszek veled, és állandóan ezt fogom mondani: szeretlek, szeretlek, szeretlek.- ehhez, nem tudtam mit hozzáfűzni.:') Most sem tudok mit mondani. Ez egyszerűen felfoghatatlan a számomra.
A versenyt nem én nyertem, 5. helyen végeztem, de már annyira nem érdekelt a versenyzés. Az este folyamán rájöttem, hogy arról szól az egész, hogy 'apucinak meg az ismerőseinek mennyi pénze van'.. Az iskola királynője egy elsős kislány lett.. Ehhez nem akarok mást hozzászólni.:D
Különben az elején nagyon furcsán éreztem magamat, mert én voltam az egyetlen, akin semmi smink nem volt, a kicsik meg báli ruhában, fodrásznál volt mind, fejükön korona. Én meg csak nézem magamat a tükörben, és megkérdezem: ezt komolyan gondoltam?:D
De aztán végül megbékéltem magammal és büszke voltam, hiszen ez voltam én. Pont így, természetesen.:) Máshogy nem is érzem igazán jól magam.
A finálé után mondták, hogy átöltözhetek, de már olyan volt mint halottnak a csók, mert utána mentünk is haza.:D
Hát sebaj.:)
Ennyi lenne a lényeg, még vannak a fejemben kimaradt jelenetek, majd megkapjátok őket a képekkel együtt.^^
Minden jót, és ne haragudjatok, hogy így elmaradtam.:/
Sok puszi mindenkinek,
Dorka
KIMARADT JELENETEK ÉS KÉPEK
Ezek lesznek a dátum nélküli események, mert teljesen elfelejtettem, hogy pontosan mikor történtek, de szerintem nem is annyira lényeges, hogy pontosan hanyadikán.:D
Rotary-gyűlés
Egyik sulis nap után gyűlésre mentünk. Itt volt Mika (USA), Jass (Kanada), Jill (szintén Kanada), Kay (Hollandia), Anna (Ausztria), egy másik Ann az USA-ból és ha jól emlékszek Lisa, de elfelejtettem, hogy honnan jött.
A klub és annak a szabályainak az ismertetéséről szólt a megbeszélés. A szabályoknál megakadtunk. Gyakorlatilag ez tette ki az időnk 90%-át.
Paraguayban 5D van:
-No Drink
-No Drugs
-No Daiting
-No Drive
-No Discoplace
Tehát nem mehetünk nyilvános szórakozóhelyekre (beleértve a koncerteket is), kivéve családdal. A más városba vagy országba való utazáshoz mind a két országbeli szüleid beleegyezése is kell, Ez különben rendben is van, ez odahaza is így működik. De hogy minden pillanatban tudni akarják, hogy hol vagyunk. És közben meg azt mondják, hogy "megbízunk bennetek".. Erről többet nem is nagyon szeretnék mondani, azon dolgoztunk, hogy kiskapukat találjunk, vagy enyhítsünk a szabályokon. Pontosabban a többiek, én nem nagyon akartam beleszólni, elég sok erős jellem van a csapatban és a legtöbbjüknek anyanyelve az angol, úgyhogy hagytam, hogy ők beszéljenek mindannyiunk érdekében.
Végül 2 órás beszélgetés után sem jutott dűlőre a csapat, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy majd máskor folytatjuk,
Utána még Kay-jal, Mika-val és Ann-nel mászkáltunk egy kicsit az épületben. Nagyon jó fejek, bírom őket.:D
Mikaela Rose Seaman (USA)
Vasárnap mami átvitt Mika-ékhoz. Azt mondták templomba megyünk, úgyhogy szoknyát és topánkát vettem.
Mikor 9-kor megérkeztem Mika még javában aludt. Templomba végülis nem mentünk, néhány óra múlva pedig kezdődött a grill-party. Ez minden vasárnap így szokott menni náluk: a templom után itt vacsoráznak a barátok. Beszélgetések, röplabda és miegymás.
Nem hoztam másik ruhát, úgyhogy Mika adott kölcsön.:) Kiröpiztem magam azt hiszem.:D Egyszer a labda fenn akadt a fán. Nem volt túl nagy fa, vékony törzse volt, nem is tudtunk volna rá felmászni.. ha nem lett volna pont odatámasztva a létra.:D A felnőttek csak a létrára mentek fel, nem szokás errefelé a fára mászás, ha jól vettem észre..:D Úgyhogy fogtam és felmásztam én. Végre egy kicsit úgy éreztem magam, mint odahaza.:)
Végül valahogy lepiszkálták, vagy leráztuk már nem tudom, de leesett a labda, úgyhogy folytathattuk. Mika mondta, hogy ő biztosan nem merte volna, mert tériszonya van.
Én meg mondtam, hogy ez odahaza természetes.:))
A nők egymás között adták el a ruháikat. Mi is felpróbáltunk néhányat Mika-val, nagyon vicces volt.:D Meg is vettem kettőt közülük. Az első alkalom, amikor én vettem valamit.:DD
Apróságok
Egyik iskolai nap úgy voltam a tízóraival, hogy végigmegyek vele az osztályban. Mivel az mégis mennyire jó érzés, mikor megoszthatod másokkal azt, amid van. Még akkor is, ha neked éppen hogy marad.. vagy ha egyáltalán nem.:) Igen, így jártam egyik nap. Másokat ilyenkor magam elé helyezek. Egy darab maradt és Cesar következett. Mondta, hogy ez az utolsó. Legyintettem, és azt feleltem, hogy semmi gond.
- De te ettél?
- Persze.
- Biztos vagy benne?
- Biztos.:D - és valahogy ez sokkal jobban esett, mintha egyet is ettem volna belőle.:)
Jó, azért nem játszom ezt el minden nap, különben sem hozok mindig osztogathatós kaját.:D
Csak gondoltam elmesélem, hogy volt egy ilyen is.:) Ez az érzés így megmaradt.:)
Egy másik napon, egy csütörtökön, a tesink belefolyt a szünetbe. Végül néhány alsóbb évest tanítottam kosárra dobni. Nagyon ügyesek voltak, némelyikük alig bírta megfogni azt a hatalmas labdát, de próbálkoztak. És ez a fontos.:)
Közben néhány fiú elkezdett focizni, és a labda keményen eltalálta az egyik kislány lábát. Hirtelen semmit sem szólt, tudtam, hogy ez nagyon fájt. Mély levegőket vett, próbált megnyugodni, hiszen meg is ijedt egy kicsit. Felénk fordult, azt hittem rendben lesz és kibírja. De aztán végül mégis eleredtek a könnyei és a pad felé indult. Megfogtam a kezét és vele tartottam, akárcsak néhány társa. Annyira azért nem volt vészes, de az ijedség is rá tett gondolom egy lapáttal, vagy én nem tudom. Engem alsóban kosárlabdával hasba rúgtak. Lehettem olyan 2.- vagy 3.-os. Az sem volt annyira vészes, de meg is ijedtem, meg azért mégiscsak megrúgtak stb.. van ebben egy kis "jólesiksírniegykicsit" dolog is.;)
Próbáltam megnyugtatni, de mivel angolul amúgy se jutott eszembe semmi, spanyolul meg pláne nem, az meg a másik hogy angolul különben sem értette volna, így csak simogattam a fejét, a lábát, majd az ölembe vettem és megpusziltam neki ott, ahol fájtatta. Erre már ő is elmosolyodott, megölelt és megköszönte. Onnantól kezdve minden rendben volt.:)
Egy kis törődés, kedvesség, odafigyelés. Az ilyenekhez szerencsére szavak sem kellenek, mégis hihetetlenül jól tudnak esni.:) Néha csak pont ennyi hiányzik az embereknek.
Ezeket szerettem volna mindenképpen elmondani.
Képek!:))
Zaraval az odafelé-vezető úton.:)
Shopping China
"Végre eljutottunk a lovas-részleghez is!" Hát ezeket a zablákat bár ne láttam volna..
A Shopping China csak jónéhányszor nagyobb, mint odahaza bármelyik bevásárlóközpontunk.:D
Paraguay és Brazília határa
Visszaút
A 'magányos hegyek' egyike.
Csak mert annyira hihetetlenül aranyos volt, hogy a magyar zászlóval takarózott.^^
Mikor Mika-nál voltam vasárnap. Ez az ő ruhája, amit a röpizéshez adott kölcsön. Szoknyában mégsem lett volna az igazi.:D Az ő blézere van a háttérben, majd egyszer az enyém is így fog kinézni.:3
Ooooh, és igen, egyik nap skypoltam a családdal. Apán kívül mindenkivel, még Maoval is.^^ Hihetetlenül jó volt.:) Az öcsém még gitározott is nekem.:3 Ritka alkalmak egyike.:D
Nagyon jól esett. Fantasztikus volt látni őket.:) Puszi nektek!
Nagyon jól esett. Fantasztikus volt látni őket.:) Puszi nektek!
A családi nap
Luis-szal és az itteni apukámmal.:))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)