Nincs sok időm, meg energiám a blogírásra, így meg pláne nem volt, hogy egyre többel és többel voltam elmaradva. Most viszont összeszedtem magam: elhatároztam, hogy pótolok és hogy megpróbálok rendszeresen írni. Az elmúlt két hét jelentősebb eseményeit említeném meg csak.:)
27/09/2014
Szombat
Ma a családdal túrázni mentünk. Öt-hat órát utaztunk a Brazil határhoz. Az időt úzközben azzal ütöttük el, mi gyerekek, hogy rengeteg vicces képet csináltunk magunkról.:DD
Útközben egyszer megálltunk enni. Mami csinált kis szendvicseket, nagyon finomak voltak.
Láttunk dombokat, amik közül néhány jelzőoszlopként emelkedik ki a síkságból. Mintha nem is kellene ott lennie. Amikor már elhagytuk ezeket a magányos dombokat, olyan részre értünk, ahol már akár jobbra vagy balra néz az ember, dombokat látni. Jó volt végre nem a nagy házakkal találkozni, és végre változatosságot látni a tengersík vidék után. Mondanom sem kell, egyből eszembe jutottak az otthoni hegyek. Az erdőikkel, a sétákkal, a napfelkeltékkel és -nyugtákkal együtt..
Voltak mocsaras, vizes területek is, itt a legnagyobb meglepetésemre lovak és marhák legeltek. Fogalmam sincs, hogy hogyan bírnak annyit vízben állni.
Mikor megérkeztünk a hotelbe (öömm.. itt egészen más fogalom létezik róluk, például óriáshangyát láttunk a falon stb), Zaraval nem sokkal később ágyba dőltünk, és mindketten el is aludtunk.:’D Már nem először fordult elő, hogy délután pihentünk, telefonoztunk vagy tudom is én, és mindketten elaludtunk.:D Néha mintha tényleg testvérek lennénk.
Ezután vacsorázni mentünk. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy elmentünk a Shopping China-ba, és beültünk a Burger Kingbe. Utána az apukámnak valami dolga, munkája volt, úgyhogy nekünk volt jónéhány óránk, hogy mászkáljunk a gigantikus bevásárlóközpontban. És tényleg csak mászkáltunk, mert minden drága volt.:(
Ezen a napon nem volt semmi több, még átmentünk a szomszédos
bevásárlóközpontba, de ennyi. Aztán a szállásra mentünk. Itt még mi gyerekek
beszélgettünk, tanítottak spanyolul és játszottunk. Ohh és mazsorett-verseny
ment a tévében, valamilyen nemzetközi vagy nem tudom, de magyarokat is
láttunk!^^
Különben ide is elhoztam a baglyomat, meg a párnát, amit
anya varrt nekem körülbelül 10 éve. (Azóta is azt használom.:3 ) Igaz, hogy
alig fért bele az iskolatáskámba (ami egyébként feleakkorának tűnik, mint az
otthoni, mégis majdnem annyi mindent belegyömöszöltem), de elhoztam.:)) Az
öcséimnek tetszettek.^^
28/09/2014
Vasárnap
Ha vasárnap, akkor templom. Elmentünk a legközelebbibe, de ezennel nem maradtunk 3-4 órán keresztül.:D
Megebédeltünk, utána tudtam néhány üzenetet váltani Armival (osztálytársam, és egy hihetetlenül jó barátom odahaza), érdekes volt, mikor mondta, hogy mennie kell vacsorázni.:’D
Visszaúton semmi különös nem volt, főleg aludtunk. Hosszú volt az út.
Este születésnapi buliba mentünk. Mondták, hogy nagy dolog errefelé a 15. születésnap. Nem tudom, hogy miért pont a 15., de rendben van.:D
Viszont nem volt semmi különös, mert Zara sem ismert senkit. Csak ültünk az asztalnál és unatkoztunk. Mikor mondták, hogy nagy kaliberű ünneplés lesz, álmomban sem gondoltam volna, hogy felér egy magyar lagzival.:DD Teljesen olyan feeling volt. Még az ünnepelt is fehérben volt, egy étterem-szerűségben volt az egész kóceráj, és a legtöbben elegánsak voltak. Lehet, hogy ezért volt ilyen érzésem.:DD
Unatkoztunk, de legalább tudtam beszélgetni egy kicsit Zara-val.:) Ezért jócskán megérte elmenni.:))
29/09/2014
Hétfő
Nekünk a hét első 3 napja szünet volt. Pontosan nem tudom, hogy miért, de szabadnapok voltak.
Reggel azt mondták, hogy át fog jönni egy lány, aztán megyünk a parkba. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mit is fogunk csinálni. Végül egy szabadidő-parkba mentünk. Minden, amit a sporttal kapcsolatban el tud az ember képzelni. Egyedül úszómedencét és baseball-pályát nem láttam, de nem is jártuk be az egész helyet, úgyhogy ki tudja.:D
Először fociztunk egy kicsit. Körülbelül 15 percet, de mivel ez 11 óra körül volt és legalább 37 fok volt, bőven elég volt kezdésnek. De mentünk tovább. Teniszeztünk, és ahhoz képest, hogy nem tudok, szerintem elég tűrhetően megbirkóztam a feladattal. Ebben teljesen kifáradtam, annyit játszottam. Még mindig meg kell tanulnom beosztanom az erőmet. Bár úgy nehéz, ha nem tudjuk, hogy hol van a vége, hogy meddig és mennyit kell még bírnunk.
Mást már képtelen voltam csinálni, felülést vagy hasonlókat. Pihenésre volt szükségem, aztán sétáltunk egyet, és ebédelni mentünk.
Egy közeli bevásárlóközpontba mentünk, volt egy ilyen külön étkező-részleg. A dolog úgy nézett ki, hogy először mindenki tálcát, evőeszközöket és tányérokat vesz magához, mint egy menzán. Ki-ki amit akar. Beljebb pedig rengetegféle előételből, salátából, tésztából, desszertből válogathat az ember. Amelyikből és amennyit, amit csak akar. A végén üdítők, majd a kassza, ahol fel kell tenni a tányérokat egy mérlegre, megnézik hogy mit választottál és hogy mennyi súlyra, majd fizetsz. Aztán Leülsz oda, ahol találsz helyet.:D Mint egy iskolai ebédlőben, csak ez nagyobb kaliberű történet.
A hely félig-meddig nyitott volt, néha madarak repültek el a fejünk felett, vagy szálltak le mellénk a földre, valami lepottyant maradékot keresve.
Ezután már nem mentünk vissza a parkba, mert nagyon fáradtak voltunk.
30/09/2014
Kedd
A nap főpontja az volt, amikor először skypoltam a családommal. Apán kívül mindenkivel tudtam beszélni. Ő sajnos nem volt otthon, mert sokat dolgozik. Még Mao-val, a japán cseretesómmal is beszéltem.^^ Peti még gitározott is nekem a kedvelt filmjeinkből, mint például A Gyűrűk Ura vagy a Karib-tenger kalózai.:3 Bogival hoztuk a formánkat, fejeket vágtunk, és ökölpacsiztunk skypon keresztül.:'D Legjobb volt.<3 Én itt sültem meg, náluk meg égett a kályhában a tűz. Egyébként szeretem nézni, ahogy a lángcsóvák táncolnak, de ezennel látni se bírtam:D
Milyen jól esett hosszabban magyarul beszélni.^^ Mondjuk ha nem értettem valamit, akkor spanyolul kérdeztem, hogy 'mi?', meg 'igen' helyett is azt mondom, hogy 'si', de ez a legkevesebb.:)
02/10/2014
Csütörtök
Végre suli.:3 Már alig vártam. Nagyon szeretek idejárni. Imádok mindenkit.^^
Ma odajött hozzám Jimena, hogy akarok-e királynő lenni. Kérdeztem: micsoda?!
Aztán rájöttem, hogy ez magyarul volt, de a hangsúlyból és az arckifejezésemből kitalálta, hogy miről van szó.:D
Családi nap lesz a suliban, és minden osztályból királynőt választanak. Jegyeket kell eladni, és aki nyer, az az egész iskola királynője lesz.
Még így sem volt tiszta, hogy pontosan mit kérnek tőlem, ekkor odajött Cesar is. Kérdezte: "Nem tudsz királynő lenni, igaz? Mert csúnya vagy. De semmi baj, ez nem számít.:DD"
Nem baj, én is szeretlek.:'D <3
Aztán végül komolyra fordítottuk a szót, és rábeszéltek. Kaptam 2 köteg jegyet.:D
Este még zumbázni mentünk a templomba. Hát ez a kijelentés Magyarországon elég érdekes lenne.:DD
De már mint említettem, itt nem olyanok a templomok, mint odahaza.:)
03/10/2014
Péntek
Reggel a jegyeket a polcomra tettem, hogy meglegyenek a családi napra. Fogalmam sem volt, hogy mikor is kell pontosan árusítani.
Aztán a suliban jött Jimena, hogy hozzam a jegyeket, és menjünk, adjuk el őket. Képzelhetitek, se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban. Nem mondta, hogy minden nap hoznom kell őket magammal. Jó, így visszagondolva már egyértelműnek tűnik, de egy teljesen más országban, ahol egy lélek sem beszéli a nyelvedet, és semmi sem olyan mint odahaza, az ember nehezebben találja meg az összefüggéseket. Hirtelen azt se tudja az ember, hogy mire gondoljon. Vagy hogy egyáltalán mit csináljon, például itthon. Legyen a családdal? Tanulja a nyelvet? Írja a blogot? Beszélgessen az otthoniakkal? Vagy az itteni barátaival/a cserediákokkal? Szimplán pihenjen?
Még ennél is nehezebb gondolkodni, esküszöm. A vízum, a túrák, az itteni kártya, pénzt váltani, a többi cserediák, a suli, a nyelvtanfolyam, a házi feladatok, az otthoniak, az itteniek, a blog, a családi nap, a prezentáció Magyarországról, a jegyek, a királynőség, a ruha stb.. Lehetetlen mindet észben tartani. De próbálok maximálisan megfelelni mindenhol. Nem csoda, hogy hulla fáradt vagyok.
De vissza a suliba, folytassuk az eseménysort.
Teljesen kiakadtam. Rám tört a kétségbeesés. Utolsó csepp volt a pohárban. Már 2 hete vagyok itt, és semmit sem értek, engem sem értenek meg, fogalmam sincs, hogy hogyan mennek errefelé a dolgok, a többi cserediákhoz képest (akik 1-2 hónapja itt vannak) az angolom is rosszabb, sosem fogom megtanulni, egyedül éreztem magam.. A mosdóba kellett mennem, hogy megnyugodjak.
Megmostam az arcomat, mély lélegzetet vettem, és igyekeztem kitisztítani a fejemet, megnyugodni egy kicsit. Sikerült. Összekaptam magam. Van bennem annyi erő, hogy mindezzel szembenézzek, megcsináljam, megtanuljam, megoldjam. Csak néha az embernek szüksége van az összeomlásra, hogy új erődöt építhessen belőle.:)
Végülis nem történt semmi baj, a jegyek eladására van 1 hetem. Tiszta poén lesz.:DD
Itthon beszélgettem Moisessel és adománygyűjtésre hívott. Szombaton lesz, egy szervezet szervezi, mely az állatokon segít. Természetesen szerettem volna elmenni, még sosem vettem ilyenben részt.
Vicces volt, ahogy a szülőktől elkéredzkedtem: Moises spanyol hangfelvételt küldött és mondta, hogy mutassam meg a mamámnak. Megmutattam, utána beszéltünk róla, de nem sokat tudtam erről a projektről, úgyhogy megadtam a papámnak Moises számát és beszéltek telefonon. Szerintem vicces volt.:D Már eleve az, hogy semmit sem értettem belőle.:'D
Zara is jön majd velem. Nagyon jó lesz.:))
04/10/2014
Szombat
Délelőtt 9-re mentünk a Shopping Multi Plaza-hoz, de Moises még sehol sem volt. Tegnap kaptam meg a helyi kártyámat, ideje volt használni. Hát nem volt rajta kredit, úgyhogy egyenlőre semmit sem érek vele.:'D
Még jó, hogy a papám a parkolóban várt minket, hogy mikor végzünk, úgyhogy az övéről fel tudtuk hívni, és (végül) Zara tudott vele beszélni, hogy mikorra várható az érkezése.:D
Mi addig a plázában mászkáltunk.
A gyűjtésre fehér pólót kellett felvenni, a kedvenc tarka lovas pólóm volt rajtam egy amerikás nadrággal. Ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem magyaros színeket viselek..
Mikor bárhova megyünk kocsival, a piros lámpánál szinte mindenhol vannak olyan emberek, akik valamit rád akarnak sózni, vagy lemosni a szélvédőt, vagy gyerekek mutatványokat csinálnak az első autók előtt, avagy már olyanokkal is találkoztam, akik szimplán éheztek és ezért kéregettek.. Hihetetlen milyen szegénység van itt néhol.. Elszomorító.:(
Az meg a másik, hogy veszélyes és koszos "munka" is. Úgy voltam vele, hogy ez lesz az utolsó, amit csinálni fogok.
Aztán megjött végre Moises a testvérével. Megkaptuk a bilétákat és a dobozokat. Ironikus, hogy most pont azt csináltam, amire azt mondtam, hogy soha.:D Az utcán sétáló embereket kértük, hogy adományozzanak, meg amikor kilométeres sor volt a pirosnál, akkor a nyitott ablakú kocsikhoz mentünk oda. De csak az út szélén, én például csak egyszer mentem be a kocsik közé, de elég is volt annyi.:D Félelmetes is. Pláne nekem. Falun nőttem fel, a sulim sincs egy óriási városban, most meg a 3 sávos úttest mentén kértem az embereket, hogy adományozzanak.:D
Ezt az egyet leszámítva nagyon vicces volt, és hamar hozzá lehet szokni. Meg rövid időn belül elfáradni, hiszen meleg van, ugyanazt szajkózza az ember százszor, és van hogy hiába. Ilyenkor könnyen el lehet felejteni mosolyogni. Pedig milyen hálásak az emberek, mikor nem kedvetlenül mész oda, elkenődött képpel, hogy legyenek szívesek adakozzanak már ezeknek az állatoknak, hanem mosolyogva, tényleg kérve.:) A buszokhoz nem mentünk oda sosem, de volt, hogy amikor már indultak, valaki elénk hajított némi aprót.:D Érte ugrottam, hogy nehogy a kocsik alá guruljon, de nagyon vicces látványt nyújtottam.:'D Fel se tudtam állni, úgy nevettem én is magamon.:D
Nagyon élveztem. Minden nap azért nem csinálnám, de mivel a cél is 'nemes' volt, így rendben volt az egész, azt gondolom.:)
2 órán keresztül csináltuk, utána mentünk haza. Ez volt a hétvége legérdekesebb pontja, én úgy gondolom.:))
A családi nap hete (okt. 06.- okt.10.)
Hétfőn és kedden Cesarral jártuk be a sulit osztályról osztályra, és kértem többi gyereket/tanárokat, hogy vegyenek jegyet. Egy kicsit hasonlított a hétvégi gyűjtésre, csak ezt nem éreztem erre érdemes célnak. Nem szerettem annyira csinálni. Pláne amikor az alsóbb évesekhez mentünk be. Mintha csak a lehúzásukról szólt volna.
Egész sokat adtunk el, gyorsan haladtunk. Hát mit tesz a népszerűség..;) Ahahah, csak viccelek.:D
Tényleg előny ilyen szempontból, hogy cserediák vagyok.:) De annyira édesek, mindenhol vannak akik felkiáltanak mikor belépek, hogy "Dorkaaa!", van ahol legalább a fél osztály.:D
Természetesen az ált. iskola felső tagozatára ez már nem érvényes, pláne hogy ugyebár minden osztályban van egy királynő..:D De így is voltak nagyon rendes emberek.:3 Nem győzöm elégszer mondani, hogy imádom őket.
Kedden suli után átjött Stefano-hoz néhány osztálytársa. Nagyon bírom őket, aranyosak, viccesek, kis bolondok. Mindegyik nagyon fél, de azért horror videókat néznek.:'D Fociztunk is az udvarban, és 10 éves létükre.. hmm azért értenek a labdához, és a csapatjátékhoz.:))
Szerdán Rotary-gyűléssel kezdődött a nap, ahol utoljára találkoztam Annával, mielőtt Argentínába megy. Nem tudtam egészen megismerni, de megkedveltem a tanfolyamos órák és a plázás találka alatt.:)
Ma nem volt Cesar, Jimena meg azt mondta, hogy menjek egyedül.. úgyhogy csakazértis egyedül mentem. Meg akartam mutatni, hogy képes vagyok egyedül is megcsinálni. És tényleg! Annyi, hogy a nyelvvel néha meggyűlt a bajom, de a mutogatás hála Istennek nemzetközi..:'D
Csütörtökön megint Cesarral mentem, ez a nap nem volt annyira eredményes, mint az eddigiek, de azért megérte felkelni.^^
Ma is volt spanyol óra, utána mondták, hogy próbáljam fel Mika ruháját, ha jó lesz, akkor az lesz rajtam pénteken. Tele volt flitterekkel, és egyszerűen elmagyarázni nem lehet, hogy hogy nézett ki. Már mielőtt felpróbáltam tudtam, hogy ez nagyon nem fog tetszeni, hát még amikor viseltem.. Két pillanat a tükör előtt elég is volt, ráadásul mindenhol szúrtak a flitterek. Mondom ez biztos, hogy nem.:'D
Mika egyébként nagyon jófej csaj, nagyon szeretem.:)) Sokat segít nekem a nyelvekkel kapcsolatban is például.:) Ő az USA-ból jött.:)
Tegnap előtt felpróbáltam 2 ruhát itthon, de mindkettő tele volt flitterekkel, ezek jobban néztek ki, de nem szeretem a flittereket.:(
Mikor hazaértünk, két ruhát kaptam próbálni, de mindkettőnek nagy volt a kivágása, és nem tetszett a mintájuk, úgyhogy már nem szórakoztam az öltözködéssel, felvettem a saját ruhámat, amit otthonról hoztam magammal. Az a kedvencem. Barackszínű, kis egyszerű. Megmutattam maminak, neki is tetszett, úgyhogy tökéletes volt.
Pénteken még először iskola volt. Mauricio-val és Analia-val jártuk be a sulit, de csak az alsó tagozatosokhoz mentünk be. Úgy volt, hogy később folytatjuk, de már nem kerítettünk rá sort, viszont így is 2 köteg jegyet nulláztunk le.:)
A mai elég laza nap volt, sokat voltunk az udvaron, meg különben is csak délelőtt voltak óráink. A többiek még ipi-apacsot is játszottak, én csak néztem, mert nem szeretem, de így volt a legviccesebb.:'D Nagyon kreatívak tudnak lenni, ha akarnak.:DD
Itthon már csak rápihentem az estére, beszélgettem néhány otthonival.:))
Nem tudtam, hogy pontosan mitől is, de féltem. Izgultam az este miatt.
Luis volt a párom, ő kísért, mikor a színpadon kellett végigsétálnunk. Minden pár szépen sorban, osztályonként. A mi évfolyamunk volt az utolsó. Mielőtt egy lépést is tettem volna, már az összes színpadnál összegyűlt gyerek (és néhány felnőtt) a nevemet kántálta "Dorka- Dorka- Dorka". Még sosem volt ilyenben részem. Könnybe lábadt a szemem.:') Annyira hihetetlenül aranyosak. Előttem a barátaik, az iskolatársaik is jártak a színpadon, nem értettem miért pont én érdemeltem ki ezt..:') Óriási élmény volt.
Az este azzal telt, hogy jegyeket árultunk még, még és még, vacsoráztunk, és az osztályok fellépéseit néztük meg. Hihetetlen koreográfiák voltak.*-* (Szereztem néhány ötletet a hazai aerobikhoz.:DD )
Főleg Bianca-val voltam, hihetetlenül édes lány. Olyan 8 éves lehet. De ezt hallgassátok:
- Mikor fogsz visszamenni?- kérdezte.
- Júliusban.
- Jövőre?
- Igen.
- Olyan hamar? Nem akarom, hogy elmenj! Annyira szép lány vagy.. és úgy szeretlek.- még most is meghatódok tőle.:') Megöleltem.
Aztán később kérte, hogy mondjak valamit magyarul.
- "Szeretlek!"
- "Sze-ret-lek." "Szeretlek." Ez mit jelent?
- Ez a magyar "i love you".
- Ohh.. Szeretlek!- majd megölelt. - Amíg itt leszel, minden egyes nap itt leszek veled, és állandóan ezt fogom mondani: szeretlek, szeretlek, szeretlek.- ehhez, nem tudtam mit hozzáfűzni.:') Most sem tudok mit mondani. Ez egyszerűen felfoghatatlan a számomra.
A versenyt nem én nyertem, 5. helyen végeztem, de már annyira nem érdekelt a versenyzés. Az este folyamán rájöttem, hogy arról szól az egész, hogy 'apucinak meg az ismerőseinek mennyi pénze van'.. Az iskola királynője egy elsős kislány lett.. Ehhez nem akarok mást hozzászólni.:D
Különben az elején nagyon furcsán éreztem magamat, mert én voltam az egyetlen, akin semmi smink nem volt, a kicsik meg báli ruhában, fodrásznál volt mind, fejükön korona. Én meg csak nézem magamat a tükörben, és megkérdezem: ezt komolyan gondoltam?:D
De aztán végül megbékéltem magammal és büszke voltam, hiszen ez voltam én. Pont így, természetesen.:) Máshogy nem is érzem igazán jól magam.
A finálé után mondták, hogy átöltözhetek, de már olyan volt mint halottnak a csók, mert utána mentünk is haza.:D
Hát sebaj.:)
Ennyi lenne a lényeg, még vannak a fejemben kimaradt jelenetek, majd megkapjátok őket a képekkel együtt.^^
Minden jót, és ne haragudjatok, hogy így elmaradtam.:/
Sok puszi mindenkinek,
Dorka
KIMARADT JELENETEK ÉS KÉPEK
Ezek lesznek a dátum nélküli események, mert teljesen elfelejtettem, hogy pontosan mikor történtek, de szerintem nem is annyira lényeges, hogy pontosan hanyadikán.:D
Rotary-gyűlés
Egyik sulis nap után gyűlésre mentünk. Itt volt Mika (USA), Jass (Kanada), Jill (szintén Kanada), Kay (Hollandia), Anna (Ausztria), egy másik Ann az USA-ból és ha jól emlékszek Lisa, de elfelejtettem, hogy honnan jött.
A klub és annak a szabályainak az ismertetéséről szólt a megbeszélés. A szabályoknál megakadtunk. Gyakorlatilag ez tette ki az időnk 90%-át.
Paraguayban 5D van:
-No Drink
-No Drugs
-No Daiting
-No Drive
-No Discoplace
Tehát nem mehetünk nyilvános szórakozóhelyekre (beleértve a koncerteket is), kivéve családdal. A más városba vagy országba való utazáshoz mind a két országbeli szüleid beleegyezése is kell, Ez különben rendben is van, ez odahaza is így működik. De hogy minden pillanatban tudni akarják, hogy hol vagyunk. És közben meg azt mondják, hogy "megbízunk bennetek".. Erről többet nem is nagyon szeretnék mondani, azon dolgoztunk, hogy kiskapukat találjunk, vagy enyhítsünk a szabályokon. Pontosabban a többiek, én nem nagyon akartam beleszólni, elég sok erős jellem van a csapatban és a legtöbbjüknek anyanyelve az angol, úgyhogy hagytam, hogy ők beszéljenek mindannyiunk érdekében.
Végül 2 órás beszélgetés után sem jutott dűlőre a csapat, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy majd máskor folytatjuk,
Utána még Kay-jal, Mika-val és Ann-nel mászkáltunk egy kicsit az épületben. Nagyon jó fejek, bírom őket.:D
Mikaela Rose Seaman (USA)
Vasárnap mami átvitt Mika-ékhoz. Azt mondták templomba megyünk, úgyhogy szoknyát és topánkát vettem.
Mikor 9-kor megérkeztem Mika még javában aludt. Templomba végülis nem mentünk, néhány óra múlva pedig kezdődött a grill-party. Ez minden vasárnap így szokott menni náluk: a templom után itt vacsoráznak a barátok. Beszélgetések, röplabda és miegymás.
Nem hoztam másik ruhát, úgyhogy Mika adott kölcsön.:) Kiröpiztem magam azt hiszem.:D Egyszer a labda fenn akadt a fán. Nem volt túl nagy fa, vékony törzse volt, nem is tudtunk volna rá felmászni.. ha nem lett volna pont odatámasztva a létra.:D A felnőttek csak a létrára mentek fel, nem szokás errefelé a fára mászás, ha jól vettem észre..:D Úgyhogy fogtam és felmásztam én. Végre egy kicsit úgy éreztem magam, mint odahaza.:)
Végül valahogy lepiszkálták, vagy leráztuk már nem tudom, de leesett a labda, úgyhogy folytathattuk. Mika mondta, hogy ő biztosan nem merte volna, mert tériszonya van.
Én meg mondtam, hogy ez odahaza természetes.:))
A nők egymás között adták el a ruháikat. Mi is felpróbáltunk néhányat Mika-val, nagyon vicces volt.:D Meg is vettem kettőt közülük. Az első alkalom, amikor én vettem valamit.:DD
Apróságok
Egyik iskolai nap úgy voltam a tízóraival, hogy végigmegyek vele az osztályban. Mivel az mégis mennyire jó érzés, mikor megoszthatod másokkal azt, amid van. Még akkor is, ha neked éppen hogy marad.. vagy ha egyáltalán nem.:) Igen, így jártam egyik nap. Másokat ilyenkor magam elé helyezek. Egy darab maradt és Cesar következett. Mondta, hogy ez az utolsó. Legyintettem, és azt feleltem, hogy semmi gond.
- De te ettél?
- Persze.
- Biztos vagy benne?
- Biztos.:D - és valahogy ez sokkal jobban esett, mintha egyet is ettem volna belőle.:)
Jó, azért nem játszom ezt el minden nap, különben sem hozok mindig osztogathatós kaját.:D
Csak gondoltam elmesélem, hogy volt egy ilyen is.:) Ez az érzés így megmaradt.:)
Egy másik napon, egy csütörtökön, a tesink belefolyt a szünetbe. Végül néhány alsóbb évest tanítottam kosárra dobni. Nagyon ügyesek voltak, némelyikük alig bírta megfogni azt a hatalmas labdát, de próbálkoztak. És ez a fontos.:)
Közben néhány fiú elkezdett focizni, és a labda keményen eltalálta az egyik kislány lábát. Hirtelen semmit sem szólt, tudtam, hogy ez nagyon fájt. Mély levegőket vett, próbált megnyugodni, hiszen meg is ijedt egy kicsit. Felénk fordult, azt hittem rendben lesz és kibírja. De aztán végül mégis eleredtek a könnyei és a pad felé indult. Megfogtam a kezét és vele tartottam, akárcsak néhány társa. Annyira azért nem volt vészes, de az ijedség is rá tett gondolom egy lapáttal, vagy én nem tudom. Engem alsóban kosárlabdával hasba rúgtak. Lehettem olyan 2.- vagy 3.-os. Az sem volt annyira vészes, de meg is ijedtem, meg azért mégiscsak megrúgtak stb.. van ebben egy kis "jólesiksírniegykicsit" dolog is.;)
Próbáltam megnyugtatni, de mivel angolul amúgy se jutott eszembe semmi, spanyolul meg pláne nem, az meg a másik hogy angolul különben sem értette volna, így csak simogattam a fejét, a lábát, majd az ölembe vettem és megpusziltam neki ott, ahol fájtatta. Erre már ő is elmosolyodott, megölelt és megköszönte. Onnantól kezdve minden rendben volt.:)
Egy kis törődés, kedvesség, odafigyelés. Az ilyenekhez szerencsére szavak sem kellenek, mégis hihetetlenül jól tudnak esni.:) Néha csak pont ennyi hiányzik az embereknek.
Ezeket szerettem volna mindenképpen elmondani.
Képek!:))
Hangyaboly és 40 fok.(y)
Mikor Mika-nál voltam vasárnap. Ez az ő ruhája, amit a röpizéshez adott kölcsön. Szoknyában mégsem lett volna az igazi.:D Az ő blézere van a háttérben, majd egyszer az enyém is így fog kinézni.:3
Luis családjával.:))
Reggel azt mondták, hogy át fog jönni egy lány, aztán megyünk a parkba. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mit is fogunk csinálni. Végül egy szabadidő-parkba mentünk. Minden, amit a sporttal kapcsolatban el tud az ember képzelni. Egyedül úszómedencét és baseball-pályát nem láttam, de nem is jártuk be az egész helyet, úgyhogy ki tudja.:D
Először fociztunk egy kicsit. Körülbelül 15 percet, de mivel ez 11 óra körül volt és legalább 37 fok volt, bőven elég volt kezdésnek. De mentünk tovább. Teniszeztünk, és ahhoz képest, hogy nem tudok, szerintem elég tűrhetően megbirkóztam a feladattal. Ebben teljesen kifáradtam, annyit játszottam. Még mindig meg kell tanulnom beosztanom az erőmet. Bár úgy nehéz, ha nem tudjuk, hogy hol van a vége, hogy meddig és mennyit kell még bírnunk.
Mást már képtelen voltam csinálni, felülést vagy hasonlókat. Pihenésre volt szükségem, aztán sétáltunk egyet, és ebédelni mentünk.
Egy közeli bevásárlóközpontba mentünk, volt egy ilyen külön étkező-részleg. A dolog úgy nézett ki, hogy először mindenki tálcát, evőeszközöket és tányérokat vesz magához, mint egy menzán. Ki-ki amit akar. Beljebb pedig rengetegféle előételből, salátából, tésztából, desszertből válogathat az ember. Amelyikből és amennyit, amit csak akar. A végén üdítők, majd a kassza, ahol fel kell tenni a tányérokat egy mérlegre, megnézik hogy mit választottál és hogy mennyi súlyra, majd fizetsz. Aztán Leülsz oda, ahol találsz helyet.:D Mint egy iskolai ebédlőben, csak ez nagyobb kaliberű történet.
A hely félig-meddig nyitott volt, néha madarak repültek el a fejünk felett, vagy szálltak le mellénk a földre, valami lepottyant maradékot keresve.
Ezután már nem mentünk vissza a parkba, mert nagyon fáradtak voltunk.
30/09/2014
Kedd
A nap főpontja az volt, amikor először skypoltam a családommal. Apán kívül mindenkivel tudtam beszélni. Ő sajnos nem volt otthon, mert sokat dolgozik. Még Mao-val, a japán cseretesómmal is beszéltem.^^ Peti még gitározott is nekem a kedvelt filmjeinkből, mint például A Gyűrűk Ura vagy a Karib-tenger kalózai.:3 Bogival hoztuk a formánkat, fejeket vágtunk, és ökölpacsiztunk skypon keresztül.:'D Legjobb volt.<3 Én itt sültem meg, náluk meg égett a kályhában a tűz. Egyébként szeretem nézni, ahogy a lángcsóvák táncolnak, de ezennel látni se bírtam:D
Milyen jól esett hosszabban magyarul beszélni.^^ Mondjuk ha nem értettem valamit, akkor spanyolul kérdeztem, hogy 'mi?', meg 'igen' helyett is azt mondom, hogy 'si', de ez a legkevesebb.:)
02/10/2014
Csütörtök
Végre suli.:3 Már alig vártam. Nagyon szeretek idejárni. Imádok mindenkit.^^
Ma odajött hozzám Jimena, hogy akarok-e királynő lenni. Kérdeztem: micsoda?!
Aztán rájöttem, hogy ez magyarul volt, de a hangsúlyból és az arckifejezésemből kitalálta, hogy miről van szó.:D
Családi nap lesz a suliban, és minden osztályból királynőt választanak. Jegyeket kell eladni, és aki nyer, az az egész iskola királynője lesz.
Még így sem volt tiszta, hogy pontosan mit kérnek tőlem, ekkor odajött Cesar is. Kérdezte: "Nem tudsz királynő lenni, igaz? Mert csúnya vagy. De semmi baj, ez nem számít.:DD"
Nem baj, én is szeretlek.:'D <3
Aztán végül komolyra fordítottuk a szót, és rábeszéltek. Kaptam 2 köteg jegyet.:D
Este még zumbázni mentünk a templomba. Hát ez a kijelentés Magyarországon elég érdekes lenne.:DD
De már mint említettem, itt nem olyanok a templomok, mint odahaza.:)
03/10/2014
Péntek
Reggel a jegyeket a polcomra tettem, hogy meglegyenek a családi napra. Fogalmam sem volt, hogy mikor is kell pontosan árusítani.
Aztán a suliban jött Jimena, hogy hozzam a jegyeket, és menjünk, adjuk el őket. Képzelhetitek, se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban. Nem mondta, hogy minden nap hoznom kell őket magammal. Jó, így visszagondolva már egyértelműnek tűnik, de egy teljesen más országban, ahol egy lélek sem beszéli a nyelvedet, és semmi sem olyan mint odahaza, az ember nehezebben találja meg az összefüggéseket. Hirtelen azt se tudja az ember, hogy mire gondoljon. Vagy hogy egyáltalán mit csináljon, például itthon. Legyen a családdal? Tanulja a nyelvet? Írja a blogot? Beszélgessen az otthoniakkal? Vagy az itteni barátaival/a cserediákokkal? Szimplán pihenjen?
Még ennél is nehezebb gondolkodni, esküszöm. A vízum, a túrák, az itteni kártya, pénzt váltani, a többi cserediák, a suli, a nyelvtanfolyam, a házi feladatok, az otthoniak, az itteniek, a blog, a családi nap, a prezentáció Magyarországról, a jegyek, a királynőség, a ruha stb.. Lehetetlen mindet észben tartani. De próbálok maximálisan megfelelni mindenhol. Nem csoda, hogy hulla fáradt vagyok.
De vissza a suliba, folytassuk az eseménysort.
Teljesen kiakadtam. Rám tört a kétségbeesés. Utolsó csepp volt a pohárban. Már 2 hete vagyok itt, és semmit sem értek, engem sem értenek meg, fogalmam sincs, hogy hogyan mennek errefelé a dolgok, a többi cserediákhoz képest (akik 1-2 hónapja itt vannak) az angolom is rosszabb, sosem fogom megtanulni, egyedül éreztem magam.. A mosdóba kellett mennem, hogy megnyugodjak.
Megmostam az arcomat, mély lélegzetet vettem, és igyekeztem kitisztítani a fejemet, megnyugodni egy kicsit. Sikerült. Összekaptam magam. Van bennem annyi erő, hogy mindezzel szembenézzek, megcsináljam, megtanuljam, megoldjam. Csak néha az embernek szüksége van az összeomlásra, hogy új erődöt építhessen belőle.:)
Végülis nem történt semmi baj, a jegyek eladására van 1 hetem. Tiszta poén lesz.:DD
Itthon beszélgettem Moisessel és adománygyűjtésre hívott. Szombaton lesz, egy szervezet szervezi, mely az állatokon segít. Természetesen szerettem volna elmenni, még sosem vettem ilyenben részt.
Vicces volt, ahogy a szülőktől elkéredzkedtem: Moises spanyol hangfelvételt küldött és mondta, hogy mutassam meg a mamámnak. Megmutattam, utána beszéltünk róla, de nem sokat tudtam erről a projektről, úgyhogy megadtam a papámnak Moises számát és beszéltek telefonon. Szerintem vicces volt.:D Már eleve az, hogy semmit sem értettem belőle.:'D
Zara is jön majd velem. Nagyon jó lesz.:))
04/10/2014
Szombat
Délelőtt 9-re mentünk a Shopping Multi Plaza-hoz, de Moises még sehol sem volt. Tegnap kaptam meg a helyi kártyámat, ideje volt használni. Hát nem volt rajta kredit, úgyhogy egyenlőre semmit sem érek vele.:'D
Még jó, hogy a papám a parkolóban várt minket, hogy mikor végzünk, úgyhogy az övéről fel tudtuk hívni, és (végül) Zara tudott vele beszélni, hogy mikorra várható az érkezése.:D
Mi addig a plázában mászkáltunk.
A gyűjtésre fehér pólót kellett felvenni, a kedvenc tarka lovas pólóm volt rajtam egy amerikás nadrággal. Ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem magyaros színeket viselek..
Mikor bárhova megyünk kocsival, a piros lámpánál szinte mindenhol vannak olyan emberek, akik valamit rád akarnak sózni, vagy lemosni a szélvédőt, vagy gyerekek mutatványokat csinálnak az első autók előtt, avagy már olyanokkal is találkoztam, akik szimplán éheztek és ezért kéregettek.. Hihetetlen milyen szegénység van itt néhol.. Elszomorító.:(
Az meg a másik, hogy veszélyes és koszos "munka" is. Úgy voltam vele, hogy ez lesz az utolsó, amit csinálni fogok.
Aztán megjött végre Moises a testvérével. Megkaptuk a bilétákat és a dobozokat. Ironikus, hogy most pont azt csináltam, amire azt mondtam, hogy soha.:D Az utcán sétáló embereket kértük, hogy adományozzanak, meg amikor kilométeres sor volt a pirosnál, akkor a nyitott ablakú kocsikhoz mentünk oda. De csak az út szélén, én például csak egyszer mentem be a kocsik közé, de elég is volt annyi.:D Félelmetes is. Pláne nekem. Falun nőttem fel, a sulim sincs egy óriási városban, most meg a 3 sávos úttest mentén kértem az embereket, hogy adományozzanak.:D
Ezt az egyet leszámítva nagyon vicces volt, és hamar hozzá lehet szokni. Meg rövid időn belül elfáradni, hiszen meleg van, ugyanazt szajkózza az ember százszor, és van hogy hiába. Ilyenkor könnyen el lehet felejteni mosolyogni. Pedig milyen hálásak az emberek, mikor nem kedvetlenül mész oda, elkenődött képpel, hogy legyenek szívesek adakozzanak már ezeknek az állatoknak, hanem mosolyogva, tényleg kérve.:) A buszokhoz nem mentünk oda sosem, de volt, hogy amikor már indultak, valaki elénk hajított némi aprót.:D Érte ugrottam, hogy nehogy a kocsik alá guruljon, de nagyon vicces látványt nyújtottam.:'D Fel se tudtam állni, úgy nevettem én is magamon.:D
Nagyon élveztem. Minden nap azért nem csinálnám, de mivel a cél is 'nemes' volt, így rendben volt az egész, azt gondolom.:)
2 órán keresztül csináltuk, utána mentünk haza. Ez volt a hétvége legérdekesebb pontja, én úgy gondolom.:))
A családi nap hete (okt. 06.- okt.10.)
Hétfőn és kedden Cesarral jártuk be a sulit osztályról osztályra, és kértem többi gyereket/tanárokat, hogy vegyenek jegyet. Egy kicsit hasonlított a hétvégi gyűjtésre, csak ezt nem éreztem erre érdemes célnak. Nem szerettem annyira csinálni. Pláne amikor az alsóbb évesekhez mentünk be. Mintha csak a lehúzásukról szólt volna.
Egész sokat adtunk el, gyorsan haladtunk. Hát mit tesz a népszerűség..;) Ahahah, csak viccelek.:D
Tényleg előny ilyen szempontból, hogy cserediák vagyok.:) De annyira édesek, mindenhol vannak akik felkiáltanak mikor belépek, hogy "Dorkaaa!", van ahol legalább a fél osztály.:D
Természetesen az ált. iskola felső tagozatára ez már nem érvényes, pláne hogy ugyebár minden osztályban van egy királynő..:D De így is voltak nagyon rendes emberek.:3 Nem győzöm elégszer mondani, hogy imádom őket.
Kedden suli után átjött Stefano-hoz néhány osztálytársa. Nagyon bírom őket, aranyosak, viccesek, kis bolondok. Mindegyik nagyon fél, de azért horror videókat néznek.:'D Fociztunk is az udvarban, és 10 éves létükre.. hmm azért értenek a labdához, és a csapatjátékhoz.:))
Szerdán Rotary-gyűléssel kezdődött a nap, ahol utoljára találkoztam Annával, mielőtt Argentínába megy. Nem tudtam egészen megismerni, de megkedveltem a tanfolyamos órák és a plázás találka alatt.:)
Ma nem volt Cesar, Jimena meg azt mondta, hogy menjek egyedül.. úgyhogy csakazértis egyedül mentem. Meg akartam mutatni, hogy képes vagyok egyedül is megcsinálni. És tényleg! Annyi, hogy a nyelvvel néha meggyűlt a bajom, de a mutogatás hála Istennek nemzetközi..:'D
Csütörtökön megint Cesarral mentem, ez a nap nem volt annyira eredményes, mint az eddigiek, de azért megérte felkelni.^^
Ma is volt spanyol óra, utána mondták, hogy próbáljam fel Mika ruháját, ha jó lesz, akkor az lesz rajtam pénteken. Tele volt flitterekkel, és egyszerűen elmagyarázni nem lehet, hogy hogy nézett ki. Már mielőtt felpróbáltam tudtam, hogy ez nagyon nem fog tetszeni, hát még amikor viseltem.. Két pillanat a tükör előtt elég is volt, ráadásul mindenhol szúrtak a flitterek. Mondom ez biztos, hogy nem.:'D
Mika egyébként nagyon jófej csaj, nagyon szeretem.:)) Sokat segít nekem a nyelvekkel kapcsolatban is például.:) Ő az USA-ból jött.:)
Tegnap előtt felpróbáltam 2 ruhát itthon, de mindkettő tele volt flitterekkel, ezek jobban néztek ki, de nem szeretem a flittereket.:(
Mikor hazaértünk, két ruhát kaptam próbálni, de mindkettőnek nagy volt a kivágása, és nem tetszett a mintájuk, úgyhogy már nem szórakoztam az öltözködéssel, felvettem a saját ruhámat, amit otthonról hoztam magammal. Az a kedvencem. Barackszínű, kis egyszerű. Megmutattam maminak, neki is tetszett, úgyhogy tökéletes volt.
Pénteken még először iskola volt. Mauricio-val és Analia-val jártuk be a sulit, de csak az alsó tagozatosokhoz mentünk be. Úgy volt, hogy később folytatjuk, de már nem kerítettünk rá sort, viszont így is 2 köteg jegyet nulláztunk le.:)
A mai elég laza nap volt, sokat voltunk az udvaron, meg különben is csak délelőtt voltak óráink. A többiek még ipi-apacsot is játszottak, én csak néztem, mert nem szeretem, de így volt a legviccesebb.:'D Nagyon kreatívak tudnak lenni, ha akarnak.:DD
Itthon már csak rápihentem az estére, beszélgettem néhány otthonival.:))
Nem tudtam, hogy pontosan mitől is, de féltem. Izgultam az este miatt.
Luis volt a párom, ő kísért, mikor a színpadon kellett végigsétálnunk. Minden pár szépen sorban, osztályonként. A mi évfolyamunk volt az utolsó. Mielőtt egy lépést is tettem volna, már az összes színpadnál összegyűlt gyerek (és néhány felnőtt) a nevemet kántálta "Dorka- Dorka- Dorka". Még sosem volt ilyenben részem. Könnybe lábadt a szemem.:') Annyira hihetetlenül aranyosak. Előttem a barátaik, az iskolatársaik is jártak a színpadon, nem értettem miért pont én érdemeltem ki ezt..:') Óriási élmény volt.
Az este azzal telt, hogy jegyeket árultunk még, még és még, vacsoráztunk, és az osztályok fellépéseit néztük meg. Hihetetlen koreográfiák voltak.*-* (Szereztem néhány ötletet a hazai aerobikhoz.:DD )
Főleg Bianca-val voltam, hihetetlenül édes lány. Olyan 8 éves lehet. De ezt hallgassátok:
- Mikor fogsz visszamenni?- kérdezte.
- Júliusban.
- Jövőre?
- Igen.
- Olyan hamar? Nem akarom, hogy elmenj! Annyira szép lány vagy.. és úgy szeretlek.- még most is meghatódok tőle.:') Megöleltem.
Aztán később kérte, hogy mondjak valamit magyarul.
- "Szeretlek!"
- "Sze-ret-lek." "Szeretlek." Ez mit jelent?
- Ez a magyar "i love you".
- Ohh.. Szeretlek!- majd megölelt. - Amíg itt leszel, minden egyes nap itt leszek veled, és állandóan ezt fogom mondani: szeretlek, szeretlek, szeretlek.- ehhez, nem tudtam mit hozzáfűzni.:') Most sem tudok mit mondani. Ez egyszerűen felfoghatatlan a számomra.
A versenyt nem én nyertem, 5. helyen végeztem, de már annyira nem érdekelt a versenyzés. Az este folyamán rájöttem, hogy arról szól az egész, hogy 'apucinak meg az ismerőseinek mennyi pénze van'.. Az iskola királynője egy elsős kislány lett.. Ehhez nem akarok mást hozzászólni.:D
Különben az elején nagyon furcsán éreztem magamat, mert én voltam az egyetlen, akin semmi smink nem volt, a kicsik meg báli ruhában, fodrásznál volt mind, fejükön korona. Én meg csak nézem magamat a tükörben, és megkérdezem: ezt komolyan gondoltam?:D
De aztán végül megbékéltem magammal és büszke voltam, hiszen ez voltam én. Pont így, természetesen.:) Máshogy nem is érzem igazán jól magam.
A finálé után mondták, hogy átöltözhetek, de már olyan volt mint halottnak a csók, mert utána mentünk is haza.:D
Hát sebaj.:)
Ennyi lenne a lényeg, még vannak a fejemben kimaradt jelenetek, majd megkapjátok őket a képekkel együtt.^^
Minden jót, és ne haragudjatok, hogy így elmaradtam.:/
Sok puszi mindenkinek,
Dorka
KIMARADT JELENETEK ÉS KÉPEK
Ezek lesznek a dátum nélküli események, mert teljesen elfelejtettem, hogy pontosan mikor történtek, de szerintem nem is annyira lényeges, hogy pontosan hanyadikán.:D
Rotary-gyűlés
Egyik sulis nap után gyűlésre mentünk. Itt volt Mika (USA), Jass (Kanada), Jill (szintén Kanada), Kay (Hollandia), Anna (Ausztria), egy másik Ann az USA-ból és ha jól emlékszek Lisa, de elfelejtettem, hogy honnan jött.
A klub és annak a szabályainak az ismertetéséről szólt a megbeszélés. A szabályoknál megakadtunk. Gyakorlatilag ez tette ki az időnk 90%-át.
Paraguayban 5D van:
-No Drink
-No Drugs
-No Daiting
-No Drive
-No Discoplace
Tehát nem mehetünk nyilvános szórakozóhelyekre (beleértve a koncerteket is), kivéve családdal. A más városba vagy országba való utazáshoz mind a két országbeli szüleid beleegyezése is kell, Ez különben rendben is van, ez odahaza is így működik. De hogy minden pillanatban tudni akarják, hogy hol vagyunk. És közben meg azt mondják, hogy "megbízunk bennetek".. Erről többet nem is nagyon szeretnék mondani, azon dolgoztunk, hogy kiskapukat találjunk, vagy enyhítsünk a szabályokon. Pontosabban a többiek, én nem nagyon akartam beleszólni, elég sok erős jellem van a csapatban és a legtöbbjüknek anyanyelve az angol, úgyhogy hagytam, hogy ők beszéljenek mindannyiunk érdekében.
Végül 2 órás beszélgetés után sem jutott dűlőre a csapat, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy majd máskor folytatjuk,
Utána még Kay-jal, Mika-val és Ann-nel mászkáltunk egy kicsit az épületben. Nagyon jó fejek, bírom őket.:D
Mikaela Rose Seaman (USA)
Vasárnap mami átvitt Mika-ékhoz. Azt mondták templomba megyünk, úgyhogy szoknyát és topánkát vettem.
Mikor 9-kor megérkeztem Mika még javában aludt. Templomba végülis nem mentünk, néhány óra múlva pedig kezdődött a grill-party. Ez minden vasárnap így szokott menni náluk: a templom után itt vacsoráznak a barátok. Beszélgetések, röplabda és miegymás.
Nem hoztam másik ruhát, úgyhogy Mika adott kölcsön.:) Kiröpiztem magam azt hiszem.:D Egyszer a labda fenn akadt a fán. Nem volt túl nagy fa, vékony törzse volt, nem is tudtunk volna rá felmászni.. ha nem lett volna pont odatámasztva a létra.:D A felnőttek csak a létrára mentek fel, nem szokás errefelé a fára mászás, ha jól vettem észre..:D Úgyhogy fogtam és felmásztam én. Végre egy kicsit úgy éreztem magam, mint odahaza.:)
Végül valahogy lepiszkálták, vagy leráztuk már nem tudom, de leesett a labda, úgyhogy folytathattuk. Mika mondta, hogy ő biztosan nem merte volna, mert tériszonya van.
Én meg mondtam, hogy ez odahaza természetes.:))
A nők egymás között adták el a ruháikat. Mi is felpróbáltunk néhányat Mika-val, nagyon vicces volt.:D Meg is vettem kettőt közülük. Az első alkalom, amikor én vettem valamit.:DD
Apróságok
Egyik iskolai nap úgy voltam a tízóraival, hogy végigmegyek vele az osztályban. Mivel az mégis mennyire jó érzés, mikor megoszthatod másokkal azt, amid van. Még akkor is, ha neked éppen hogy marad.. vagy ha egyáltalán nem.:) Igen, így jártam egyik nap. Másokat ilyenkor magam elé helyezek. Egy darab maradt és Cesar következett. Mondta, hogy ez az utolsó. Legyintettem, és azt feleltem, hogy semmi gond.
- De te ettél?
- Persze.
- Biztos vagy benne?
- Biztos.:D - és valahogy ez sokkal jobban esett, mintha egyet is ettem volna belőle.:)
Jó, azért nem játszom ezt el minden nap, különben sem hozok mindig osztogathatós kaját.:D
Csak gondoltam elmesélem, hogy volt egy ilyen is.:) Ez az érzés így megmaradt.:)
Egy másik napon, egy csütörtökön, a tesink belefolyt a szünetbe. Végül néhány alsóbb évest tanítottam kosárra dobni. Nagyon ügyesek voltak, némelyikük alig bírta megfogni azt a hatalmas labdát, de próbálkoztak. És ez a fontos.:)
Közben néhány fiú elkezdett focizni, és a labda keményen eltalálta az egyik kislány lábát. Hirtelen semmit sem szólt, tudtam, hogy ez nagyon fájt. Mély levegőket vett, próbált megnyugodni, hiszen meg is ijedt egy kicsit. Felénk fordult, azt hittem rendben lesz és kibírja. De aztán végül mégis eleredtek a könnyei és a pad felé indult. Megfogtam a kezét és vele tartottam, akárcsak néhány társa. Annyira azért nem volt vészes, de az ijedség is rá tett gondolom egy lapáttal, vagy én nem tudom. Engem alsóban kosárlabdával hasba rúgtak. Lehettem olyan 2.- vagy 3.-os. Az sem volt annyira vészes, de meg is ijedtem, meg azért mégiscsak megrúgtak stb.. van ebben egy kis "jólesiksírniegykicsit" dolog is.;)
Próbáltam megnyugtatni, de mivel angolul amúgy se jutott eszembe semmi, spanyolul meg pláne nem, az meg a másik hogy angolul különben sem értette volna, így csak simogattam a fejét, a lábát, majd az ölembe vettem és megpusziltam neki ott, ahol fájtatta. Erre már ő is elmosolyodott, megölelt és megköszönte. Onnantól kezdve minden rendben volt.:)
Egy kis törődés, kedvesség, odafigyelés. Az ilyenekhez szerencsére szavak sem kellenek, mégis hihetetlenül jól tudnak esni.:) Néha csak pont ennyi hiányzik az embereknek.
Ezeket szerettem volna mindenképpen elmondani.
Képek!:))
Zaraval az odafelé-vezető úton.:)
Shopping China
"Végre eljutottunk a lovas-részleghez is!" Hát ezeket a zablákat bár ne láttam volna..
A Shopping China csak jónéhányszor nagyobb, mint odahaza bármelyik bevásárlóközpontunk.:D
Paraguay és Brazília határa
Visszaút
A 'magányos hegyek' egyike.
Csak mert annyira hihetetlenül aranyos volt, hogy a magyar zászlóval takarózott.^^
Mikor Mika-nál voltam vasárnap. Ez az ő ruhája, amit a röpizéshez adott kölcsön. Szoknyában mégsem lett volna az igazi.:D Az ő blézere van a háttérben, majd egyszer az enyém is így fog kinézni.:3
Ooooh, és igen, egyik nap skypoltam a családdal. Apán kívül mindenkivel, még Maoval is.^^ Hihetetlenül jó volt.:) Az öcsém még gitározott is nekem.:3 Ritka alkalmak egyike.:D
Nagyon jól esett. Fantasztikus volt látni őket.:) Puszi nektek!
Nagyon jól esett. Fantasztikus volt látni őket.:) Puszi nektek!
A családi nap
Luis-szal és az itteni apukámmal.:))
