Megint prímán elmaradtam a blogírással. Fáradt is vagyok, meg az időm sem engedi
úgy már. De tényleg nagyon igyekszem bepótolni, és rendszeresen írni.
11/10/2014
Szombat
A szombatok nagy része általában a hétköznapok kipihenéséről szól. De ritkán fordul elő, hogy egyáltalán nem megyünk sehova. Ma délután például Zara egyik osztálytársához (azt hiszem igen, osztálytársa), utána pedig elmentünk a suliba. Elpróbálták a táncukat. Még ott voltak a pályán a Családi napos padok és székek. Fura volt így, világosban látni őket. A hely, ami emberekkel volt tele, a színpad, ami előtt annyi gyerek kiabálta a nevemet, most mind üres volt. Csak Zaraék voltak a színpadon, és 4-5 kisebb gyerek focizott az egyik kapunál. Néztem egy ideig ahogy táncolnak. Köcsöggel a fejükön táncoltak, azt hiszem az itteni néptáncot, ha jól vettem ki abból, amit hallottam róla.
Aztán magamhoz hűen beálltam focizni a kisebbekhez.:D
Nem tudom meddig voltunk itt, de ez elfoglalta az egész délutánunkat. Fontosabb momentumra meg nem emlékszek erről a napról.
12/10/2014
Vasárnap
Fél 4-kor arra keltem, hogy zúg a telefonom.:D Nem némítottam le, és a párnám alatt tartom. Mivel mi már visszaállítottuk az órát egy ideje, így csak 5 óra a különbség. Felkeltem, visszaírtam nekik, aztán visszafeküdtem.
A délelőtti program megint a templomba menetel volt. Végtelenül hosszúnak tűnik, és ráadásul majd' megfagyok, mire véget ér. Tudom, hogy "fel kellene öltözni rendesen", de odakinn meg 40 fok van.:D És így is megsülök.:D
14/10/2014
Kedd
Suli után Melissa-ékhoz mentem, úgyhogy velük tartottam az iskolabusszal. Elég rozoga kis busz, de minden elismerésem az asunción-i buszsofőröknek. Ebben a városban, ebben a forgalomban tényleg észnél kell lenni. Az eredeti terv szerint később Cielo is átjött volna, de aztán végülis nem találkoztunk.
Viszont így se unatkoztunk, sőt.:) Beszélgettünk, fagyiztunk, és nálam volt a prezentációm Magyarországról, úgyhogy később bemutattam nekik, és a végén énekeltem is egy magyar népdalt, a "Hallod-e te szelidecske" kezdetűt. Fantasztikus érzés volt, mikor végre kiereszthettem a hangomat. Hiányzik az otthoni szabadság.
Megint visszamentünk a szobába beszélgetni. Van egy csomó kispárnájuk, mondták, hogy válasszak egyet. A fehéret választottam, és mondtam, hogy írják alá. Mindketten 1-1 kisregényt írtak rá, és én is írtam az övékre.:') Erre a napra mindig emlékezni fogok innentől kezdve.:))
A következő program filmnézés volt, pizzával.:3 Nagyoon finom pizzát rendeltek, az itteni Pizza Hut-ból. Az errefelé nagyon híres pizzéria..:D Papám még meg is kérdezte egyszer, hogy van-e Magyarországon Pizza Hut konkrétan.:D
A film végül a "Csillagainkban a hiba" lett és Ferre (Melissa bátyja) töltött le hozzá magyar feliratot, úgyhogy nagyon aranyosak voltak.:))
Nem tudtuk befejezni, mert mami jött értem, de Melissa kölcsönadta a spanyol könyvet, úgyhogy így elég motivációm van arra, hogy végigrágjam magam rajta. A legjobb résznél hagytuk abba, és szeretném megtudni, hogy mi lesz vége. Mire azt elolvasom tökéletes lesz a spanyolom.:D
Nagyon jól éreztem magamat velük, imádom őket!^^ :))
Amúgy suliban majdnem eltörtem a kezemet, mert az egyik szünetben Mauricio rúgott nekem kapura, én meg kézzel védtem, de nem feszítettem rá és azt hittem, hogy úgy marad.:D
Még este is rendesen fájt, ha kinyújtottam a kezemet.
18/10/2014
Szombat
Eljöttem Mikáékhoz, itt fogok aludni. Rengeteg fotót
csináltunk.:DD Estére úgy terveztük, hogy bowlingozni megyünk néhány
cserediákkal. Már jóval előtte kiválasztottuk, hogy mit fogunk viselni. Egymás
ruháit is felpróbáltuk, és végül nemcsak hogy egymás cuccában megyünk, de ki is
cseréltük őket.^^
Az esti programból majdnem semmi sem lett, mert Mika szülei egyrészt templomban voltak, másrészt azt mondta a mamája, hogy ő nem sofőr hogy mindenhova cipelje, de gyalog nem mehetünk, mert veszélyes, se busszal, se taxival, mert ezek szintén azok.. De aztán Jass végül megmentett minket.:3 Az apukája elvitt minket, Dantet (Jass bátyját), Rurit és Naot (japán cserék). Igen, heten ültünk egy kocsiban..:DD
Ahhoz képest, hogy életemben nem bowlingoztam még, egész jól ment. A többiek nem hittek nekem, mikor mondtam, hogy első alkalmam..:’D Nagyon jól éreztem magam, nagyon bírom őket.:33
A Burger Kingben ettünk valamit, aztán végülis taxival mentünk vissza, mert nem volt más. Kalandos volt.:D Mika meg én mentünk Dantéval, a többiek külön taxival. Megmondták a taxisofőrnek, hogy kövessen minket, de aztán elvesztettek minket, mert megelőztek.. De aztán minden rendben volt, mindenki sikeresen megérkezett.:))
Az esti programból majdnem semmi sem lett, mert Mika szülei egyrészt templomban voltak, másrészt azt mondta a mamája, hogy ő nem sofőr hogy mindenhova cipelje, de gyalog nem mehetünk, mert veszélyes, se busszal, se taxival, mert ezek szintén azok.. De aztán Jass végül megmentett minket.:3 Az apukája elvitt minket, Dantet (Jass bátyját), Rurit és Naot (japán cserék). Igen, heten ültünk egy kocsiban..:DD
Ahhoz képest, hogy életemben nem bowlingoztam még, egész jól ment. A többiek nem hittek nekem, mikor mondtam, hogy első alkalmam..:’D Nagyon jól éreztem magam, nagyon bírom őket.:33
A Burger Kingben ettünk valamit, aztán végülis taxival mentünk vissza, mert nem volt más. Kalandos volt.:D Mika meg én mentünk Dantéval, a többiek külön taxival. Megmondták a taxisofőrnek, hogy kövessen minket, de aztán elvesztettek minket, mert megelőztek.. De aztán minden rendben volt, mindenki sikeresen megérkezett.:))
19/10/2014
Vasárnap
Délelőtt elmentünk a supermarketbe, ebéd után pedig
csináltunk Mikával narancslevet.^^ :))
Ma már nem mentünk máshova, de kiröpiztem magamat.:’DD
Nagyon szeretek Mikával lenni. <3 :3
Ma már nem mentünk máshova, de kiröpiztem magamat.:’DD
Nagyon szeretek Mikával lenni. <3 :3
20/10/2014
Hétfő
Mindenhol kerestem a fülesemet. Azt hittem, hogy Mikáéknál
hagytam. De mikor hazamentem, akkor még a szívem is megállt egy pillanatra: a
frissen mosott farmerem zsebéből vettem ki.:oo De semmi baja, túlélte.:DD
Ennyire nem örültem még fülesnek soha.:D
Különben ma óriási honvágyam volt.. Három napja nem alszok
rendesen, mert mikor lefekszek, akkor még meleg van és alig bírok elaludni,
reggelre meg szétfagy a lábam a légkondi miatt.. Reggelente folyik az orrom,
nem tudom meddig fogja bírni a szervezetem.:D Megfázás szélén állok úgy érzem..
A töltőmet pénteken kölcsönadtam Aracelinek a suliban, és azóta sincs meg.. A fülesemet se találtam se reggel, se a suliban, a szemüvegemet se vittem, úgyhogy annyi volt a mázlim, hogy ma nem írtunk a táblára. De valahogy most nem bírtam.. és így minden rámjött.. Hogy például nem tudom megtanulni a nyelvet, mindent elhagyok stb stb..
De már rendben vagyok.:DD
A töltőmet pénteken kölcsönadtam Aracelinek a suliban, és azóta sincs meg.. A fülesemet se találtam se reggel, se a suliban, a szemüvegemet se vittem, úgyhogy annyi volt a mázlim, hogy ma nem írtunk a táblára. De valahogy most nem bírtam.. és így minden rámjött.. Hogy például nem tudom megtanulni a nyelvet, mindent elhagyok stb stb..
De már rendben vagyok.:DD
Suliban gyakoroltuk a előadásunkat a tejről, szünetben és az
óra első 5 percében megtanultam 6 sort úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy mit
jelent, és egyes szavak kiejtésével eléggé meggyűlt a bajom.:D De végülis
felmondtam úgy ahogy..:D
21/10/2014
Kedd
Angolon plakátot kellett csinálni valamilyen témában. A
tanárnő hozott be egy csomó újságot, és mindenki annyi képet vághatott ki
belőle, amennyire csak szüksége volt. Az volt a lényeg, hogy angol felirat is
legyen rajta. Hát a miénken egy mondat volt, túlságosan sok szép képet
találtunk..:’D
Nagyon élveztem, végre kiélhettem a kreativitásomat, és amikor ilyen feladat van, az órákra képes lekötni.^^
Nagyon élveztem, végre kiélhettem a kreativitásomat, és amikor ilyen feladat van, az órákra képes lekötni.^^
A spanyol most egy órával hamarabb fejeződött be, mert Mika
mamájának mennie kellett valahova. Úgyhogy megkönnyebbülés volt ez nekem
rendesen. Elképesztően elszívja az energiáimat a suli.:/
Elmentünk a közeli kisboltba Jass-szel és Mikával, de csak ők vettek maguknak valami kaját, nem volt semmi érdekes. Mikor jöttünk kifele, akkor odajött hozzánk egy ember. Azt hittem Mika ismeri vagy valami, de utólag kiderült, hogy eddig nem nagyon, annyi hogy a szomszédban lakik. Mikor mondtam neki spanyolul, hogy Magyarországról jöttem, még akkor sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák.. :| Lenne hozzáfűzni valóm, de most inkább nem.:DD
Elmentünk a közeli kisboltba Jass-szel és Mikával, de csak ők vettek maguknak valami kaját, nem volt semmi érdekes. Mikor jöttünk kifele, akkor odajött hozzánk egy ember. Azt hittem Mika ismeri vagy valami, de utólag kiderült, hogy eddig nem nagyon, annyi hogy a szomszédban lakik. Mikor mondtam neki spanyolul, hogy Magyarországról jöttem, még akkor sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák.. :| Lenne hozzáfűzni valóm, de most inkább nem.:DD
Estefelé megint elkísértem Zarat balettre. Nagyon erősen
gondolkozok rajta, hogy nekem is meg kellene tanulnom, nem csak néznem..
Segítene a tartásomon, visszahozná a hajlékonyságomat, edzésben is lennék és
megerősödne a lábam. Csak annyi, hogy a lábfejemen kidudorodik egy csont és
néha fáj. Néha minden különösebb ok nélkül. A nagyapám (Robi) még azt mondta a
nyáron, hogy ez nagyon gáz, mert lehet hogy majd műteni kell, vagy hasonló, de
nem tudom, hogy csak poénkodott-e.:DD Hát majd meglátjuk, hogy a tánc majd
megerőlteti, vagy megerősíti..
22/10/2014
Szerda
Érdekesebb talán annyi történt a suliban, hogy Nico mondani
szeretett volna nekem valamit, és mivel egy kicsit hosszabb volt, egyből a
telefonján írta be a Google-fordítóba. Néztem a magyar szöveget, de sehogy sem
értettem.:D Mondtam, hogy mutassa a spanyolt, és abból megértettem!:D
Este zumbázni mentünk a templomba (ne úgy képzeljétek el,
mint otthon, ezt lehet, hogy többször fogom elmondani :DD ), de végül fociztunk
az épülettel szemben lévő pályán. Két srác összeszólalkozott. Csak annyit
láttam, hogy repül egy telefon és szétesik a földön. Nem tudom, hogy véletlen
volt-e vagy sem, de utána megint váltottak néhány szót és a telefonos srác
nekiesett a másiknak. A másik nem ütött vissza, csak védekezett. Aztán
távolodtak, de megint egy-két szóváltás és puff, a telefonos srác teli erőből,
ököllel fejbe verte a másikat. Az pedig szépen lassan leguggolt, letérdelt,
majd összekuporodott a földön. A telefon gazdája pedig felvette a drágaságát a
földről, majd összerakta szitkozódás kíséretében, majd tovább nyomkodta. Rá sem
nézett a srácra, aki még mindig a földön volt. Rajtuk kívül még két srác volt
ott, meg Zara és én. Egyikünk sem állt közéjük. Csak néztük. Ledermedten
bámultuk az eseményeket, mintha csak egy filmet néztünk volna. Csak ezek után
ment oda az egyik srác, és segített neki felállni a földről.. Huuu.. nagyon
rossz volt. Nagyon sokáig gondolkodtam még ezen utána.
Később játszottunk még. Csak kapura rúgtak nekem. Sose védtem még így. Annyi düh volt bennem, annyi akarás.. Aztán egyszer megfogtam a labdát, és éreztem, hogy valami rátapadt a kezemre. Vér volt. A megvert srác vére. Legszívesebben felordítottam volna. Ez teljesen kikészített.
Mikor visszamentünk a templomba, kérdezte néhány lány, hogy mi történt pontosan, de alig tudtam elmondani, nem jutottak eszembe a szavak. Borzalmasan éreztem magamat, hogy meg sem próbáltam segíteni.. Akár tudtam volna, akár nem.
Később játszottunk még. Csak kapura rúgtak nekem. Sose védtem még így. Annyi düh volt bennem, annyi akarás.. Aztán egyszer megfogtam a labdát, és éreztem, hogy valami rátapadt a kezemre. Vér volt. A megvert srác vére. Legszívesebben felordítottam volna. Ez teljesen kikészített.
Mikor visszamentünk a templomba, kérdezte néhány lány, hogy mi történt pontosan, de alig tudtam elmondani, nem jutottak eszembe a szavak. Borzalmasan éreztem magamat, hogy meg sem próbáltam segíteni.. Akár tudtam volna, akár nem.
23/10/2014
Csütörtök
Mivel október 23.-a nemzeti ünnepünk, ezért ma kitettem a
magyar zászlót az osztályban. Természetesen legalább 3-4x kellett elmesélnem,
hogy miért, és hogy mi is történt ezen a napon, de megoldottam.:)
Suli után Jimenához mentünk Telmával. Később Dahiana is
megérkezett és elkezdtük csinálni a plakátot a tejről szóló előadáshoz. Betűket
rajzoltam, vágtam ki, fél méteres, poros mű-bocikat mostam és majd mind a
képeket, mind a betűket felragasztottuk a táblára. Anyukák is segítettek, azt
hiszem 3-an voltak. Még a pláza mellé is elmentünk egyszer, mert diagramokat és
rövidebb szövegeket kellett kinyomtatni. Nagyon sokáig tartott. Talán 8-9 körül
jött értem mami?.. Valahogy úgy.
Odahaza egy ilyet megoldanánk egy powerpoint-bemutatóval, de itt nagyon komolyan veszik az ilyet.
Odahaza egy ilyet megoldanánk egy powerpoint-bemutatóval, de itt nagyon komolyan veszik az ilyet.
24/10/2014
Péntek
Ma kiakadtam a nyelv miatt.. Ebéd közben Mauri tanította,
hogy „hogy kell bemutatkozni”.. Gondoltam, hogy valami genyóság lesz, de mivel
ott volt Ruben is, meg Nico is (bennük meg úgy ahogy megbíztam), így
megtanultam. De mikor odahívták az egyik tanárt (tudni kell róla, hogy Mauritól
2 évvel idősebb csak, ebbe a suliba járt és egy csapatban játszottak) már
gondoltam, hogy valami gáz lesz, úgyhogy halkan mondtam és hadarva, ők viszont
így is nevetésben törtek ki. Ekkor biztos voltam benne, hogy ez megint valami
itteni idióta poén volt, és mivel még mindig nem voltak hajlandóak együttműködni
–mármint elmagyarázni, vagy valami-, ott hagytam őket.
Az udvaron odamentem a többiekhez, majd nem sokkal később ők is jöttek, de ehhez már tényleg nem volt hangulatom, úgyhogy felmentem a terembe. Cesar is jött, kérdezte, hogy mi volt ez, hogy mit mondtak nekem. Elmeséltem neki, hogy mi volt, és mondta, hogy ezt soha többé ne mondjam..:’D Nem mondom el, hogy mit jelent, mert nem éppen idevaló, de csúnya, hogy úgy fogalmazzak, és elég durva, hogy egy tanárnak kellett volna mondanom.. Utána vele beszélgettem még, és kibeszéltem magamat, úgyhogy meg is nyugodtam. Mondta, hogy majd beszél velük, hogy fejezzék be ezeket. Van az a szint, amikor még vicces, de mindennek van határa.
Az udvaron odamentem a többiekhez, majd nem sokkal később ők is jöttek, de ehhez már tényleg nem volt hangulatom, úgyhogy felmentem a terembe. Cesar is jött, kérdezte, hogy mi volt ez, hogy mit mondtak nekem. Elmeséltem neki, hogy mi volt, és mondta, hogy ezt soha többé ne mondjam..:’D Nem mondom el, hogy mit jelent, mert nem éppen idevaló, de csúnya, hogy úgy fogalmazzak, és elég durva, hogy egy tanárnak kellett volna mondanom.. Utána vele beszélgettem még, és kibeszéltem magamat, úgyhogy meg is nyugodtam. Mondta, hogy majd beszél velük, hogy fejezzék be ezeket. Van az a szint, amikor még vicces, de mindennek van határa.
Ma talán ennyi volt érdekesebb.
25/10/2014
Szombat
A ma a pihenésről szólt. Végre már. Hiányzott, hogy
kialudjam magamat.
Este Stefano hegedű-koncertjére mentünk. Hihetetlen milyen színvonal. A színházban megtelt a nézőtér, bár mondjuk csak hozzátartozók jöttek, de akkor is hihetetlen volt látni, hogy ennyi mindenkit érdekel a komolyzene. Vagy csak itt így szokás? Hogy ha fellép az egyik gyerek, akkor jelen van az egész család? Nem tudom.:DD De nekem nagyon tetszett. Jól meg volt csinálva, ahogy egyre több gyerek ment fel a színpadra, és együtt játszottak, nem pedig mindenki egyesével, és fel-le mászkáltak. Amikor már azt hitted, hogy tele van a színpad a vonósokkal, a lépcsőknél felsorakozott még egy sor gyerek, és bevonultak valamelyik két sor közé. A végén filmzenéket is játszottak, mint például az Aladdin-ból, Tarzan-ból vagy a Frozen-ből. Közben pedig a színpad szélén egy diavetítőn ment az aktuális mese. Néha elcsúszott, de így is nagyon ott volt.:D
Tényleg nagyon tetszett, nem győzöm hangoztatni.:D
Este Stefano hegedű-koncertjére mentünk. Hihetetlen milyen színvonal. A színházban megtelt a nézőtér, bár mondjuk csak hozzátartozók jöttek, de akkor is hihetetlen volt látni, hogy ennyi mindenkit érdekel a komolyzene. Vagy csak itt így szokás? Hogy ha fellép az egyik gyerek, akkor jelen van az egész család? Nem tudom.:DD De nekem nagyon tetszett. Jól meg volt csinálva, ahogy egyre több gyerek ment fel a színpadra, és együtt játszottak, nem pedig mindenki egyesével, és fel-le mászkáltak. Amikor már azt hitted, hogy tele van a színpad a vonósokkal, a lépcsőknél felsorakozott még egy sor gyerek, és bevonultak valamelyik két sor közé. A végén filmzenéket is játszottak, mint például az Aladdin-ból, Tarzan-ból vagy a Frozen-ből. Közben pedig a színpad szélén egy diavetítőn ment az aktuális mese. Néha elcsúszott, de így is nagyon ott volt.:D
Tényleg nagyon tetszett, nem győzöm hangoztatni.:D
26/10/2014
Vasárnap
Mint minden vasárnnap délelőttöt, ezt is a templomban töltöttük.
Utána a plakáthoz kellett kivágnom a készítők neveit kicsiben. Borzalmasan
hosszú, és szöszmötölős feladat.
Mikor este elmentünk a suliba, hogy akkor befejezzük a táblát, Jimenához vágtam néhány betűt, mert mutatott egy nyomtatott lapot, amin a készítők nevei voltak.. Akkor miért kellett nekem órákat foglalkoznom vele?! Lett volna sokkal jobb dolgom is, mint órákon keresztül e felett görnyedni.
A poén az volt az egészben, hogy ezután mégiscsak az én betűim kellettek, de nem volt meg mind.. Valahol útközben hagyhattam el, meg amikor Jimenához vágtam 3-at, 4-et.. Nagyon örültem neki. Úgy döntöttünk, hogy majd másnap felragasztjuk őket, mert még hiányzott a „készítők” felirat, meg hogy hány évesek vagyunk.. Valahogy ezeket elfelejtették mondani.. Úgyhogy otthon még vár rám kb. 50 betű+szám összesen.
Még az este folyamán segítettem megrajzolni néhány betűt Telmának a testvérének a plakátjához (amit aztán talán nem is használtak), és mamiék még segítettek befejezni Stefanoét és Zaraét. Ez is ilyen családi projekt.
Mikor este elmentünk a suliba, hogy akkor befejezzük a táblát, Jimenához vágtam néhány betűt, mert mutatott egy nyomtatott lapot, amin a készítők nevei voltak.. Akkor miért kellett nekem órákat foglalkoznom vele?! Lett volna sokkal jobb dolgom is, mint órákon keresztül e felett görnyedni.
A poén az volt az egészben, hogy ezután mégiscsak az én betűim kellettek, de nem volt meg mind.. Valahol útközben hagyhattam el, meg amikor Jimenához vágtam 3-at, 4-et.. Nagyon örültem neki. Úgy döntöttünk, hogy majd másnap felragasztjuk őket, mert még hiányzott a „készítők” felirat, meg hogy hány évesek vagyunk.. Valahogy ezeket elfelejtették mondani.. Úgyhogy otthon még vár rám kb. 50 betű+szám összesen.
Még az este folyamán segítettem megrajzolni néhány betűt Telmának a testvérének a plakátjához (amit aztán talán nem is használtak), és mamiék még segítettek befejezni Stefanoét és Zaraét. Ez is ilyen családi projekt.
Otthon még rengeteget szenvedtem a betűkkel.. Már hulla
fáradt voltam, de még mindig hátra volt egy nagycsomó.. Ilyet soha többet
mégegyszer.
És ráadásul Jimena elvitte a lapokat, úgyhogy tanulni sem tudtam a szöveget.. Nem voltam kiakadva este, nem..:’DD
És ráadásul Jimena elvitte a lapokat, úgyhogy tanulni sem tudtam a szöveget.. Nem voltam kiakadva este, nem..:’DD
27/10/2014
Hétfő
Mivel nem tudtunk keríteni ragasztót, ezért az összes
nyamvadt betűt, számot és pontot gombostűvel, egyesével kellett felragasztani.
Ráadásul egy emberes munka, mert vagy nem férünk oda, vagy elcsúszik stb..
Tegnap este azt hittem, hogy utolsó volt, amikor ezekkel szenvedtem, de
tévedtem..
Ezeket az előadásokat az egész suli komolyan veszi. Minden osztály csoportokra volt bontva, és mindenki megcsinálta a maga plakátját/makettjét/kísérletét vagy Isten tudja.:D Minden, amit egyes témákkal kapcsolatban el lehet képzelni. Nekünk voltak bocijaink, kicsik karámban, nagyok a földön, tej az asztalon, meg minden.:D És mindenki ünneplőben volt. Színvonalas előadások voltak. Látszott, hogy mindenki sokat foglalkozott vele.:))
Ezeket az előadásokat az egész suli komolyan veszi. Minden osztály csoportokra volt bontva, és mindenki megcsinálta a maga plakátját/makettjét/kísérletét vagy Isten tudja.:D Minden, amit egyes témákkal kapcsolatban el lehet képzelni. Nekünk voltak bocijaink, kicsik karámban, nagyok a földön, tej az asztalon, meg minden.:D És mindenki ünneplőben volt. Színvonalas előadások voltak. Látszott, hogy mindenki sokat foglalkozott vele.:))
28/10/2014
Kedd
Ma írtunk egy angol dolgozatot, de 3. osztályos szintű
feladatok voltak benne. Az angolt nem veszik túlságosan komolyan a suliban.
Dolgozat közben simán tudunk segíteni egymásnak, nem ültetnek szét minket, és
először egymásnak javítjuk a dolgozatokat, tehát ha valamit elrontott a másik,
még van lehetősége átírni.:’D Nem igaz, mi van itt.:D Végre egy óra, amikor nem
én másoltam róluk, hanem ők rólam..:DD
Spanyolon (vagy csak itt jött ki) nagyon durván megfáztam. Egész idő alatt folyt az orrom, fogalmam sincs, hogy honnan jött. Pedig rendben voltam egész nap.
Spanyolon (vagy csak itt jött ki) nagyon durván megfáztam. Egész idő alatt folyt az orrom, fogalmam sincs, hogy honnan jött. Pedig rendben voltam egész nap.
29/10/2014
Szerda
Odahaza kérdezték, hogy mit kérek a születésnapomra. De
egyszerűen nem tudtam mit mondani. Semmit. Hiszen vagy mindenem meg van, vagy
pedig nem lehet pénzen megvenni azt, amit szeretnék. Amikor mindenem megvan,
akkor ilyenekre gondolok, hogy rendben van a családom, szeretnek, vannak
barátaim, akik megértenek stb stb.. Nincs is szükségem semmi másra.
Ha bármit kérnék, akkor azt kérném, hogy ne legyek egyedül.. Na ugye?:D Ilyesmiket hiába kérnék.
Ha bármit kérnék, akkor azt kérném, hogy ne legyek egyedül.. Na ugye?:D Ilyesmiket hiába kérnék.
Este Rotary-meeting volt. Ennek a klubnak az összes
cserediákja itt volt. Heten vagyunk összesen: Jass, Mika, Kay, Annie, Jill,
Janice és én. Jól elszórakoztunk egész végig, volt egy kis kitűző-csere is és
képzeljétek, felköszöntöttek minket! Mármint Jass-t és engem.:D Ugyanis
ugyanazon a napon születtünk, csak ő a 18.-at fogja tölteni, én pedig a 17.-et.
Elénekelték nekünk a „Boldog Születésnapot”-t angolul és spanyolul, majd ezután
Jass franciául (ugyanis Kanada francia nyelvű részlegéről jött, vagy nem tudom
hogyan mondjam magyarul :D), én pedig magyarul énekeltem el neki.:D Nagyon
vicces volt. Tortát is kaptunk.:33
Mire túl voltunk a vacsorán, a köszöntésen, minden egyebet megbeszéltünk, megkaptuk a zsebpénzünket és kifizettük az Asunción körüli túrát, már éjfél volt. Éjfél! Egy perccel később, már elkezdődött a 17. évem első napja.:DD Ezek után volt csak ölelkezés és puszi osztás bőven.:D
Nem sokkal később viszont mennünk kellett. Így kezdődött a 30.-a.. :))
Mire túl voltunk a vacsorán, a köszöntésen, minden egyebet megbeszéltünk, megkaptuk a zsebpénzünket és kifizettük az Asunción körüli túrát, már éjfél volt. Éjfél! Egy perccel később, már elkezdődött a 17. évem első napja.:DD Ezek után volt csak ölelkezés és puszi osztás bőven.:D
Nem sokkal később viszont mennünk kellett. Így kezdődött a 30.-a.. :))
30/10/2014
Csütörtök
Pont csütörtökre esett a születésnapom. Pontosan úgy, mint
akkor, amikor megszülettem. Este alig bírtam aludni, annyira izgatott voltam,
hogy mi fog történni ma.:3
A suliban Mauri üdvözölt, nem engedtek be az osztályba
még.:D Uramisten, mondom nem lehet igaz, hogy készülnek..:D Hátulról ketten
ugrottak rám a szomszédos osztályból, szólni nem tudtam úgy szorítottak.:D
Bevittek az ő osztályukba, mindenki sorra végigölelgetett, csakhogy teljen az idő..:DD Még ekkor sem voltak készen, úgyhogy lementünk Jimenával az udvarra és az ebédlőbe.
Mikor végre végeztek, Cesar jött ki a teremből és állított meg az ajtó előtt. Lufikból készített kalapszerűséget kellett elviselnem a fejemen, és egy ugyanilyet felhúznom a lábamra.. Mondom nem igaz.:’D Bent mindenki boldog születésnapot kívánt, megöleltek, csináltunk csoportképet stb.:D A táblán volt egy plakát, amire felírták spanyolul, hogy „Boldog születésnapot Dorka!”, a terem közepén meg össze volt tolva néhány pad, amiken sütik és innivalók voltak. Ezáltal nem is tanultunk délelőtt..:DD Óriási.:D
Ezután mindenki aláírta a plakátot, és írtak hozzá egy-egy sort.^^ Ez hihetetlen volt.:))
Azon kívül, hogy rengetegen köszöntöttek fel a suliban, semmi különösebb nem történt ezután.:)
Bevittek az ő osztályukba, mindenki sorra végigölelgetett, csakhogy teljen az idő..:DD Még ekkor sem voltak készen, úgyhogy lementünk Jimenával az udvarra és az ebédlőbe.
Mikor végre végeztek, Cesar jött ki a teremből és állított meg az ajtó előtt. Lufikból készített kalapszerűséget kellett elviselnem a fejemen, és egy ugyanilyet felhúznom a lábamra.. Mondom nem igaz.:’D Bent mindenki boldog születésnapot kívánt, megöleltek, csináltunk csoportképet stb.:D A táblán volt egy plakát, amire felírták spanyolul, hogy „Boldog születésnapot Dorka!”, a terem közepén meg össze volt tolva néhány pad, amiken sütik és innivalók voltak. Ezáltal nem is tanultunk délelőtt..:DD Óriási.:D
Ezután mindenki aláírta a plakátot, és írtak hozzá egy-egy sort.^^ Ez hihetetlen volt.:))
Azon kívül, hogy rengetegen köszöntöttek fel a suliban, semmi különösebb nem történt ezután.:)
A családtól azt kaptam ajándékba, hogy elvittek lovagolni. Egy
gyönyörűséges fekete ló várt rám egy ház udvarán. Nem volt rajta nyereg, csak
egy vastagabb nyeregalátét, vagy valami hasonló. Nem tudom pontosan, hogy minek
nevezzem, odahaza nem találkoztam ilyennel.. a lóversenyek világában sem vagyok
igazán otthon.:D Papa azt mondta, hogy ugratni és galoppozni szoktak vele. Hogy
mindkettőt versenyszinten-e, az valahogy kimaradt.:D Különben Cubanitonak
hívják.:)
A család nagyon hangoztatta a versenypályát, de nem tudom, hogy képzeltem, hogy bármi közöm lesz hozzá azon kívül, hogy látom..:D A pálya mellett lovagoltattak, mégcsak karámban se voltunk, ahol el mertek volna engedni, hogy egy kicsit menjek egyedül is.. Nem értettem én ezt.
Mielőtt felültem, egy kicsit lovagoltak rajta. Hihetetlen mennyire dinamikus ló. A legkisebb jelzésre is engedelmeskedett, bár látszott rajta, hogy dugig van energiával és vissza kell fogni. De ez normális.:D
Szóval végül fél órán keresztül mentünk oda-vissza, vagy körbe-körbe lépésben. Egyszer megpróbáltunk ügetni, de Cubanito ugrálni kezdett, úgyhogy a srác úgy döntött, hogy maradjon a lépés.
Ennyi lett volna. Mindenképpen vissza kell mennem még. A nyári szünetben szeretnék lovagolni járni. Rendesen. Meglátjuk mi lesz belőle.
A család nagyon hangoztatta a versenypályát, de nem tudom, hogy képzeltem, hogy bármi közöm lesz hozzá azon kívül, hogy látom..:D A pálya mellett lovagoltattak, mégcsak karámban se voltunk, ahol el mertek volna engedni, hogy egy kicsit menjek egyedül is.. Nem értettem én ezt.
Mielőtt felültem, egy kicsit lovagoltak rajta. Hihetetlen mennyire dinamikus ló. A legkisebb jelzésre is engedelmeskedett, bár látszott rajta, hogy dugig van energiával és vissza kell fogni. De ez normális.:D
Szóval végül fél órán keresztül mentünk oda-vissza, vagy körbe-körbe lépésben. Egyszer megpróbáltunk ügetni, de Cubanito ugrálni kezdett, úgyhogy a srác úgy döntött, hogy maradjon a lépés.
Ennyi lett volna. Mindenképpen vissza kell mennem még. A nyári szünetben szeretnék lovagolni járni. Rendesen. Meglátjuk mi lesz belőle.
Mikor azt mondták, hogy elmegyünk megünnepelni a
születésnapomat, nem gondoltam volna, hogy elmegyünk pizzázni. És pont. Mondjuk
tényleg nagyon finom volt. Sőt. El nem tudom mondani mennyire isteni pizzát
ettünk. De ennyi.
Ez lett volna a 17. születésnapom, Paraguayban. Nagyon
értékelem egyébként, hogy a szüleim ennyire szeretnének örömöt szerezni nekem,
hogy lovagolni visznek (miközben pl mami nagyon fél tőlük). :))
De mindenből tanul valamit az ember.:D Minél hamarabb meg kell tanulnom BESZÉLNI és KIMONDANI. Kimondani, amit akarok. Beszélni arról, hogy én hogyan gondoltam, hogyan szeretném. Máskülönben nem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy szeretném. El kell felejtenem azt, hogy csendben tűröm, hogy folyjanak körülöttem az események, én pedig meggyőzöm magamat arról, hogy „ez se rossz”, „nekem ez is elég” vagy megnyugtatom magamat, mivel „lehetne rosszabb is”.:D
Nem. Rengeteg mindent kell még tanulnom. A nyelven, a kultúrán, a táncon és a hasonló dolgokon túlmenően is..
Meg fogom tanulni őket.
De mindenből tanul valamit az ember.:D Minél hamarabb meg kell tanulnom BESZÉLNI és KIMONDANI. Kimondani, amit akarok. Beszélni arról, hogy én hogyan gondoltam, hogyan szeretném. Máskülönben nem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy szeretném. El kell felejtenem azt, hogy csendben tűröm, hogy folyjanak körülöttem az események, én pedig meggyőzöm magamat arról, hogy „ez se rossz”, „nekem ez is elég” vagy megnyugtatom magamat, mivel „lehetne rosszabb is”.:D
Nem. Rengeteg mindent kell még tanulnom. A nyelven, a kultúrán, a táncon és a hasonló dolgokon túlmenően is..
Meg fogom tanulni őket.
31/10/2014
Péntek
A suliban minden ugyanúgy folytatódott tovább, mintha tegnap
mi se történt volna.
Tegnap nem volt megtartva a spanyol a születésnapunkra
tekintettel, ma viszont pótoltuk. Fárasztó nap volt, semmi különösebb
eseménnyel.
1/11/2014
Szombat
Tegnap este hatalmas vihar volt. Így keltem fel, hogy „ez
meg mi a …?!”. Ugyanis víz csöpögött a lábamra. Igen, a ház több helyen beázik.
Felkeltem, ki akartam menni a konyhába hozni valami poharat, tálat vagy
valamit, nehogy már úszkáljak itt éjszaka.:DD
Odafele menet több helyen találkoztam kisebb vödrökkel, edényekkel, de így is kétszer majdnem eltaknyoltam (említettem már, hogy mindenhol csempe van?.. nos, az vizesen csúszik rendesen). Végül szereztem egy nagyobb poharat, de az meg hangos volt, úgyhogy fogtam, és a nagyobbik tócsánál feláldoztam a törölközőmet. A kisebb az ágyamon volt, mostmár nem tűnt olyan vészesnek (a többihez képest, amikkel találkoztam), úgyhogy csak odébb húztam az ágyamat.
A tetőn úgy kopogtak az esőcseppek, mintha valaki folyamatosan azt a buborékos zacskót pukkasztgatná. :D Esküszöm. :D
Még mindig dörgött, villámlott és hatalmas szél volt, én pedig imádom a viharokat, könnyebben alszok el. Nem tudom miért.:D Tehát kiköltöztem, amúgy is fáztam, mert a szobában hűvös volt a légkondi miatt, meg mégiscsak vizes volt az ágyam.
Nem sokkal később arra keltem, hogy valaki van a nappaliban. Rendesen megijedtem, mikor a szüleim nem túl messze tőlem odaállítottak egy ventillátort, hogy ne legyen melegem. „Ne, ne, ne, ne, ne! Köszönöm!”- még sosem tiltakoztam itt ennyire.:DD
Aztán kikapcsolták és jó éjszakát kívántak.
Odafele menet több helyen találkoztam kisebb vödrökkel, edényekkel, de így is kétszer majdnem eltaknyoltam (említettem már, hogy mindenhol csempe van?.. nos, az vizesen csúszik rendesen). Végül szereztem egy nagyobb poharat, de az meg hangos volt, úgyhogy fogtam, és a nagyobbik tócsánál feláldoztam a törölközőmet. A kisebb az ágyamon volt, mostmár nem tűnt olyan vészesnek (a többihez képest, amikkel találkoztam), úgyhogy csak odébb húztam az ágyamat.
A tetőn úgy kopogtak az esőcseppek, mintha valaki folyamatosan azt a buborékos zacskót pukkasztgatná. :D Esküszöm. :D
Még mindig dörgött, villámlott és hatalmas szél volt, én pedig imádom a viharokat, könnyebben alszok el. Nem tudom miért.:D Tehát kiköltöztem, amúgy is fáztam, mert a szobában hűvös volt a légkondi miatt, meg mégiscsak vizes volt az ágyam.
Nem sokkal később arra keltem, hogy valaki van a nappaliban. Rendesen megijedtem, mikor a szüleim nem túl messze tőlem odaállítottak egy ventillátort, hogy ne legyen melegem. „Ne, ne, ne, ne, ne! Köszönöm!”- még sosem tiltakoztam itt ennyire.:DD
Aztán kikapcsolták és jó éjszakát kívántak.
Reggel természetesen korán keltem, mert mozgás volt a
konyhában. Az eső még mindig esett, de én egyáltalán nem bántam, hiszen már
körülbelül egy hónapja nem esett az eső. Esetleg este, mikor nem aludtam, de
nem tartom túlságosan valószínűnek.
Ma megcsináltam a családnak a kedvenc kajámat: a baconos
nokedlit.:3 Elmentünk a szupermarketbe, hogy beszerezzük a hozzávalókat.
Kézzel-lábbal sikerült elmutogatnom, hogy nem kell külön venni tésztát, mert
csak lisztre van szükségem és én fogom megcsinálni.:DD Ugyanennek a
nemzetközileg ismert nyelvnek a segítségével magyaráztam el, hogy bors is kell
még.:D
Egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy otthon se túl sokszor
készítettem el, és az utolsó is legalább 1 hónappal ezelőtt volt.:D Hála
Istennek nem egyszerre pirítottam az összes bacont, mert az elsőt sikeresen túlpirítottam.
Már jóóó ropogós volt, és még nem volt a sütőben..:D Úgyhogy azt megettük
magában. A család először csak nézett rám, hogy ezt komolyan gondolom-e, de
aztán 5 perc nem telt bele és már nem maradt.:D A második sikeres volt, csak a
tészta túl sokra sikeredett és így aránytalanul kevés lett benne a bacon. Nem
tudott érvényesülni.
Természetesen a hagymával bezzeg minden rendben volt.:P (Azt nem annyira szeretem..:D )
Elfelejtettem, hogy mennyi időre kell a sütőbe tenni, úgyhogy a sütő előtt ültem és néztem, hogy mikor lesz már jó. Anya utána mondta, hogy akkor kell, amikor már pirul rajta a sajt, de azt nem vártuk meg, mert már éhesek voltunk.:D
Nagyjából 15 percig tartott, de mindenkinek nagyon ízlett.^^
Jajj, a lényeget meg majdnem kihagytam.. Hát a nokedli szaggatás.. Nem volt itthon szaggató. Na most mi legyen?.. Nem tudtam belevagdosni, nem jutott eszembe semmi, amivel helyettesíteni tudtam volna.. kivéve a sajtreszelő. Azon a nagyobb lyukak tökéletesek. Annyi volt a baj, hogy mindössze két tenyérnyi felületről van szó, tehát 3x annyi ideig tartott, mint kellett volna, a tál túl nagy volt, úgyhogy kétemberes munka volt, ráadásul meg is égettem az ujjamat. Első eset.:D
Természetesen a hagymával bezzeg minden rendben volt.:P (Azt nem annyira szeretem..:D )
Elfelejtettem, hogy mennyi időre kell a sütőbe tenni, úgyhogy a sütő előtt ültem és néztem, hogy mikor lesz már jó. Anya utána mondta, hogy akkor kell, amikor már pirul rajta a sajt, de azt nem vártuk meg, mert már éhesek voltunk.:D
Nagyjából 15 percig tartott, de mindenkinek nagyon ízlett.^^
Jajj, a lényeget meg majdnem kihagytam.. Hát a nokedli szaggatás.. Nem volt itthon szaggató. Na most mi legyen?.. Nem tudtam belevagdosni, nem jutott eszembe semmi, amivel helyettesíteni tudtam volna.. kivéve a sajtreszelő. Azon a nagyobb lyukak tökéletesek. Annyi volt a baj, hogy mindössze két tenyérnyi felületről van szó, tehát 3x annyi ideig tartott, mint kellett volna, a tál túl nagy volt, úgyhogy kétemberes munka volt, ráadásul meg is égettem az ujjamat. Első eset.:D
Este elmentünk Mikával Jasshez. Úgy voltunk vele, hogy akkor
legalább ilyen szűkebb körben csinálnunk kell valamit, ha már egyikünknek sem
volt kimondottan születésnapi bulija..;) :DD
És tényleg egy ilyen szűk körű bulit csináltunk. (y)
És tényleg egy ilyen szűk körű bulit csináltunk. (y)
02/11/2014
Vasárnap
Én naiv azt hittem, hogy most végre sokáig fogok tudni
aludni, és végre kialszom magamat. De tévedtem. Hiszen megint vasárnap volt. És
templomba kellett menni. Az utolsó pillanatig az ágyban maradtam, még néhány
percig reménykedtem is benne, hogy mami majd egyszer csak bejön, és azt mondja,
hogy nekem most nem kell mennem, hanem aludhatok. De természetesen nem történt
ilyen.
Mint egy élőhalott olyan voltam körülbelül, hihetetlenül fáradt voltam. És még mindig nem értettem semmit az egészből.. így megy el az egész délelőtt. Úgyhogy van egy egész délelőttöm, hogy a saját dolgaimon gondolkozzak. Többek között az is eszembe jutott, hogy ha csak feleannyit lovagolnék hetente, mint amennyit templomba járunk, akkor az több lenne, mint tökéletes.:D
Hihetetlen különben, hogy ezt minden vasárnap végigcsinálom egyetlen rossz szó nélkül. Minden vasárnap délelőttöt csak túlélek. Egyenlőre. Bár tényleg szeretném egyszer érteni, hogy miről van szó. Akkor lehet nem lenne ennyire unalmas.
Még ma is esett az eső, a folyosón természetesen megint beáztunk. Miután visszaértünk én visszafeküdtem az ágyba. Megint felerősödött a vihar, úgyhogy majdnem visszaaludtam, csak Zara szólt, hogy ebéd.:D
Ebéd után meg egy jókorát vágódtam a vizes csempén, de semmi bajom nem lett azon kívül, hogy egy kicsit véraláfutásos a térdem és fel van dagadva.:D Egy életre megtanultam, hogy papucs nélkül nem lépek ki a szobámból egy olyan házban, ahol mindenhol csempe van. :DD Ezek után úgy gondoltam, hogy végre blogot kellene írni, úgyhogy neki ültem, de nem sokat haladtam vele már megint.
Mint egy élőhalott olyan voltam körülbelül, hihetetlenül fáradt voltam. És még mindig nem értettem semmit az egészből.. így megy el az egész délelőtt. Úgyhogy van egy egész délelőttöm, hogy a saját dolgaimon gondolkozzak. Többek között az is eszembe jutott, hogy ha csak feleannyit lovagolnék hetente, mint amennyit templomba járunk, akkor az több lenne, mint tökéletes.:D
Hihetetlen különben, hogy ezt minden vasárnap végigcsinálom egyetlen rossz szó nélkül. Minden vasárnap délelőttöt csak túlélek. Egyenlőre. Bár tényleg szeretném egyszer érteni, hogy miről van szó. Akkor lehet nem lenne ennyire unalmas.
Még ma is esett az eső, a folyosón természetesen megint beáztunk. Miután visszaértünk én visszafeküdtem az ágyba. Megint felerősödött a vihar, úgyhogy majdnem visszaaludtam, csak Zara szólt, hogy ebéd.:D
Ebéd után meg egy jókorát vágódtam a vizes csempén, de semmi bajom nem lett azon kívül, hogy egy kicsit véraláfutásos a térdem és fel van dagadva.:D Egy életre megtanultam, hogy papucs nélkül nem lépek ki a szobámból egy olyan házban, ahol mindenhol csempe van. :DD Ezek után úgy gondoltam, hogy végre blogot kellene írni, úgyhogy neki ültem, de nem sokat haladtam vele már megint.
Délután megint átmentem Jasshez. Filmet néztünk, aztán pedig
elmentünk a Club Sajonia-ba Dante-vel, a fogadó tesójával. Ez egy ilyen
sportközpont vagy valami hasonló. Itt is minden van, amit csak akarsz.:D
Ráadásul a parton van, úgyhogy még fürdeni is lehet. Mikor mi mentünk, akkor
este is volt már, meg esős napokat tudhatunk magunk mögött, úgyhogy le is volt
zárva a megáradt folyó miatt.
Felmentünk valami toronyszerűségbe. A felső szinten egy hatalmas ebédlő volt, asztalok nélkül tökéletes bálterem is lehetett volna. Csak a város fénye szűrődött be az ablakon. Valamik az asztalok között rohangáltak, nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az.. Aztán nyávogást is hallottunk, majd 5-6 kisebb-nagyobb macska száguldott le a lépcsőn.:D
Felmentünk valami toronyszerűségbe. A felső szinten egy hatalmas ebédlő volt, asztalok nélkül tökéletes bálterem is lehetett volna. Csak a város fénye szűrődött be az ablakon. Valamik az asztalok között rohangáltak, nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az.. Aztán nyávogást is hallottunk, majd 5-6 kisebb-nagyobb macska száguldott le a lépcsőn.:D
Nem sokkal később átmentünk a klub másik felére, itt a
futóknak, a focistáknak és a röplabdásoknak voltak pályák kialakítva. Egy
köpésre volt tőlünk a folyó, úgyhogy le is tudtunk ülni nemcsak hogy
közvetlenül a folyó mellé, de volt egy ilyen kisebb stég-szerűség, úgyhogy
gyakorlatilag már a víz felett voltunk. Láttunk békákat, óriásiak. Nagyobbak,
mint az öklöm. (Bár szent igaz, hogy nincs túl nagy kezem..:D )
Beszélgettünk, hogy milyen hangulatos lenne ilyenkor horgászni, zenét hallgatni, és csak nézni a vizet. Úgy döntöttünk, hogy meg is valósítjuk. Most. Azonnal.:D
Itt egészen mások az emberek. Ha valami az eszükbe jut, az szinte azonnal megvalósítják, vagy legalábbis amilyen hamar csak lehet. Mert mégis mire várjanak?..
Tehát visszamentünk a házukba, de nem volt meg a horgászfelszerelés, úgyhogy majd legközelebb..:))
Beszélgettünk, hogy milyen hangulatos lenne ilyenkor horgászni, zenét hallgatni, és csak nézni a vizet. Úgy döntöttünk, hogy meg is valósítjuk. Most. Azonnal.:D
Itt egészen mások az emberek. Ha valami az eszükbe jut, az szinte azonnal megvalósítják, vagy legalábbis amilyen hamar csak lehet. Mert mégis mire várjanak?..
Tehát visszamentünk a házukba, de nem volt meg a horgászfelszerelés, úgyhogy majd legközelebb..:))
Nem sokkal később jöttek értem a szüleim, és hazamentünk.
Jass mondta, hogy ott aludhattam volna nála, de nekem még november 25.-ig
iskola van.. Miközben nekik már péntektől nyári szünet.. Nem tudom milyen
rendszerek vannak itt.:D Nem értem ezt.
03/11/2014
Hétfő
Nehezen keltem. Úgy éreztem, hogy kész szenvedés lesz ez az
utolsó egy hónap a suliból. Csak éljem túl. Nem akartam mást.:D
Rögtön első órán tesztet írtunk fizikából. Abban a pillanatban szembesültem vele, semmit sem készültem.:D Pedig a fizika még úgy ahogy megy is.^^ Végül viszont egész jól megbirkóztam a feladattal, ahhoz képest, hogy még mindig csak az adatokat értem a 2-3 soros feladatleírásból.:D
Rögtön első órán tesztet írtunk fizikából. Abban a pillanatban szembesültem vele, semmit sem készültem.:D Pedig a fizika még úgy ahogy megy is.^^ Végül viszont egész jól megbirkóztam a feladattal, ahhoz képest, hogy még mindig csak az adatokat értem a 2-3 soros feladatleírásból.:D
A suli csak 11-ig tart, innentől kezdve minden nap a vizsgák
miatt. Az utolsó vizsgám november 25-én van.. :(( De talán így nem lesz olyan
vészes, hogy csak délelőtt kell bemenni a suliba.
Fél 12-re otthon vagyunk, megebédelünk, és előttünk az egész
délután.. hogy tanuljunk a következő vizsgára.:D
04/11/2014
Kedd
Ma reggel egyáltalán nem volt kedvem felkelni. Bár ma nem
írtunk tesztet semmiből, mégis nagyon fárasztó nap volt így is. Már semmi
energiám a sulihoz. Egyáltalán.
Fáradt vagyok, ki szeretném végre aludni magamat, úgy igazán.. A suliba is tök felesleges bemennem úgy érzem.. A vizsgák úgyse fognak odahaza beleszámítani, ugyanúgy mehetek 11. osztályba, meg nem is tanulok szinte semmit. Órákon max. gyakorlom az írást, mert van, hogy rengeteget kell írnunk, de nem sokat tanulok a nyelvből, mert alig beszélgetnek velem. Vagy ha beszélnek is, nem futja túl hosszú beszélgetésre, mert még sok mindent nem értek, a legtöbb embernek pedig nincs kedve magyarázni, és jó néhányuknak még lefordítani is nehezére esik.. Egy ujjamon meg tudom számolni hány embertől tudok tanulni valamit egy-egy nap, mert ők nem adják fel és addig magyarázzák, amíg meg nem értem, meg nem tanulom.
Nem vagyok egyedül a suliban, mert szinte mindig van velem valaki, de általában mégis egyedül érzem magamat, mert a körülöttem lévők nem velem beszélgetnek, hanem egymással. Sosem éreztem még ilyen nehéznek egyetlen iskolát sem. Már rájöttem, hogy ezért van ilyen honvágyam.. Mert egyedül vagyok.
Fáradt vagyok, ki szeretném végre aludni magamat, úgy igazán.. A suliba is tök felesleges bemennem úgy érzem.. A vizsgák úgyse fognak odahaza beleszámítani, ugyanúgy mehetek 11. osztályba, meg nem is tanulok szinte semmit. Órákon max. gyakorlom az írást, mert van, hogy rengeteget kell írnunk, de nem sokat tanulok a nyelvből, mert alig beszélgetnek velem. Vagy ha beszélnek is, nem futja túl hosszú beszélgetésre, mert még sok mindent nem értek, a legtöbb embernek pedig nincs kedve magyarázni, és jó néhányuknak még lefordítani is nehezére esik.. Egy ujjamon meg tudom számolni hány embertől tudok tanulni valamit egy-egy nap, mert ők nem adják fel és addig magyarázzák, amíg meg nem értem, meg nem tanulom.
Nem vagyok egyedül a suliban, mert szinte mindig van velem valaki, de általában mégis egyedül érzem magamat, mert a körülöttem lévők nem velem beszélgetnek, hanem egymással. Sosem éreztem még ilyen nehéznek egyetlen iskolát sem. Már rájöttem, hogy ezért van ilyen honvágyam.. Mert egyedül vagyok.
Hamarabb mentünk ma spanyolra, mert előtte még elmentünk
vásárolni Mikával és a mamájával. Hát ahhoz képest, hogy még szinte semmit se
vettem itt egy-két üdítőn kívül, nem volt elég pénzem egy felsőre és egy
nadrágra. Én meg csak néztem, hogy hogy van ez?.. Egyáltalán nem értettem.
Pedig Mika mondta is, hogy direkt azért ebbe a kisebb boltba jöttünk, mert itt
olcsóbbak a cuccok, mint a bevásárlóközpontokban.
Spanyolon a házi feladattal kezdtünk. Mivel nem voltak
készen, ezért elkezdtük őket megcsinálni, mindenki a magáét. Míg én az első
feladattal szenvedtem (mondatok voltak megadva, és nekünk át kellett alakítani,
hogy mi mikor/milyen rendszerességgel csináltuk/csináljuk azt), mert nem
értettem a szavak nagy részét, addig a többiek (Jass és Mika) már javában a
másodikat csinálták: levelet írtak, spanyolul. Mindketten írtak egy-egy oldalt,
én meg örültem, hogy le tudtam írni két sort magamtól.
Utána mondták, hogy megint fel van adva házinak, de most haladnunk kell tovább. Valamikor ezután fogyott el az összes türelmem, az összes energiám, és eluralkodott rajtam az elkeseredettség. Ki kellett mennem a mosdóba, hogy lenyugodjak. Abban a pillanatban, hogy egyedül voltam, minden egyszerre tört rám. Egyszerűen semmit sem értettem. Semmit. Se a nyelvet, sem azt hogy mit kérnek tőlem a suliban, se az itteni rendszereket, a pénz értékét itt egyáltalán nem tudom, néha fogalmam sincs, hogy mit várnak tőlem az emberek, hogyan kellene viselkednem, vagy hogyan kell lekezelnem, mikor tréfát űznek belőlem a suliban. Már a földön ültem. Szerintem ez volt a legmélyebb pont az ittlétem alatt. Eszembe jutottak az otthoniak. Hiányzott minden, amit olyan könnyen hagytam magam mögött. A családom és a barátaim, akik megértenek; a magyar nyelv, aminek választékosságával könnyen túl tudtam bonyolítani a legegyszerűbb dolgokat; az iskola, melynek ismerem a rendszerét; a falum, erdőkkel körülölelve, a hegyek között, ahol felnőttem; a szabadság, amit a végtelen erdőségek adtak; hiányzik a kutyám, hiányoznak a lovaim. Még a csillagok is hiányoznak.. innen nem sokat látni belőlük, egyáltalán nem olyan tiszta az ég, mint odahaza.
Úgy éreztem, hogy nincs erőm tovább csinálni. Nem tudtam elképzelni, hogy honnan lesz erőm mindehhez.
De igyekeztem összeszedni magamat. Hiszen én is tudom, hogy ez az érzés nem tart sokáig. Legalábbis csak rajtam múlik. Belegondoltam, hogy mennyire szerencsés is vagyok, hogy itt lehetek. Természetesen nem is erről van szó, hogy nem akarok itt lenni. Csak egyszerűen sok ez így nekem egyszerre, nehéz. Egyedül. De meg tudom csinálni. Júliusban hazarepülök és lehet hogy soha többet nem leszek ilyen távol otthonról. Ezt az időt kihasználnom kellene, nem arra gondolni állandóan, hogy mennyire hiányzik a régi, a jól bevált, a megszokott. Vettem egy mély levegőt, aztán visszamentem.
Újult erővel próbáltam megérteni mindent, amit mondanak nekem. Többet kérdeztem, jobban igyekeztem. Minél hamarabb meg akarom tanulni. És meg tudom tanulni.
Utána mondták, hogy megint fel van adva házinak, de most haladnunk kell tovább. Valamikor ezután fogyott el az összes türelmem, az összes energiám, és eluralkodott rajtam az elkeseredettség. Ki kellett mennem a mosdóba, hogy lenyugodjak. Abban a pillanatban, hogy egyedül voltam, minden egyszerre tört rám. Egyszerűen semmit sem értettem. Semmit. Se a nyelvet, sem azt hogy mit kérnek tőlem a suliban, se az itteni rendszereket, a pénz értékét itt egyáltalán nem tudom, néha fogalmam sincs, hogy mit várnak tőlem az emberek, hogyan kellene viselkednem, vagy hogyan kell lekezelnem, mikor tréfát űznek belőlem a suliban. Már a földön ültem. Szerintem ez volt a legmélyebb pont az ittlétem alatt. Eszembe jutottak az otthoniak. Hiányzott minden, amit olyan könnyen hagytam magam mögött. A családom és a barátaim, akik megértenek; a magyar nyelv, aminek választékosságával könnyen túl tudtam bonyolítani a legegyszerűbb dolgokat; az iskola, melynek ismerem a rendszerét; a falum, erdőkkel körülölelve, a hegyek között, ahol felnőttem; a szabadság, amit a végtelen erdőségek adtak; hiányzik a kutyám, hiányoznak a lovaim. Még a csillagok is hiányoznak.. innen nem sokat látni belőlük, egyáltalán nem olyan tiszta az ég, mint odahaza.
Úgy éreztem, hogy nincs erőm tovább csinálni. Nem tudtam elképzelni, hogy honnan lesz erőm mindehhez.
De igyekeztem összeszedni magamat. Hiszen én is tudom, hogy ez az érzés nem tart sokáig. Legalábbis csak rajtam múlik. Belegondoltam, hogy mennyire szerencsés is vagyok, hogy itt lehetek. Természetesen nem is erről van szó, hogy nem akarok itt lenni. Csak egyszerűen sok ez így nekem egyszerre, nehéz. Egyedül. De meg tudom csinálni. Júliusban hazarepülök és lehet hogy soha többet nem leszek ilyen távol otthonról. Ezt az időt kihasználnom kellene, nem arra gondolni állandóan, hogy mennyire hiányzik a régi, a jól bevált, a megszokott. Vettem egy mély levegőt, aztán visszamentem.
Újult erővel próbáltam megérteni mindent, amit mondanak nekem. Többet kérdeztem, jobban igyekeztem. Minél hamarabb meg akarom tanulni. És meg tudom tanulni.
Óra után mami csak később tudott jönni értem, úgyhogy
elmentünk zumbázni Mikával. Nem voltunk sokáig, de pont a legpörgősebb részre
értünk be, mikor már mindenki bemelegedett, belejött az előző egy óra alatt, mi
meg beestünk, azt se tudtuk hirtelen melyik a jobb meg a bal kezünk, de azért
megoldottuk valahogy.:DD
Mikor mami megérkezett, még sokáig beszélgettünk Mikával, az én mamim pedig az övével. A suliról is, meg Mika elkért péntekre. Úgy tervezte, hogy diszkóba megyünk pénteken, és hogy nála alszok utána.
Sokáig voltunk még náluk. Nagyon fáradt voltam a nap végére és semmi kedvem nem volt másnap suliba menni. Ráadásul anyával is beszélni szerettünk volna a túrákkal kapcsolatban.
Mami végül azt mondta, hogy otthon maradhatok.
Mikor mami megérkezett, még sokáig beszélgettünk Mikával, az én mamim pedig az övével. A suliról is, meg Mika elkért péntekre. Úgy tervezte, hogy diszkóba megyünk pénteken, és hogy nála alszok utána.
Sokáig voltunk még náluk. Nagyon fáradt voltam a nap végére és semmi kedvem nem volt másnap suliba menni. Ráadásul anyával is beszélni szerettünk volna a túrákkal kapcsolatban.
Mami végül azt mondta, hogy otthon maradhatok.
05/11/2014
Szerda
Tehát ma szabadnapom volt. Mondjuk csak két órával aludtam
többet, de ez is rengeteget jelentett. Sokkal jobban éreztem magamat, mint
amikor egész nap totál fáradt vagyok és semmihez semmi kedvem, és csak aludni
szeretnék végre.:D Végül anyával nem tudtunk beszélni, mert dolgozott, ami
persze kiment a fejemből (tényleg véletlenül!), de így is teljesen megérte
itthon maradni. Pótolni tudtam valamilyen szinten az energiaveszteségemet, meg
tudtam segíteni maminak a bevásárlásnál.:)
Délelőtt 11 órára mentünk a tesóimért a suliba.
Természetesen a legtöbb osztálytársam tudni akarta, hogy miért nem voltam ma,
de egyesek ilyen számonkérés jellegűen tették fel a kérdést, Jimena meg gyakorlatilag
rám parancsolt, hogy holnap mennem kell suliba..:D Cesar is megkérdezte, hogy
megyek-e holnap, meg azután meg azután?.. Feleltem, hogy ja, persze.. :/ Magamban
hozzá tettem, hogy bár semmi kedvem, de igen, természetesen.. Már csak azért
is, hogy még egy ilyen vallatástól megkíméljük egymást.^^ :DD
Ma este is elmentünk a templomba zumbázni, pingpongoztunk
egy kicsit, de aztán nem lett a táncból semmi, mert néhány nappal ezelőtt
meghalt valaki, és ma este jönnek majd megnézni a halottat a hozzátartozói..
06/11/2014
Csütörtök
Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyi kedvem volt megint
kikelni az ágyból.
Úgy ahogy megírtam ma a matekot, de megint órán szembesültem a vizsgával, semmit se készültem. Meg tudtam oldani két-három feladatot, de hiába igyekeztem, csak szenvedtem vele, majd úgy döntöttem, hogy feladom és kiviszem. A tanár viszont segített egy kicsit, elindított itt-ott és visszaküldött. Úgyhogy az utolsó 10 percben csináltam meg az egész tesztet kb.:D De egész jó lett..:D
A suliban körülbelül az tartott életben, hogy megint spanyolra megyek, és Mikával megyünk zumbázni megint.
Úgy ahogy megírtam ma a matekot, de megint órán szembesültem a vizsgával, semmit se készültem. Meg tudtam oldani két-három feladatot, de hiába igyekeztem, csak szenvedtem vele, majd úgy döntöttem, hogy feladom és kiviszem. A tanár viszont segített egy kicsit, elindított itt-ott és visszaküldött. Úgyhogy az utolsó 10 percben csináltam meg az egész tesztet kb.:D De egész jó lett..:D
A suliban körülbelül az tartott életben, hogy megint spanyolra megyek, és Mikával megyünk zumbázni megint.
Óra előtt mamival elmentünk a mercado-ba, ez egy utca, és
egy nagyobb fedett tér telis-tele butikokkal, hogy vegyünk valami felsőt péntek
estére. Sikerült is kiválasztani egy farkasosat. Hihetetlen volt megtalálni,
azok után a ruhaköltemények után, amiket láttam..:DD
Megvettük, minden rendben volt. Aztán spanyolon mondják, hogy marhára drága volt, úgyhogy többet ilyen árba ne vegyek ruhát..:DDD Nem lehet jót csinálni..:’D
Bár spanyol után elmaradt a zumba, egy kicsit röpiztünk helyette, de inkább beszélgettünk, és azért ez sem volt rossz.:)) Mika mamája ekkor mondta, hogy nem tud elmenni értünk a diszkóba, úgyhogy ez a terv törölve.
Megvettük, minden rendben volt. Aztán spanyolon mondják, hogy marhára drága volt, úgyhogy többet ilyen árba ne vegyek ruhát..:DDD Nem lehet jót csinálni..:’D
Bár spanyol után elmaradt a zumba, egy kicsit röpiztünk helyette, de inkább beszélgettünk, és azért ez sem volt rossz.:)) Mika mamája ekkor mondta, hogy nem tud elmenni értünk a diszkóba, úgyhogy ez a terv törölve.
Mikor megjött az én mamim, akkor beszélgettünk róla, és mi
születésnapi partira megyünk majd, és szombat este fogok Mikáéknál aludni.
Szerintem tökéletes.^^
07/11/2014
Péntek
Reggel hatalmas vihar volt, simán vissza tudtam volna
aludni. Zara kérdezte, hogy akarok-e suliba menni. Mert ha nem akarok, akkor
maradhatok itthon.
Nem találjátok ki, hogy mit feleltem.. Azt feleltem, hogy nem akarok.. de menni fogok!
Menni fogok, mert nem akarok mégegyszer magyarázkodni az osztálytársaimnak.. Meg ez amúgy is péntek, túlélem valahogy.
Úgyhogy elmentem. Pedig maradhattam volna. És bár megszenvedtem megint a filozófiával, és egy másik napon újra írom, de megérte elmenni. Beszélgettem Annával (cserediák osztálytársam Olaszországból) és elmeséltem neki is, hogy mi a bajom. Azt mondta, hogy segíteni fog, és bármi van csak szóljak neki, tudja hogy mit érzek. Úgyhogy minden a legnagyobb rendben lesz.:)
Nem találjátok ki, hogy mit feleltem.. Azt feleltem, hogy nem akarok.. de menni fogok!
Menni fogok, mert nem akarok mégegyszer magyarázkodni az osztálytársaimnak.. Meg ez amúgy is péntek, túlélem valahogy.
Úgyhogy elmentem. Pedig maradhattam volna. És bár megszenvedtem megint a filozófiával, és egy másik napon újra írom, de megérte elmenni. Beszélgettem Annával (cserediák osztálytársam Olaszországból) és elmeséltem neki is, hogy mi a bajom. Azt mondta, hogy segíteni fog, és bármi van csak szóljak neki, tudja hogy mit érzek. Úgyhogy minden a legnagyobb rendben lesz.:)
A családdal a születésnapra indultunk. Azt a farkasos felsőt
vettem fel, amit tegnap vettünk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen
helyre megyünk. Nekem a partiról teljesen más fogalmaim vannak.. Gyakorlatilag
babazsúrra mentünk..:DD Az unokatesójuk a 3. évét töltötte be. Hercegnő ruhában
volt a barátnőivel együtt. Különben ez az egész egy pláza mögött volt, egy
külön erre tervezett helyen, egy nagyobb épületben. Mindenhol sárga, lila és
természetesen rózsaszín lufik, természetesen hercegnők voltak a falakon
díszletként. Minden második székre héliumos lufi volt kötve stb.:D
Én meg elmentem ebben a fekete felsőben..:D Úgy éreztem magam, mint a mesében a gonosz farkas.:DD
Eleinte unatkoztunk, aztán kimentünk az „udvarra”. Csak 2 hatalmas ugráló-vár volt végülis többek között odakinn.:D
Mivel ez kisebbeknek való volt, Zaraval szinte ugyanúgy unatkoztunk. Egy kicsit fociztunk Daniel-lel, aztán megérkeztek Melissáék.^^ Utána velük voltunk, Melissával és Ferrével a bátyjával. Pingpongoztunk, Melissával szemben erősebbnek bizonyultam, Ferre csak vonakodva állt ki ellenem, de aztán ahogy kitapasztalt egy kissé, és hogy látta, hogy mennyit rontok ha nem koncentrálok, mondta Melissának, hogy számolhatja is. A 15. pontig játszottunk. Neki 14 pontja volt, nekem pedig 6. Igen, hihetetlenül szétestem.:D De felhoztam 14-14-re, az utolsó pontot viszont ő kapta, úgyhogy végülis ő nyert.. De egyáltalán nem sokkal.:DD
A vacsora (ami nevezetesen hotdog volt) és a köszöntés után átmentünk a plázába. Sétára volt szükségem, távolabb az óvodásoknak való zenétől. Semmi bajom velük különben, csak órákon keresztül megunja az ember.
Nem csináltunk semmi különöset, de jól éreztem magam velük.^^
Én meg elmentem ebben a fekete felsőben..:D Úgy éreztem magam, mint a mesében a gonosz farkas.:DD
Eleinte unatkoztunk, aztán kimentünk az „udvarra”. Csak 2 hatalmas ugráló-vár volt végülis többek között odakinn.:D
Mivel ez kisebbeknek való volt, Zaraval szinte ugyanúgy unatkoztunk. Egy kicsit fociztunk Daniel-lel, aztán megérkeztek Melissáék.^^ Utána velük voltunk, Melissával és Ferrével a bátyjával. Pingpongoztunk, Melissával szemben erősebbnek bizonyultam, Ferre csak vonakodva állt ki ellenem, de aztán ahogy kitapasztalt egy kissé, és hogy látta, hogy mennyit rontok ha nem koncentrálok, mondta Melissának, hogy számolhatja is. A 15. pontig játszottunk. Neki 14 pontja volt, nekem pedig 6. Igen, hihetetlenül szétestem.:D De felhoztam 14-14-re, az utolsó pontot viszont ő kapta, úgyhogy végülis ő nyert.. De egyáltalán nem sokkal.:DD
A vacsora (ami nevezetesen hotdog volt) és a köszöntés után átmentünk a plázába. Sétára volt szükségem, távolabb az óvodásoknak való zenétől. Semmi bajom velük különben, csak órákon keresztül megunja az ember.
Nem csináltunk semmi különöset, de jól éreztem magam velük.^^
Ezután már nem mentünk sehova, csak haza. Nem értettem miért
hagytuk ki a halloween partit..:|
08/11/2014
Szombat
Ma egy kicsit tovább aludtam, de nem éreztem teljesen
kipihentnek magam.:D Délelőtt vitt el mami Mikáékhoz.
A húga a 13. születésnapját ünnepelte a barátaival, de a buli csak délután kezdődött el. Én viszont a délutánból 4-5 órát skype-oltam. Nálunk éppen a szokásos „nagycsaládos” összejövetel volt, amikor eljönnek hozzánk egri és mátrafüredi barátaink és nálunk töltenek 2-3 napot.^^ A három családból összesen 7-en vagyunk gyerekek, esténként pedig a fiúk gitároznak, hol szólóban, hol pedig a lányok énekének kíséretében. Ezek az összejövetelek már hagyományoknak tekinthetőek.:D
Ezen az éven viszont úgy tűnt, hogy kimaradok belőle. De nem így történt. Anya mondta, hogy csinálhatnánk egy közös skype-olást, és meg is csináltuk! Beszélgettünk, és a végén még egy miniatűr koncertet is megcsináltunk. Most egészen szét volt hullva a csapat, mert hiányzott 3 nővér.. Az énekben különben is Ági és Eszter viszik a főszólamot.. meg úgy majdnem az egészet.:D Tehát nélkülük egyáltalán nem ugyanolyan. Viszont így is hihetetlen volt.:’)
Bence kezdett egy dél-amerikai számmal, utána Zsiga vezényletével játszották és énekelték el az Ocho Macho-tól a „Jó nekem” című számát. Alig volt aktuális..:’) Ez nagyon el lett találva.
Utána beszélgettem egy kicsikét Bencével spanyolul, ez nagyon tetszett. Érdekes volt egy otthonival az itteni nyelven beszélni.:)) Kérdeztem –szintén spanyolul-, hogy játszanak-e más zenét.
Nem tudtam hirtelen milyen zenét mondani, de végül (már elfelejtettem, hogy ki mondta) a Földvár felé félúton-nál maradtunk.. Nos, miután elénekeltük, ez véglegesen beadta a kulcsot.:’) Annyira elmondhatatlanul sokat jelentett ez nekem. Csak annyit tudok mondani, hogy mégegyszer köszönöm!! :’) :))
A húga a 13. születésnapját ünnepelte a barátaival, de a buli csak délután kezdődött el. Én viszont a délutánból 4-5 órát skype-oltam. Nálunk éppen a szokásos „nagycsaládos” összejövetel volt, amikor eljönnek hozzánk egri és mátrafüredi barátaink és nálunk töltenek 2-3 napot.^^ A három családból összesen 7-en vagyunk gyerekek, esténként pedig a fiúk gitároznak, hol szólóban, hol pedig a lányok énekének kíséretében. Ezek az összejövetelek már hagyományoknak tekinthetőek.:D
Ezen az éven viszont úgy tűnt, hogy kimaradok belőle. De nem így történt. Anya mondta, hogy csinálhatnánk egy közös skype-olást, és meg is csináltuk! Beszélgettünk, és a végén még egy miniatűr koncertet is megcsináltunk. Most egészen szét volt hullva a csapat, mert hiányzott 3 nővér.. Az énekben különben is Ági és Eszter viszik a főszólamot.. meg úgy majdnem az egészet.:D Tehát nélkülük egyáltalán nem ugyanolyan. Viszont így is hihetetlen volt.:’)
Bence kezdett egy dél-amerikai számmal, utána Zsiga vezényletével játszották és énekelték el az Ocho Macho-tól a „Jó nekem” című számát. Alig volt aktuális..:’) Ez nagyon el lett találva.
Utána beszélgettem egy kicsikét Bencével spanyolul, ez nagyon tetszett. Érdekes volt egy otthonival az itteni nyelven beszélni.:)) Kérdeztem –szintén spanyolul-, hogy játszanak-e más zenét.
Nem tudtam hirtelen milyen zenét mondani, de végül (már elfelejtettem, hogy ki mondta) a Földvár felé félúton-nál maradtunk.. Nos, miután elénekeltük, ez véglegesen beadta a kulcsot.:’) Annyira elmondhatatlanul sokat jelentett ez nekem. Csak annyit tudok mondani, hogy mégegyszer köszönöm!! :’) :))
Utána még majdnem 4 órát skype-oltam egy barátommal, de ez
normális.:DD
Miután ő is aludni ment, kimentem a többiekhez, de semmi különös nem történt, nem maradtam le semmiről.:DD Még vacsiztunk, beszélgettünk és Mikával megnéztünk egy filmet. Azt mondta, hogy horrort fogunk nézni. Végül megnéztük a „The Mist” című filmet, ami különben csak thriller (legalábbis Salamon Eszter azt mondta^^), de így is elég borzasztó volt.:D Iszonyatosan rosszul van befejezve a film, és különben is elég beteg az egész. Elég volt megnézni egy életben egyszer.:D
Miután ő is aludni ment, kimentem a többiekhez, de semmi különös nem történt, nem maradtam le semmiről.:DD Még vacsiztunk, beszélgettünk és Mikával megnéztünk egy filmet. Azt mondta, hogy horrort fogunk nézni. Végül megnéztük a „The Mist” című filmet, ami különben csak thriller (legalábbis Salamon Eszter azt mondta^^), de így is elég borzasztó volt.:D Iszonyatosan rosszul van befejezve a film, és különben is elég beteg az egész. Elég volt megnézni egy életben egyszer.:D
09/11/2014
Vasárnap
Még sokáig tudtam volna aludni, de arra keltem, hogy megint
fagy szét a lábam, mert a légkondi gőzerővel nyomatta a hideg levegőt egész
este, én meg paplanhuzat vastagságú takarót kaptam, amibe bár totál
beletekertem magam.. de mindhiába.. :D Kénytelen voltam felkelni, és egy kicsit
mászkálni az étkezőben, ahol sokkal melegebb volt. Már nem volt kedvem visszafeküdni,
úgyhogy elővettem a gépet, és elkezdtem folytatni a blogot.
A mai nap nagy részét le tudom írni 3 szóban: film hátán
film.:DD
Reggeltől délutánig végig filmeket néztünk. Paranormal Activity 2, Scary Movie 2, Easy A, és még talán volt egy, de nem vagyok benne biztos.:DD Közben próbáltam folytatni a blogot, itt egész sokat haladtam vele. Bizony, ez a pótlás is napjaimba telt. Mindennap írtam hozzá hol többet- hol kevesebbet.
Délután, este felé pedig elmentünk a costanera-ra. Ezt valahogy úgy tudnám leírni magyarul, hogy folyóparti sétány.:D Itt sétálgattunk egy keveset, majd Mika hirtelen gondolt egyet, és úgy döntött, hogy ki szeretné próbálni a görkorcsolyát (azt elfelejtettem mondani, hogy napok óta azt hajtogatom, hogy mennyire hiányzik a deszkázás). Végül belementem, bár sokkalta jobban szeretem a longboardozást.. De „ha nincs ló, jó a szamár is”.. legalábbis addig, amíg nem tudok venni egy lovat.:DD
Így esett, hogy görkoriztunk délután. Mikának ez volt az első alkalma, úgyhogy elég vicces volt.:D Próbáltam tanítani, magyarázni, hogy hogyan kell, de ez még magyarul is nehéz, nem hogy angolul.. A spanyolról nem is beszélve.:D Van egy lila folt a karomon, mert volt, hogy húztam magam után, vagy csak simán a karomba kapaszkodott, egy kicsit erősebben. De tökéletesen megértem, ugyanilyen voltam én is. Minden kezdet nehéz.:)) Tökéletesen megértettem.
Láttunk deszkásokat is.:3 Legközelebb biztos, hogy azzal jövök.:DD Muszáj lesz beszereznem egyet. :D
Reggeltől délutánig végig filmeket néztünk. Paranormal Activity 2, Scary Movie 2, Easy A, és még talán volt egy, de nem vagyok benne biztos.:DD Közben próbáltam folytatni a blogot, itt egész sokat haladtam vele. Bizony, ez a pótlás is napjaimba telt. Mindennap írtam hozzá hol többet- hol kevesebbet.
Délután, este felé pedig elmentünk a costanera-ra. Ezt valahogy úgy tudnám leírni magyarul, hogy folyóparti sétány.:D Itt sétálgattunk egy keveset, majd Mika hirtelen gondolt egyet, és úgy döntött, hogy ki szeretné próbálni a görkorcsolyát (azt elfelejtettem mondani, hogy napok óta azt hajtogatom, hogy mennyire hiányzik a deszkázás). Végül belementem, bár sokkalta jobban szeretem a longboardozást.. De „ha nincs ló, jó a szamár is”.. legalábbis addig, amíg nem tudok venni egy lovat.:DD
Így esett, hogy görkoriztunk délután. Mikának ez volt az első alkalma, úgyhogy elég vicces volt.:D Próbáltam tanítani, magyarázni, hogy hogyan kell, de ez még magyarul is nehéz, nem hogy angolul.. A spanyolról nem is beszélve.:D Van egy lila folt a karomon, mert volt, hogy húztam magam után, vagy csak simán a karomba kapaszkodott, egy kicsit erősebben. De tökéletesen megértem, ugyanilyen voltam én is. Minden kezdet nehéz.:)) Tökéletesen megértettem.
Láttunk deszkásokat is.:3 Legközelebb biztos, hogy azzal jövök.:DD Muszáj lesz beszereznem egyet. :D
Este jött értem mami, meg a tesóim. Úgy feküdtem le, hogy
végre kialudhatom magamat, de rájöttem, hogy holnap hétfő, úgyhogy ezt
elfelejthetem..:/
10/11/2014
Hétfő
Ma is fizikát írtam. Nem értem, hogy miért kell 2 tesztet
írni belőle. Mondanom sem kell, hogy nem pótoltam a félév lemaradását, és
örültem, hogy néhány feladatot meg tudtam csinálni..:DD
Ma nem történt semmi különös. Egyenlőre a suliban sincs változás a beszélgetések gyakorisága szintjén.:/
Ma nem történt semmi különös. Egyenlőre a suliban sincs változás a beszélgetések gyakorisága szintjén.:/
Zaraval beszélgettem, hogy mikor fogunk menni végre
táncolni, és mondta, hogy majd fogunk menni. Tényleg.. most veszem észre, hogy
nem is adott konkrét választ a kérdésemre.:D De szerintem már jövő héten magam
mögött tudhatom az első táncpróbákat.:)
Elvileg deszkázni is fogunk menni együtt. Bár az még nem tiszta, hogy akkor Zara is vesz/kap deszkát, vagy korizik, de jön velem.:3
Elvileg deszkázni is fogunk menni együtt. Bár az még nem tiszta, hogy akkor Zara is vesz/kap deszkát, vagy korizik, de jön velem.:3
11/11/2014
Kedd
Ma angolból írtunk tesztet. Soha életemben nem írtam még
ennél könnyebb dolgozatot angolból szerintem.:DD És nem azért, mert olyan
szinten van az angolom (mert mióta a spanyolt belekevertem egyáltalán nem),
hanem azért mert kb. 3. osztályos szintű feladatok voltak. :D Volt egy olyan,
hogy a mondatok voltak megadva, és jövő idejűvé kellett tenni a „will”-lel.. de
még a hely is ki volt hagyva neki, és semmilyen igét nem kellett utána írni,
mert azok mind le voltak írva.
Most vagy tényleg ennyire nevetségesen egyszerű volt, vagy valamit nagyon félre értettem.:DD De szerintem ennyi volt, mert egy másik feladatban az időhatározóknak volt a hely kihagyva a mondatban, és teljesen mindegy volt, hogy soha/mindig/néha/gyakran csak ne írd ugyanazt kétszer..:’D
Telma mondta, hogy holnapra mindenféleképpen meg kell csinálnom töriből a házi dolgozatot. Mindannak ellenére, hogy semmit sem értek belőle.. Mondtam, hogy rendben, majd segítenek a testvéreim.
Ezen és az esőn kívül semmi különös nem volt a suliban.
Most vagy tényleg ennyire nevetségesen egyszerű volt, vagy valamit nagyon félre értettem.:DD De szerintem ennyi volt, mert egy másik feladatban az időhatározóknak volt a hely kihagyva a mondatban, és teljesen mindegy volt, hogy soha/mindig/néha/gyakran csak ne írd ugyanazt kétszer..:’D
Telma mondta, hogy holnapra mindenféleképpen meg kell csinálnom töriből a házi dolgozatot. Mindannak ellenére, hogy semmit sem értek belőle.. Mondtam, hogy rendben, majd segítenek a testvéreim.
Ezen és az esőn kívül semmi különös nem volt a suliban.
Ha kedd, akkor spanyol óra. Egy kicsit később kezdtünk, mert
Natalia (Mika mamája) még javában aludt, mikor megérkeztem, óra előtt pedig
gyorsan csinált egy egyszerű tortát.:D
Szeretem az ilyen órákat. Pontosabban az ilyen óráknak ezt a részét.:’DD
Szeretem az ilyen órákat. Pontosabban az ilyen óráknak ezt a részét.:’DD
Este beszéltem a tesóimmal és mondták, hogy nem muszáj
megcsinálnom a törit. Úgyhogy hozzá se fogtam. De most komolyan..:D Otthon
rendben van, hogy utána nézek, aztán gyakorlatilag 5 oldalas kiselőadást
csinálok belőle, de még 2 hónapja se
vagyok itt, és egyszerűen nem értem még ilyen szinten a nyelvet. És különben sem számít az itteni
eredményem odahaza..
A konyhában fociztunk egy kicsit Danielitoval, majd csatlakozott hozzánk Stefano is. Egyébként az ilyen kis focizgatások javítottak eddig a legtöbbet a labdavezetésemen.:D Sosem gondoltam volna.
A konyhában fociztunk egy kicsit Danielitoval, majd csatlakozott hozzánk Stefano is. Egyébként az ilyen kis focizgatások javítottak eddig a legtöbbet a labdavezetésemen.:D Sosem gondoltam volna.
12/11/2014
Szerda
Rendszerint 5:50-kor keltenek minket, hogy 6 körül felkeljük
és el tudjunk készülni fél 7-re. Nem tudom hogy sikerült, de fél 7-kor keltem
ki úgy, hogy maradhattam volna otthon helyette.. De 7 perc alatt elkészültem.
Igaz, hogy a kocsiba úgy szálltam be, hogy a kezemben volt a tízórai, a fésűm
meg egy szelet kenyér, hogy reggelizzek is valamit, de 7 perc volt.:D
Ma volt a történelem vizsga. Ez is annyiból állt, hogy
felírtam a nevemet a lapra, aztán addig ültem felette, amíg be nem adta az első
ember.:DD De a tanár is csak nevetett rajta, hogy rendben van, hogy még nem
értek semmit.:)
Késő délután még visszamentünk a suliba. Az alsóbb évesek
gyakorlatokat mutattak be tesiből, a 7., 8., 9. osztály pedig táncoltak
gimnasztikai elemeket is bőven beletéve. Ez is a vizsgák része, vagy valami
ilyesmi.
Utána egymás ellen játszottak meccseket, de mi már nem vártuk meg a végét. Elég unalmasan indult, de itt volt Ferre is (mivel ugyebár itt tanulnak a tesói, és erre jön az egész család), úgyhogy aztán vele beszélgettem és máris elviselhetőbb volt. 10 óra körül jöttünk el..:D
Utána egymás ellen játszottak meccseket, de mi már nem vártuk meg a végét. Elég unalmasan indult, de itt volt Ferre is (mivel ugyebár itt tanulnak a tesói, és erre jön az egész család), úgyhogy aztán vele beszélgettem és máris elviselhetőbb volt. 10 óra körül jöttünk el..:D
13/11/2014
Csütörtök
Ezennel tényleg nem bírtam felkelni. Mondtam, hogy ma nem
akarok menni, mert nagyon fáradt vagyok. És itthon maradhattam. Nyugodtan
reggelizhettem, pihenhettem, intézhettem a dolgaimat és írhattam a blogot!
Igen, most tudtam befejezni! Már ezért megérte itthon maradni.:DD
Innentől igyekszek majd gyakrabban írni. Mert ezt utólag nagyon kemény pótolni, de egyszerűen tényleg semmi időm. Lenne mit csinálnom helyette..:DD
Innentől igyekszek majd gyakrabban írni. Mert ezt utólag nagyon kemény pótolni, de egyszerűen tényleg semmi időm. Lenne mit csinálnom helyette..:DD
Ma spanyol volt, és kisegítettem Mikát. Hétvégén találkozója lesz, és nem volt mit felvennie. Kérte, hogy segítsek rajta, adjak neki kölcsön valamit. Úgyhogy spanyolra a füzetek mellé ruhákat is tuszkoltam. Nagyon örült neki, aranyos volt.:D Azt mondta, hogy életmentő vagyok. Haha. Ez semmi, totál természetes.:)
Elvittem neki az amerikás rövidnadrágomat.. Na az nagyon tetszett neki.:D Úgyhogy azt, meg egy szoknyát nála hagytam, majd eldönti, hogy melyiket szeretné végül.:)
Elvittem neki az amerikás rövidnadrágomat.. Na az nagyon tetszett neki.:D Úgyhogy azt, meg egy szoknyát nála hagytam, majd eldönti, hogy melyiket szeretné végül.:)
Palomának (Mika húgának) pedig vittem egy kis egyszerű rajzot, mert már ő is nem egyszer adott nekem. Annyira aranyos.:3 Gondoltam biztosan örülne neki. Így is történt.:)) Imádom.^^
Elég nehéznek bizonyult ma az óra, de ezennel nem csak nekem. Alig értettünk valamit. Ma sok házit kaptunk, hogy ezzel is gyakoroljunk. (Legalábbis Jass később lefotózta, hogy 4 oldalba került neki elragozni 30 valahány szót, vagy nem tudom mennyit.:D )
14/11/2014
Péntek
Naaaaaagggggyyyyyooooonnn nehéz volt megint felkelni. De egy kis erőt öntött belém, hogy ez már csak péntek.
Az első egy óránk üres volt. Megcsináltam a spanyol órás házi feladatot, úgy éreztem, hogy egész hamar végeztem vele. Ráadásul sikerült besűrítenem 2 oldalba..:D
Az osztály etikából írt. Mondtam, hogy nem szeretném megírni. Semmi értelme, hogy beadjam üresen a lapot. Nem értek belőle semmit, meg bele se néztem.
Amíg ők a dolgozatot írták, én kinn ültem a folyosón Paulinával ("Pí"vel). Az első osztályba jár, Jimena húga. Annyira aranyos, nagyon szeretem.:)) ^^
Miután mennie kellett és egyedül maradtam, megint eluralkodtak rajtam ezek a fránya gondolatok.. Minek jöttem iskolába? Itt nem tanulok semmit, mert nem beszélnek velem, nem tanítanak.. Annyi, hogy amit spanyolon veszünk, azt itt tanulom, de ezt otthon is tudnám csinálni.
Nem sokkal később Mauri végzett a vizsgával és beállt focizni a 9.-esekhez. Végül rávettem magamat, és én is lementem. Bár hirtelen játszani se volt kedvem.. De összeszedtem magamat és mosolyogva lementem, hogy játszani szeretnék. És mi történt? Leküldtek a pályáról.:) Nem magyarázták el, hogy miért, de pont egyenlően voltak elosztva és csak fiúk voltak pályán, úgyhogy valószínűleg valamelyikért, vagy mindkettőért.:'D
De akkor sem esett jól. Egyáltalán. Máskor lehet, hogy nem is érdekelt volna, de most ez odaütött..
Mikor megint a folyosón ültem egyedül, kérdezgették néhányan (tanárok is), hogy mi van velem, de mindre azt feleltem, hogy semmi. Végül Cesarral beszélgettem, de nem tudtam pontosan elmagyarázni, hogy mi a bajom. Annyi lett a vége, hogy meg kell próbálnom csatlakozni hozzájuk, velük lenni, odamenni stb.. Mintha nem próbáltam volna egyszer sem! De hiába vagyok ott, ha egyszerűen semmit sem értek, és nem is beszélnek hozzám, csak egymással..
Mindegy. Az lett a vége, hogy ez is az én hibám.:'D Nem baj..
Később Annával is beszéltem, neki jobban el tudtam magyarázni (meg ő jobban meg is értette, mivel ő is cserediák, és tudja milyen), és akkor már tényleg jobb volt..:))
Utána vele voltam, meg tényleg még jobban igyekeztem, még inkább próbáltam velük lenni, bekapcsolódni.
Ami egyenlőre menthetetlennek tűnik az az, hogy elment a kedvem a suliban való focizástól.:') :'D
De az is lehet, hogy 1-2 nap és kiheverem, vagy a legközelebbi alkalommal mindenféle sérelmemet legyőzi a hiperaktivitásom..:D
Ma ebédre tükörtojást csináltam, de ritka rosszul sült el, egy kicsit odaégettem az alját. Pont annyira, hogy ehetetlen legyen.:DD Szerencse, hogy külön csináltam 2-2-t. :'D Nem tudom mi volt ez.:D
Ez volt az 6. vagy a 7. alkalom, hogy itt csináltam tükörtojást, és eddig mindig sikerült. (Formára nem mindig hasonlított, de ízre jók voltak.:D )
YEEEEEEY!! Ezaz!! Befejeztem!:DD
LESZNEK KÉPEK. LESZNEK KÉPEK. VANNAK KÉÉPEK. FEL FOGOM TENNI ŐKET.
TUDOM, HOGY HIÁNYOZNAK. DE VANNAK KÉPEK, ÉS LESZNEK IS!
Puszilok mindenkit! :*
Dorka
